Nemzetgyűlési napló, 1920. XVII. kötet • 1922. február 09. - 1922. február 23.

Ülésnapok - 1920-314

250 A nemzetgyűlés 314. ülése 1922. évi febniár hó 15-én, szerdán. tott meg, aki ugy a forradalom, mint a kommün alatt azon igyekezett, hogy az ekkor izzó hangulatot rendes mederbe terelje és neki köszönhető, hogy ugy a forradalmat, mint a kommunizmust minden megrázkódtatás nélkül megúsztuk. Azután jött a román megszállás. Túl a Tiszán egyénül Szarvas községe szegült ellene a román uralomnak és ennek az ellenszegülésnek a megszervezése egyedül Demcsák János helyettes főjegyző érdeme volt. Amikor a Tiszán túl a románok elrendelték az állatrekvirálást, Demcsák János volt az, aki nemcsak a szarvasi gazdákat szervezte meg, hanem a járásához tartozó Öcsöd és Szentandrás községek gazdáit is, hogy a rekvirálásnak ellenszegüljenek. A román megszálló csapatok mindent elkövettek, hogy rábirják a három község polgárságát, hogy jószágállományát felhajtsa. Amikor a gabonarekvirálás ideje elkövetkezett, ugyancsak ezt az álláspontot foglalták el a szarvasi gazdák és abból a 600 vagon gabonából, amit a románok a szarvasi gazdákra kivetettek, ők nem szállítottak be semmit. A román megszálló hatalom mindent elkövetett, hogy a szarvasi gazdák ezt a mennyiséget beszállítsák, mindennek ellenrée a gazdák a felhívásnak eleget nem tettek. Volt Szarvas járásnak egy főszolgabírója, dr. W

eland Sándor, aki a román uralom alatt, eltekintve már a háború alatt elkövetett sok visszaéléstől, szintén súlyos visszaéléseket követett el. Hogy csak egyet említsek, a háború utolsó évében, amikor már az élelmezés dolgában szűken álltunk a burgonyakiosztás alkalmával, jóllehet a kiosztás csak a negyedik kerületre rendeltetett el és pedig családtagonkint csak 3 kiló burgonya jutott, a főszolgabíró a maga részére 10 mázsát hagyott fenn. Ezt a mennyiséget, amikor a forradalom kiütött, be is szállította a község magtárjába és hogy feltűnést ne keltsen, nem községi lovakon, hanem egy szarvasi kisgazdának, Tóth Mihálynak igáján szállította be. Ez a tisztelt főszolgabíró, mihelyt a románok bejöttek, azonnal elfoglalta a főszolgabirói állást és később román prefektus lett. Ebben a minőségben mindent elkövetett, hogy a szarvasi gazdák ellenállását megtörje. így kiszállt Szentandrás és Öcsöd községekbe, mely községek lakosai szintén elálltak és rábirta Öcsöd és Szentandrás községek lakosságát, hogy állatállományát felhajtsa.Ezek engedve az ő felszólításának, állatállományukat fel is hajtották és a vége az lett, hogy annak 60 %-át rekvirálták. Ugyanakkor megjelent az illető főszolgabíró Szarvas községben, gyűlést hivott össze, melyen figyelmeztette a népet, hogy okvetlenül hajtsák be a románok részére a jószágokat. Minthogy azonban célt nem ért, az előljárósági esküdteket a községi fogatokon kiküldte a határba és szigorúan meghagyta nekik, hogy birják rá a gazdákat állatállományuk felhajtására. Demcsák János helyettes főjegyző pedig tekintettel erre, más kiküldöttek utján kiadta a parancsot, hogy senki ne mozduljon és senki az állatállományát fel ne hajtsa. Ennek az lett az eredménye, hogy a románok alkudozni kezdtek, az idő pedig múlt és beletelt két hét. mig a románok katonai erőszakhoz fordultak, de addigra már ki lehetett adni a jelszót és a szarvasi gazdák jószágállományuknak javát kihajthatták a körülfekvő községekben lévő letarolt területekre és igy megmentették állományukat. A határban nem maradt más, csak a kiselejtezett jószágállomány. Amikor pedig másfél hét múlva megjelent a román huszárság és erőszakosan elhajtotta az egész állatállományt, amelyet a határban talált, akkor az az állatállomány, amit a románok elrekviráltak, az egész állatállománynak mindössze 11, de legfeljebb 13 %-át tette ki. A szarvasi járás főszolgabirája az akkori oláh prefektus — mivel a románok minden községre kivetettek bizonyos összeget azon a címen, hogy tisztviselőiket fizethessék — Szarvasra is kivetett 250 ezer koronát. A többi községek mind befizették ezt az összeget, Szarvas azonban nem és ez is egyedül Demcsák János helyettes főjegyzőnek köszönhető. Ez a főjegyző volt az, aki a szarvasi gazdatársadalomnak milliókra menő állatállományát és negyedmillió készpénzét megmentette, elsősorban a szarvasi gazdák, de másodsorban a magyar haza javára. Szarvasra 600 vagon búzát vetettek ki, a szarvasi gazdák azonban nem szállítottak be semmit. Az oláhok folyton fenyegetődztek és a községekben ki piakatii ózták, hogy honnan mennyit szállítottak be, Szarvas pedig semmit sem adott. Az emiatt való fenyegetőzés elhúzódott 1919. évi december hó 27-ig, amikor elrendelték az általános, házról-házra való katonai rekvirálást. Addig azonban mindenki gondoskodhatott a búza elvermeléséről, ugy, hogy a kényszerrekvirálás folytán mindössze 80 vagon búza folyt be. Akkoriban a magyar kormánynak nagy szüksége volt búzára és tárgyalásokat kezdett a román megszálló csapatokkal, aminek eredményeképen ebből a 80 vagon búzából 50 vagont Budapest élelmezésére használtak el. Ebből az elrekvirált gabonamennyiségből is tehát csak 30 vagont szolgáltattak be a román imperiumnak. Amikor a magyar nemzeti hadsereg március 15-én bevonult Szarvasra és nagyatádi Szabó István volt közélelmezési minister felszólította a tiszántúli vidékeket, hogy mindenki, aid tud adni, adja be a nélkülözhető gabonáját, akkor előkerültek a bevermelt gabonamennyiségek és Szarvas községe egymagában 350 vagont tudott szállítani a nemzeti hadseregnek. Ez is a helyettes főjegyző érdemének köszönhető, aki milliókat mentett meg a magyar hazának. Bár a főszolgabiró, aki a haza és a magyar gazdatársadalom ellen cselekedett, mindenben gátolta, sőt előfordult az az eset is, hogy a főszolgabiró, aki a Csabacsüdön lévő Schwartz-uradalmat mentesitette, hogy kevesebb búzát szolgáltasson be, feljelentette a csabacsüdi gazdákat azzal, hogy náluk elrejtett gabona van, mire kiszálltak oda az oláhok és tizenegy vagon búzát kellett az ottani gazdáknak beszolgáltatni. Tisztára a volt szarvasi birónak, dr. Wéland Sándor volt román prefek-