Nemzetgyűlési napló, 1920. XVII. kötet • 1922. február 09. - 1922. február 23.

Ülésnapok - 1920-315

260 A nemzetgyűlés 815. ülése 1922. gazdasági munkások is, (Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) az egész föld népe a maga összességében, férfiak és nők egyaránt mondják ki a mi működésünk felett az Ítéletet. Ez volt a mi erősségünk és tudom, hogy nyugalom, békesség, megállapodás a közéletben csak akkor lesz, ha megint arra fognak rátérni a kormányok, hogy ebben az országban olyan politikát kövessenek, amelyet nyugodtan bocsáthatnak az egész nép kontrolja alá és senkinek sem kell félnie attól, hogyha esetleg 90.000-rel többen nyilváníthatják véleményüket az állampolgárok közül, akkor a verdikt esetleg másképen fog haíígzani. Haller József: Ezek mind csak ürügyek a nyilt szavazás érdekében 1 Huszár Károly: Szükségünk van azonban azért is arra, hogy a választójog kérdésében már végre valahára nyugvópontra jusson ez a nemzet, mert hiszen tessék csak elképzelni, akár nemzetgyűlés, akár országgyűlés jön, ellenzék be fog kerülni. Senki se áltassa magát azzal a hiu reménnyel, hogy az ellenzékből csak 15 vagy 20 ember fog bejönni, ha pedig talán be fognak jönni némelyek azok közül az urak közül, akik ma a többségben ülnek, mire a választást megérik, talán azok is ellenzékiek lesznek. (Zaj. Felkiáltások a bal- és a szélsőbaloldalon : Valószínű !) Akkor megint csak nincs nyugvópont, hanem ismét a választási harc lesz a tengelye mindennek. T. Nemzetgyűlés ! Annyi kontroverz kérdés van, annyi más nagy szociális feladat van, annyi más megoldandó probléma van, hogy ezt a kérdést igazán egészen nyugodtan ki lehetett volna kapcsolni legalább egynéhány esztendőre a magyar politikából. (Zaj a jobboldalon. Halljuk! Halljuk! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Csernus Mihály: Kaszinóznak ott külön ! Elnök : Csendet kérek, képviselő urak, minden oldalon. Méltóztassanak helyeiket elfoglalni. (Zaj a jobboldalon.) Kérem a képviselő urakat, szíveskedjenek az elnöki figyelmeztetésnek eleget tenni. Huszár Károly : T. Nemzetgyűlés ! Tudom, hogy csak nagyon kevesen vannak a magyar közéletben olyanok, akik abban a fixa ideában élnek, hogy ha ők valami mesterkélt választási geográfiát vagy valami nagyon üvegházi választójogi megoldást kieszelnek, ha itt vagy ott valamit lenyirbálnak ezekből a jogokból, ezzel a köznek is, a nemzet jövőjének használnak. En az ő hazafiságukat nem vonom kétségbe. Én, aki fenn is voltam, lent is vagyok, minden hazafinak aggodalmait, amelyekkel a demokrácia kinövéseitől, hibáitól, bajaitól retteg, méltányolom és meg tudom érteni, mert a demokráciának is megvannak a maga betegségei. De mégis csak borzalmas dolog elgondolni azt, hogy ez a nemzetgyűlés, amelynél népiesebb parlament még nem volt, (Ugy van! Ugy van ! a bal- és a szélsöbaloldalon.) mert hiszen itt a nemzetnek minden rétege képviselve van és soha a magyar polgárság mint polgári elem olyan hatalmi erőre nem tett szert a parlamentben, vagy évi február hó 16-án, csütörtökön. hogy világosabban fejezzem ki magamat, soha a dolgozó nép ilyen nagyszámú képviselőt nem küldött ide, mint most, ne ennek a népnek megfelelő választójogot alkosson ? Hát ennek az a konzekvenciája legyen, hogy amikor a magukat igazi népképviselőknek tartó, a dolgozó néprétegekből kikerült emberek vannak itt a parlamentben többségben, akkor ahelyett, hogy a már meglévő jogok megőriztessenek a nép számára, ahelyett, hogy azok a népjogok biztosíttassanak a legszélesebb rétegek számára, olyanoktól is elveszik a jogot, akik már ennek a jognak a birtokában vannak ? Három gyermeket követelnek az édesanyától, (Felkiáltások a bal- és a szélsöbaloldalon : Élő gyermeket !) akinek szavazati jogot adnak. Friedrich István : Miért nem hatot ? Huszár Károly : Tessék lejönni a képviselőház bizottsági termébe, mutatok leveleket tömegesen édesanyáktól, akiknek négy vagy öt gyermeke maradt ott a harctéren. (Ugy van! Ugy van! a balés a szélsöbaloldalon.) Azt követelik az emberektől, hogy bizonyos domiciliumot mutassanak fel. Erre valamikor szükség volt, de hiszen itt az embereknek népvándorlásszerü felzavarása történt, az embereket kihajították lakásaikból, üzleteikből és ezreket és tízezreket kikergettek hajlékukból, szülőföldjükből, tehát ma a domicilium kérdésével ugy bánni, mint máskor, nem lehet. Akárhány helyen, ahol megvolt a gyári munkás és a nyersanyag, ma ott van még a munkás, de nincs nyersanyag és a munkás kénytelen elvándorolni. Másutt megvan a nyersanyag, de nincs munkás, mert a demarkációs vonal elszakítja onnan. Ilyen időkben a domicilium nem játszhatja ugyanazt a szerepet, mint más időkben. Ugyanez áll a menekült tisztviselőkről és másokról. (Ugy van ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Itt van a katonai jogcím. Amióta ez a párt, amelyhez én tartozom, él és szerepet játszik a parlamentben, a választójogi kérdésben fejlődés volt a párt programmjában. Egyben azonban ez a párt mindig egy volt, Molnár Jánostól kezdve végig mindmáig azon az állásponton voltunk, hogy aki jó katonának, legyen jó szavazónak is, (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) akinek jó a vére a haza védelmében, annak legyen jó a szavazati joga is a nemzet sorsának intézésében. (Élénk helyeslés és taps a bal- és a szélsöbaloldalon.) Ez volt a mi összes választási harcainknak tulaj donképen egyik kardinális programmpontja, amelyhez én hűtlen lenni nem tudok, de ha ez programm volt akkor, mikor még ilyen nagy véráldozatról szó sem volt, amikor csak sejthették vagy gondolhatták olyanok, akiknek fantáziájuk volt, hogy ez bekövetkezik, hogy a nemzet ilyen áldozatot kívánhat fiaitól, akkor most, ezután a világháború után, amikor milliónál több ember fekszik jeltelen sírban a különböző csatatereken, amikor nincs az a magyar család, amelynek gyásza nem volna, amikor közel egy millió rokkantunk van, amikor milliónyi hadiárva és özvegy van itt az országban, amikor a véráldozat maximumát kö-