Nemzetgyűlési napló, 1920. XVII. kötet • 1922. február 09. - 1922. február 23.
Ülésnapok - 1920-315
A nemzetgyűlés 315. ülése 1922. évi február hó 16-án, csütörtöhön. 283 reit s néhány államban ma is érvényben levő lajstromos választási rendszer emlitendő. Az e kérdés körül keletkezett elméletek taglalása s az egy kerület, egy képviselő rendszerének helyébe léptetett rendszerek eredményeinek részletes bírálata meghaladja egy törvényjavaslat indokolásának kereteit.« Elnök: A tanácskozásra szánt idő letelt. A tanácskozást felfüggesztem. Az ülést délután 4 órakor folytatjuk. (Felkiáltások jobbfelől : Éljen Budaváry !) (Szünet után.) (Az elnöki széket Bottlik József foglalja el.) Elnök : Az ülést újból megnyitom. Budaváry képviselő urat illeti a szó. Budaváry László : Tisztelt Nemzetgyűlés ! (Halljuk! Halljuk!) Legyen szabad folytatnom gróf Andrássy Gyula igen tisztelt képviselőtársamnak, az akkori belügyministernek a plurális választójog indokolásánál mondott beszédét, már csak néhány sor van hátra (olvassa) : »E részben legyen elég utalnom arra, hogy azoknak az államoknak nagy része is áttért az egyes választás rendszerére, amelyekben előbb általánosságban, vagy a kerületek egy részében a lajstromos választás volt behozva, igy Németország, Angolország, az Egyesült-Államok, Olaszország stb. Es a mi viszonyaink között oly szempontok szólnak a lajstromos választás rendszere ellen, amelyek szükségtelenné is teszik, hogy e kérdésnél hoszszasabban időzzek. A lajstromos választás a kisebbségi képviselet érdekében ajánlott más rendszerek természetében fekszik, hogy előmozdítják a parlamenti párttöredékek szaporodását, országos képviselethez juttatnak oly kisebb csoportokat, amelyeknek nincs gyökerük a nemzet zömében, hanem amelyek a nép zömének érdekével homlokegyenest ellenkező, széthúzó és különleges törekvésnek és érdeknek állanak szolgálatában. Következésképen az is megtörténhetik, hogy ilyen utón egészséges alapon nyugvó, állandóbb kormányzásra képes többség kialakulása lehetetlenné válik. Oly országban tehát, mint a mienk, a már több mint félszázad óta állandósuló egyes választás rendszerével szakítani nemcsak felesleges, de egyszersmind veszélyes kisérlet is lenne.« Mélyen tisztelt Nemzetgyűlés ! Mindebből megálla pit ható, hogy Andrássy Gyula igen tisztelt képviselőtársam lelkében is erős változások mentek végbe. Látjuk, hogy amely kérdést ő annak idején a nemzet érdekében veszélyesnek itélt, ma már ő is annak, a kisebbségi képviselet rendszerének, a hive. Azonban szomorú jelenségeit látom, mint előre vetett árnyat és mint igati veszedelmet, mely a nemzetet teljes romlásba döntheti, mely csak a szenvedélyek felkeltésére lesz alkalmas és magyart a magyar ellen fog állítani és amely a választások komolyságát, nyugodtságát illuzóriussá -fogja tenni ; az a meggyőződés érlelődött meg bennem, mitől reszketek és félek, féltvén a magyar nemzet életét, fennmaradását, jövőjét, hogy ez a választás, amelynek küszöbén vagyunk, a királykérdés jegyében fog lezajlani. Cserti József: Nem, ez tévedés! A kenyérkérdés jegyében ! Budaváry László : Félek attól, hogy a kenyérkérdés, amire tisztelt képviselőtársam hivatkozik, megint másod- vagy harmadrangú kérdéssé fog degradálódni, miként a parlement munkájában és működésében is visszaszorították a közjogi kérdések a kenyérkérdés elintézését. Már pedig mindazok, akik ezt a harcot fel fogják kelteni, akik a választási küzdelmet ily irányba fogják terelni, a legrosszabb szolgálatot teszik a nemzetnek. Ebből kifolyólag az a meggyőződés is érlelődött meg bennem, lát"\án a? itt lezajlott szenvedélyei jeleneteket és együtt szenvedve azokkal a magyar testvéreimmel, »kik ugyancsak iszonyattal tekintettek vissza akkoriban a parlament munkájára, hogy a királypuccsból kifolyó vitának, sőt magának a királypuccsnak előidéző okainak szálai is a zsidóság kezében futottak össze. Mert mindnyájan láttuk azt, hogy ameddig a zsidóságnak hatalmas mozgatóerői nem vettek oly tevékeny részt a parlament munkájában, addig ez a kérdés is holtponton volt. De az önkéntes számkivetésből visszatért zsidó vezéreknek az országban való megjelenése után nemsokára a királykérdés is előretolta a maga árnyékát és hovatovább mind veszedelmesebb méreteket öltött. Azért tették ezt, mert a királykérdés felvetése is alkalmas eszköznek bizonyult a nemzeti erők szétforgácsolására. Láttuk azt, hogy itt a felekezeti kérdés megbolygatásával, a nemzet érdekében küzdő, keresztény nemzeti alapon álló társadalmi egyesületek jó hírnevének és becsületének lejáratásával iparkodtak a nemzetet teljes romlásba juttatni és amikor ezzel nem értek célt, akkor dobták bele a köztudatba az egész társadalmi és politikai életbe is ezt_ a szerencsétlen és veszedelmes királykérdést. En borzasztóan félek attól, hogy a választás is ennek a jegyében fog lezajlani, mert ízelítőt már kaptunk belőle. Már az utóbbi időben megtörtént egyes képviselők beszámoló beszédeik alkalmával, hogy ez a kérdés volt a beszámolónak tengelye ; iparkodtak ezt a kérdést oda állítani és ezzel az egyes községekben és választókerületekben már táborokra bontották a magyarságot, amelynek pedig most mindent kizáró egységbe kellene tömörülnie. És amiképen izelitőt kaptunk belőle, nagyon jól tudom, hogy ennél a pontnál nem fogunk megállani, hanem lesznek olyanok, lesznek olyan igazi felelőtlenek, akik ezt a kérdést a választás hevébe is bele fogják dobni. Aki ismeri a magyarországi választásokat, aki tudja, hogy miképen szoktak ezek a választások lezajlani, amikor a múltban tulaj donképen mindig csak pártszempontok voltak irányadók a választásnál : az, ha most két ilyen hatalmas világnézeti szempont fog ott mérkőzni és 36*
