Nemzetgyűlési napló, 1920. XVII. kötet • 1922. február 09. - 1922. február 23.
Ülésnapok - 1920-314
191 A nemzetgyűlés 314. ülése 1922. évi február hó 15-én, szerdán. lesrófoljuk, odatesszük más fejére és az illető helyett a magunk fejével gondolkozunk. Ugron Gábor : Isten ments ! (Zaj.) Gr. Klebelsberg Kunó belügyminister : Nagyon sok emberrel találkoztam, aki megszállott területről jött, de egyetlen egytől sem hallottam azt a kérdést, hogy mit csinálunk mi a választójog tekintetében. Mit tapasztaltam azoknál, akik onnét visszajöttek ? Azt, hogy a fejüket csóválták akkor, ha ebben a Házban szenvedélyes jeleneteket láttak, (Igaz ! Ugy van ! a jobboldalon.) a szivük vérzett, ha mi itt személyeskedtünk és egymást lelepleztük. Mit várnak ők, mi után óhajtoznak ők ? Az után sóvárognak, hogy ebben a maradék Magyarországban konszolidáció legyen. (Igaz ! Ugy van ! Taps a jobboldalon. Zaj baljélöl.) Ez az én meggyőződésem, lehet, hogy a t. képviselő uraknak más a meggyőződésük. Bródy Ernő: Jogfosztás az, ami történik. (Folytonos nagy zaj a Ház minden oldalán. Elnök csenget.) Gr. Klebelsberg Kunó belügyminister: Az én meggyőződésem az, hogy az a javaslat, amelyet most törvényerőre emelni kivánunk, elősegiti a konszolidációt és ezért azt hiszem, hogy ezzel szolgálatot teszünk azoknak a szenvedő testvéreinknek is, akik most megszállott területen vannak, *—* vagy nem tudom, hogyan szabad őket nevezni a trianoni békeszerződés értelmében. (Folytonos zaj. Elnök csenget.) Saóvá tétetett a kisebbségi képviselet kéidése is. En ezekkel a kérdésekkel ex asse foglalkoztam, hiszen előzőleg már két választójogi törvényjavaslatnak a referense voltam, egyes rendelkezések az én tollamból kerültek ki. Méltóztassanak tehát elhinni nekem, hogy én ezekkel a kérdésekkel behatóan foglalkoztam. Epen ezért javasoltam Bethlen István gróf igen t. barátomnak, amikor azt láttam, hogy kompromisszumra van szükség, hogy tegyünk próbát 'az ország legműveltebb részében, Budapesten és környékén. (Zaj balfelől.) Én ezzel nem akarok a faluval szemben semmiféle szemrehányást tenni. (Helyeslés a jobboldalon.) Természetes, hogy a tanyákon elszórtan élő embereket nem lehet ugy iskoláztatni, mint a városban. Budapest és Budapest közgazdasági környéke a tömegműveltség szempontjából az a része az államnak, ahol igenis, a legjobban ki van fejlődve képesség, hogy az emberek a lapokat kritikával tudják olvasni. (Folytonos zaj. Elnök csenget.) Tegyünk tehát kisérletet a lajstromos szavazással és a kisebbségi képviselettel, annál is inkább, mert ez kedvező szociáldemokrata polgártársainkra nézve. Én igenis óhajtom, hogy ennek a Háznak szélsőbaloldalán ez az árnyalat is képviselve legyen és az országházban helyet kapjanak. (Helyeslés a jobboldalon.) B. Szterényi József : Ez tényleg fontos ! Dinich Vidor: Épen ezért továbbmenő engedményeket kell tenni. Gr. Klebelsberg Kunó belügyminister: Ha az igen t. képviselő ur pártja a választáson többségbe fog kerülni, majd módja lesz továbbmenő engedményeket tenni. Momentán azok vannak többségben, akik ennél tovább menni nem hajlandók. (Zaj és felkiáltáosk balfelől : Nem biztos !) Az a kérdés tehát, hogy továbbmenjünk-e ezen a téren,* csináljunk-e országosan kisebbségi képviseleti rendszert. Berki Gyula: Nem megyünk bele ! Tessék a nép bizalmából megszerezni a mandátumot ! Ne a pártkörök nevezzék ki a képviselőket ! (Zaj.) Dinich Vidor : Hát Budapesten igen, vidéken nem ? (Folytonos nagy zaj.) Elnök : Csendet kérek a Ház minden oldalán. Kérem a képviselő urakat, szíveskedjenek a házszabályokat betartani. Bródy Ernő : Budapesten akartak pártdiktaturát ! Berki Gyula: Legyen Pesten is kerületi beosztás, ha az ellenzéknek ugy tetszik ! Elnök : Berki képviselő urat is kérem, szíveskedjék a házszabályokhoz alkalmazkodni. Gr. Klebelsberg Kunó belügyminister: Ha ezt leszavazzák, az ellen sem volna kifogásom. Én a magam részéiől mindig az egyes képviselőválasztás alapján állottam, mert óriási erkölpsi értéknek tartom azt, ha egy ember a maga egész élete folyásával, működésével, családi életével, köztevékenységével egy vidéken bizalomra tesz szert. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon.) Különösen oly időben, amikor a pártok még teljesen kristályosodva nincsenek, rendkivül fontos az, hogy ne pártokra, hanem egyes emberekre történjék a szavazás. Ezt nem szemrehányásképen mondom. (Folytonos nagy zaj.) Magyarországon azelőtt csak két párt volt, a 48-as párt és a 67es párt. Az összeomlás után a magyar nemzet tulaj donképen az előtt a nehéz feladat előtt állt, hogy uj pártokat kellett teremteni, mert az 1848 és az 1867 már elvesztette az időszerűségét. Balla Aladár : Dehogy vesztette el ! Az 1848 mindig aktuális marad ! Sok veszedelem jöhet még át az osztrák határon. (Folytonos nagy zaj a Ház minden oldalán. Elnök csenget.) Gr. Klebelsberg Kunó belügyminister: Márólholnapra nem alakulnak ki pártok és én az utolsó vagyok azok sorában, akik a saját nemzetüknek mindig csak a bűneit lobbantják a szemére, de az erényeit nem látják meg. (Folytonos zaj, elnök csenget.) Most küzdünk, vajúdunk azért . . . Elnök : A minister urat tisztelettel felkérem, szíveskedjék hangosabban beszélni, mert sem a gyorsirók nem hallják a szavait, sem én. (Helyeslés bálfelöl.) Gr. Klebelsberg Kunó belügyminister: Rögtön be fogom fejezni a felszólalásomat. (Felkiáltások a jobboldalon : Ha csend lesz, akkor halljuk !) Pár perc alatt befejezem beszédemet. Ma még majdnem lehetetlen volna Magyarországon pártokra szavazni. Igenis, súlyt helyezek arra, hogy lássák maguk előtt azt az embert, annak az embernek egész magánéletét, közéletét, (Helyeslés a baloldalon.) akire a választóközönség a
