Nemzetgyűlési napló, 1920. XVII. kötet • 1922. február 09. - 1922. február 23.
Ülésnapok - 1920-313
A nemzetgyűlés 313. ülése 1922. évi február hó 14.-én, kedden. 163 tak befogva, a kormány mindig a biróságra hivatkozott. Huszár Elemér : Ami nem volt igaz ! Őrgr. Pallavicini György : A kormánynak eme ténykörülmények megállapításában akkor nem volt egészen igaza, amint az azóta mindenki előtt ismeretes. Most egy olyan esetet hozhatok fel, amelyben az arra illetékes legfelsőbb biróság már határozatot hozott és egy másik hatóság ezen határozat ellenére letartóztatást eszközölt. Huszár Elemér : Ez igy megy nálunk ! (Zaj.) Elnök : Csendet kérek, akkor majd hallják a képviselő urak a szónokot. Őrgr. Pallavicini György: Ez az eset Ostenburg ezredes esete, akit, ha jól emlékszem, február 9-én letartóztattak, bár az arra legilletékesebb és legfelsőbb hatóság a magyar királyi honvédfőtörvényszék kilenc nappal ezelőtt, február I-én, határozatot hozott, (Zaj. Halljuk ! Halljuk ! a baloldalon.) amelyben a katonai büntető perrendtartás 171. §-ának 2. és 5. pontja alapján kimondotta, hogy a fogvatartásnak törvényes alapja nincs. Most a honvédfőparancsnok ugyancsak a katonai büntetőperrendtartás ugyanezen szakaszának ugyanezen pontjaira hivatkozva, négy nappal ezelőtt Ostenburg ezredest letartóztatta. Én ehhez csak igen kevés szót akarok hozzáfűzni, mert hiszen . . . Huszár Elemér : Félnek, hogy Sopronban fellép a Klebi ellen és kibuktatja ! Őrgr. Pallavicini György : ... én már január 11-iki interpellációmban is konstatáltam azt a tényt, hogy Nagy Pál honvédfőparancsnok egyáltalában nem volna illetékes a katonai büntetőperrendtartás 109. §-a alapján, amint ez a szakasz, amelyet január 11-iki ülésünkön fel is olvastam, egészen világosan bizonyltja, arra, hogy Ostenburg ezredes ügyével foglalkozzunk, mert ebben a kérdésben ő érdekelt. Közbevetően csak annak a sajnálkozásomnak akarok kifejezést adni, hogy én sem december 10-én, sem január 11-én előterjesztett interpellációmra, amelyekben hasonló kérdésekkel foglalkoztam, választ kapni mindez ideig nem tudtam. (Zaj.) ^ Friedrich István : A tavalyiakra sem kaptunk választ. őrgr. Pallavicini György : A nemzetgyűlés be fog zárulni anélkül, hogy ezekre az igen fontos kérdésekre a közvélemény felvilágosítást kapott volna. Hg. Windisch-Graetz Lajos: Nem jött utasitás Gömböstől a kormányhoz, tehát nem tudnak felelni ! Őrgr. Pallavicini György: Tekintettel arra, hogy itt ismét egy arra nem illetékes hatóság ténykedéséről van szó, amely (Halljuk! Halljuk! a bal- és a szélsőbaloldalon.) a nála magasabb fórum, a legfelsőbb katonai törvényszék határozata ellenére illetéktelen és törvény ellenére járt el.. . Huszár Elemér: Ez a jogrend ! Őrgr. Pallavicini György : ... szükségesnek tartottam azt, hogy még a nemzetgyűlés legutolsó napjaiban is és akkor is, ha választ nem is kapok, következő interpellációt intézzem a ministerelnök úrhoz (olvassa) ; »Van-e tudomása a ministerelnök urnák arról, hogy illetéktelen hatóság contra legem letartóztatták Ostenburg Gyula ezredest, kinek ügyében a magy. kir. legfelsőbb honvédtörvényszék akként határozott, hogy fogvatartásának törvényes alapja nincs ? Ha van erről tudomása, milyen intézkedéseket hajlandó tenni ezen kiáltó jogsérelem megszüntetésére ? Módjában van-e és hajlandó-e garanciát vállalni arra nézve, hogy a jövőben illetéktelen hatóságok •— a fennálló törvényekkel szemben — nem fogják magyar állampolgárok személyes szabadságát korlátozhatni ? (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök : Az interpelláció kiadatik a ministerelnök árnak. A honvédelmi minister ur kivan felszólalni. Belitska Sándor honvédelmi minister: Igen t. Nemzetgyűlés ! Az interpelláció a ministerelnök úrhoz van intézve, minthogy azonban bizonyos fokig engem is aposztrofált az igen t. interpelláló képviselő ur, engedtessék meg nekem, hogy röviden az én reszortom szempontjából válaszolhassak. Mindenekelőtt az a súlyos szemrehányás tétetett nekem, hogy az annak idején, ezelőtt volóban öt héttel, elmondott interpellációkra a választ nem adtam meg. Ezer bocsánatot kérek, mert hiszen fizikailag akadályozva voltam a válasz megadásában. De közöltem az igen t. interpelláló képviselő úrral azt a tényt, hogy január 25-ig minden akta le van zárva és remélem, hogy még a rövid szesszio folyamán is meglesz a módom arra, hogy a tárgyi válaszokat megadjam. Méltóztassék megengedni, hogy a teljesen tárgyilagos interpellációra én is teljesen röviden a magam reszortja szempontjából megadjam a választ. A tény az, hogy a honvédfőtörvényszék szabadlábra helyezte Ostenburgot, a felfolyamodás alapján, amikor a védőügyvéd azt benyújtotta. Tény az, hogy a honvédfőparancsnok utólag, azt hiszem, a dátumok ugy egyeznek, amint azt méltóztatott előadni, ismét letartóztatásba helyezte. Konstatálnom kell, hogy ez a letartóztatás teljesen a törvény alapján történt. A helyzet t. i. az volt, hogy amikor a honvédfőtörvényszék a végzést meghozta, akkor az illetékes parancsnok még a vádparancsot nem adta ki. A katonai büntetőtörvénykönyv értelmében pedig az illetékes parancsnok a vádparancs kiadása után vagy a vádparancs kiadásakor . . . Rupert Rezső : Vádparancs ? Nagyszerű perrendtartás ! 21*
