Nemzetgyűlési napló, 1920. XVII. kötet • 1922. február 09. - 1922. február 23.

Ülésnapok - 1920-314

246 A nemzetgyűlés 314. ülése 1922. évi február hő 15-én

} szerdán. Berki Gyula jegyző : Herceg Windisch-Graetz Lajos ! Hg. Windisch-GraetZ LajOS : Igen tisztelt Nemzetgyűlés ! Ha a nemzetgyűlés huszonharmadik órájában arra vállalkozom, hogy a nemzeti hadsereget érintő kérdésről interpelláljak, ezt csak azért teszem, mert azok után, amiket a ministerelnök ur, elsősorban azonban Apponyi t. képviselőtársam kijelentett, őszintén megvallva, ezen megsi lányit ott és redukált nemzeti hadsereget tartom a következő hónapokban az államhatalom, a magyar szuverenitás egyetlen pillérének és igen fontosnak találom mindazon intézkedéseket, amelyek erre vonatkozóan történnek és amelyek a nemzeti hadsereg szellemére befolyással birnak. Mondhatom, hogy azon intézkedések, amelyek az utóbbi időben a nemzeti hadseregre vonatkozólag történtek, nem nyugtatnak meg (Halljuk ! Halljuk ! a baloldalon.) abban a tekintetben, hogy ebben a hadseregben, amelynek létszáma ugyan redukálódott, amelynek feladatai azonban nagyra nőttek, azon szellemet táplálják, és ezen hadsereget ugy igazgatják és kormányozzák, amint az az ország érdekeinek megfelel. Előttem fekszik egy tiszti parancs, amely a honvédfőparancsnokság részéről adatott ki. (Halljuk ! Halljuk ! a baloldalon.) Szilágyi Lajos : Aktiv katonatisztek a MOVE épületében tanácskoznak ! Tudja-e ezt a honvédelmi minister ur 1 (Zaj. Elnök csenget. Felkiáltások a jobboldalon : Ne szónokoljon !) Hg. Windisch-Graetz Lajos: Ez a tiszti parancs a következőképen szól (olvassa) : »Minduntalan látható, hogy tisztek ünnepélyes alkalmakkor elmúlt idők attiláit, dolmányait, uhlánkáit, waffenrockjait hordják. Elrendelem tehát, hogy szolgálaton kivül is, minden ünnepélyes alkalommal és. mindenkor, ha a magyar királyi honvédség tisztje

1 csoportosan vagy nagyobb számmal jelennek meg (díszelőadásoknál, táncmulatságoknál, esküvőknél, temetéseknél stb.) a magyar királyi honvédség részére újonnan előirt egyenruha hordandó. Minden parancsnoknak, s különösen a honvédállomás parancsnokságának kötelességévé teszem, hogy ezen parancsomnak legteljesebb mérvben érvényt szerezzenek. Vitéz Nagy Pál gyalogsági tábornok, honvédfőparancsnok.« Szilágyi Lajos : Ez az ur volt az, aki Kerekest letartóztatta ! Hg. Windisch-Graetz Lajos : Én ezzel a parancscsal két tekintetben akarok foglalkozni. Az egyik az anyagi szempont. Ez a parancs eltiltja a nemzeti hadsereg tisztikarának, hogy a forradalom alatt néha életveszély közben megmentett ruháit tovább viselje. Ezenkívül kötelességévé teszi ennek a mindenesetre engedelmes tisztikarnak, hogy ott, ahol a nyilvánosság előtt megjelenik, uj ruhában jelenj ék meg, s teszi ezt olyan időben, amidőn mindnyájan tudjuk, hogy egy tiszti zubbony 6000 koronába kerül. Őrgr. Pallavicini György: Minimum annyiba kerül 1 Hg. Windisch-Graetz Lajos: Ez nem egyéb, mint a tisztikar eladósodásának hivatalos elrendelése, (ügy van! Ugy van! a baloldalon.) Nem akarok tovább az anyagi kérdéssel foglalkozni és igen rövidre fogom szavaimat. Az erkölcsi oldala ennek a parancsnak azonban igen érdekes. Ebben a parancsban »múlt időkről« van £ZÓ, és ugy van beállítva a dolog, hogy ezen múlt időkre vonatkozó emlékek ne ébresztessenek a mai nemzeti hadseregben. Szilágyi LajOS : Bár olyan állapotok volnának, mint régen ! A honvédelmi minister ur örülne neki legjobban. (Zaj.) Beniczky Ödön : Az hadsereg volt ! (Zaj. Elnök csenget.) Hg. Windisch- GraetZ LajOS : Méltóztassék megjegyezni, t. képviselőtársaim, hogy ezen elmúlt idők a gorlicei, limanovai, isonzói, de az otrantói időket is jelentik, azon időket, amidőn százezer magyar győzelmesen halt meg nem trianoni, hanem kárpáti határokon, (ügy van ! Ugy van ! a báloldalon.) Méltóztassék megjegyezni, hogy itt a magyar honvédség legfőbb parancsnoka ezen elmúlt idők emlékeit el akarja törölni. El akarja törölni azon emlékeket, amelyek talán az egyedüli dolgok, amelyek arra használhatók fel, hogy a mai megbecstelenitett, ellenfeleink által tönkretett ország hadseregét újra arra a magaslatra emelje, amelyen valamikor állott. (Ugy van ! Ugy van ! a baloldalon.) Én itt nem pártszempontból beszélek, mert hiszen elismerem, hogy ez a hadsereg a mai kormányzatnak kell hogy feltétlenül megbizható eszköze legyen. Szilágyi Lajos: A mindenkori kormányzatnak, nem a mai kormányzatnak ! Hg. Windisch-Graetz Lajos: Igen,a mindenkori kormányzatnak ! Kifejezem természetesen azt is, hogy bennünket mindnyájunkat, akik nem a trianoni határok álláspontján állunk, hanem ősi ezeréves alkotmányunk alapján, ezen álltunk, állunk és fogunk állni, egy világ választ el a mai honvédség gondolatvilágától. Ennek a mai honvédségnek azonban kötelességét kell teljesítenie. Lehetővé kell tenni e hadsereg szellemének nevelését, e hadsereg tisztikarának nevelését, amely nélkül ez az egész hadsereg nem ér semmit. Csak konstatálni kívánom, hogy ilyen és ehhez hasonló parancsokkal semmi egyéb nem történik, mint ennek a szellemnek tönkretétele. (Ugy van ! Ugy van ! a baloldalon.) Hogy lehet egy ilyen parancsot kiadni, amelyben a régi egyenruhát leszólja a honvédségi főparancsnok ur ugyanakkor, amikor érvényben maradnak a címek, rendjelek, kitüntetések, báróságok, (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) kamarásságok, titkos tanácsogságok. Szilágyi LajOS : Ugy van ! A kamarásságok ! Hg. Windisch-Graetz Lajos: Én nem valami különös célból hozom most fel a budaőrsi csatát, de t. képviselőtársaim méltóztassanak elhinni, hogy mégis világraszóló esemény volt és a had-