Nemzetgyűlési napló, 1920. XVII. kötet • 1922. február 09. - 1922. február 23.

Ülésnapok - 1920-314

A nemzetgyűlés 314. ülése 1922. évi február hó 15-én, szerdán. Í7o hel e kötelesség minket törvényhozókat, akik az ezer esztendeje felgyűlt nemzeti kincseknek vagyunk a letéteményesei, és elsősorban vagyunk hivatottak arra, hogy gondos lelkiismeretességgel megőrizzük a nemzet javára azt, amit .ezer esztendőnek munkája, verejtéke és vére alkotott és amit kegyetlen ellenségeink ármánya még meghagyott. Komoly és lelkiismeretes állásfoglalás még sokkal egyszerűbb kérdésekben sem képzelhető el komoly és alapos tanulmányozás nélkül, és épen azért, nehogy jelszavakból, apriorisztikus elvi álláspontból kiindulva érvényesítsem szavazatomat, a választójog kérdését komoly és alapos tanulmány tárgyává tettem. Ezen komoly és alapos tanulmányaim és meggondolásom eredménye pedig az a meggyőződésem, hogy a legdemokratikusabb, vagy, ha ugy tetszik, a legradikálisabb választójog nem kárára, hanem javára szolgál hazámnak és nemzetemnek, és hogy mindazok az aggodalmak, melyek a jóhiszemű, konzervatív politikusoknak a lelkét a radikális "választójoggal kapcsolatosan gyötrik, merőben csam rémlátások. T. Nemzetgyűlés ! Minden nemzetnek minden korszaka bizonyitja, hogy a homo sapiens mint tömeglény idegenkedik az ujitásoktól. Kis és nagy dolgokban ezer példát lehefc ezen állítás igazolására felhozni. Amikor 1789-ben valamelyik francia tudós a gázvilágitást feltalálta, az emberek csóválták a fejüket és azt mondották, hogy a lámpa bél nélkül nem égheb. A gőzgép feltalálása ellen azzal ésveltek, hogy a gyakorlati életben nem lesz niegvalósitható és használható, mert a kerekei csak önmaguk körül fognak forogni. A kínaiak halottaik nyugalmát féltették a vasúttól, sőt a bajor orvosi kar is állást foglaU a vasutak építése ellen azzal az érveléssel, hogy a gyors utazás az utasoknak agyrázkódást, a nézőknek pedig szédülést okoz stb. (Derültség.) A politikai élet terén is találkozunk ezzel a konzervativizmussal. . . Szilágyi LajOS : Bajor orvosokkal ! Griger MiklóS : ... és főleg a magyar fajról illetőleg a magyar faj politikai vezetőiről állapithatjuk meg azt, hogy a politikai ujitásoktól idegenkedik, fél tőlük. Es ennek magyarázata : a félelem az ismeretlentől. Amikor felsőbüki Nagy Pál az 1807. évi országgyűlésen először élt az azóta szinte már közhellyé vált mondással, hogy vegyük be a népet az alkotmány sáncai közé és ezzel erősítsük nemzetünket, a megdöbbent maradi rendek azt kiáltották feléje : »Ne stultiseb !« Ne ostobáskodjék ! Amikor pedig az 1825. évi országgyűlésen az adózó népről, a misera plebs contribuensről megemlékezett, az egész testület kivonult a teremből, szánalommal megállapítván azt, hogy iSopron megye követén alighanem valami fátum törtónt, elméjében megháborodott. így vagyunk a választójoggal is. Konzervatív politikusaink a széles néprétegeket felölelő általános választójogot a szélsőségek netovábbjának, elhamarkodott, könnyelmű sötétbeugrásnak, sőt hazafiatlan lépésnek minősítették és minősitik és óva intik tőle a nemzetet. És mi történt? Friedrich István, a mi könnyelmű tisztelt képviselőtársunk megtette ezt a könnyelmű lépést, sötétbe ugrott a kommunizmus bukása után. Közvetlen a proletárdiktatúra bukása után, amikor a proletárok százezreinek lelkében és fülében még ott zsongott-bongott a proletárindulónak a dallama, Friedrich István a legradikálisabb választójogot léptette életbe, mert tudta azt, hogy a népnek egyes rétegei eltévelyedhetnek, tévutakra léphetnek, de az egész népnek, a nép összességének értelme világos, szive jó, ösztöne egészséges, hogy a nép szava Istennek szava ! A Friedrich-féle választójog szülte ezt a nemzetgyűlést, amelyet mindenfelől gáncsoltak, vádoltak, alighogy megszületett. Miért? Azért, mert a demokrácia eredendő bűnében fogamzott meg. A demokráciának, a józan szociális haladásnak ellenségei egy percig sem nézték jó szemmel ezt a nemzetgyűlést. Azzal vádolták, hogy szélsőséges, főleg a földreformmal kapcsolatosan. (Mozgás jobb felől.) Pedig nevezhetjük-e ezt a testületet szélsőségesnek, amely állandóan grófi kormányokat támogatott, súlyos megterhelést jelentő adójavaslatokat szavazott meg és az állami és társadalmi rend megvédésére ugyancsak kemény törvényt hozott? A nemzetgyűlés munkaképességét és kétségbe vonták, pedig soha parlament többet nem dolgozott, mint ez. Sokkal nagyobb lett volna a munkaképessége és sokkal gyorsabb lépésekkel vitte volna előre a nemzet ügyét, ha a kormányok ügyesebben és lelkiismeretesebben vezették és foglalkoztatták volna. (Ugy van ! balfelöl.) A nemzetgyűlés kitűnő anyag volt, de a kormányférfiak voltak kontárok és nem művészek, (ügy van! balfelől.) Szilágyi Lajos : Az alkotmányos tényezők nem respektálták a többségi elvet ! (Zaj.) Griger Miklós: Igaz, hogy talán a kelleténél többet szónokoltunk . . . Szilágyi LajOS : A ministerelnökök a kisebbség soraiból voltak ! Griger Miklós : ... hogy itt-ott hajba is kaptunk, de ezt a divatot nem mi honosítottuk meg. Törvényhozó testületeink többé-kevésbé mindig ékeskedtek ezzel a magyar virtussal. Méltóztassék például csak elolvasni az 1495. évi XXV. te. 1. §-át, amelyet II. Ulászló idejében hoztak, s amely igy szól (olvassa) : »Midőn a főpap és báró urak és őfelségének tanácsosai egybegyűlnek, jobbadán csupa beszélgetéssel és veszekedéssel töltik el az egész napot s minden megállapodás nélkül válnak el egymástól.« 150 esztendővel később Eszterházy Miklós nádor az 1637. évi országgyűlés számára, amelyen házszabályféle tervezetet készített, s abban az emlékiratban, amellyel ezt a házszabályféle tervezetet benyújtotta, a következőket állapit] a meg (olvassa) : »Az országgyűléseinken megforduló idegenek csak azt látják, hogy kiabálással, civakodással, viszálykodással és a felháborodott elem más ilyen kifakadása! val vesztegetjük