Nemzetgyűlési napló, 1920. XVII. kötet • 1922. február 09. - 1922. február 23.

Ülésnapok - 1920-309

A nemzetgyűlés 309. ülése 192.2. melegágya lesz abból, ha egyszerűen elbocsátják ezt, azt, vagy amazt. Ez nemcsak nem szociális intézkedés, de államellenes, hiszen az államnak ugy kell viselkednie, hogy a polgár ugy tekintsen az államra és a kormányzatra, mint a legfőbb erkölcsi tényezőre. Ez az ut nem erkölcsös, mert a tisztviselőt kizuditja az életbe és tönkretételére vezet, az államba vetett hitét megdönti és akkor csakugyan bekövetkezik az, hogy egy elborult pillanatban, amikor elsötétedik az ember előtt minden és tisztán az anyagi megélhetést nézi, a forradalom mesgyéjére állitják oda az állami tisztviselőt. Ezért emeltem fel szavamat, ezért vagyok bátor figyelmeztetni a t. pénzügyminister urat, méltóztassék módot találni arra, hogy à javaslatnak e hibái lehetőleg kiküszöböltessenek. Leszek bátor majd magam is néhány indítványt benyújtani és akkor ezekkel külön fogok foglalkozni. Azok a konzekvenciák, amelyek szükségképen be fognak következni, fogják eredményezni azt, hogy az állam szociális politikáját nem fogja tudni tovább folytatni. Legyen szabad rámutatni a latin közmondásra : parva sapientia regitur mundus, én igazán nem a parva sapientiát látom itt megnyilvánulni, hanem még a minima sapientiát sem látom, mert amint kifejtettem, ez a javaslat sem nem szociális jellegű, sem a tisztviselők érdekeit nem szolgálja, hanem egyenesen az állam érdekeit alá, az állam ellen beszél, mert a gyűlölet káoszába veti bele a tisztviselőt, akit kitesznek hivatalából, a többinél pedig az a gondolat kísért, hogy azt mondják rájuk, hogy 100%-os fizetésemelést kaptak, ez pedig mindenre jó, csak nem a béke megteremtésére és a lelkek konszolidációjára. Minthogy nem látom a kormányzat működésében a parva sapientiát, minthogy nem látom ebben a javaslatban azt a szociális politikát, amelyet kérünk, követelünk és amelyet a kormány is hirdet, ennélfogva a javaslatot nem fogadom el. (Helyeslés balfelől.) Elnök : Szólásra következik ? Forgács Miklós jegyző: Schlachta Margit! (Nincs itt !) Kiss Menyhért ! KiSS Menyhért : T. Nemzetgyűlés ! Igazat adok Hornyánszky Zoltán t. képviselőtársamnak abban, hogy határozottan keserű pilula ez a törvényjavaslat, amelyet a kormánynak le kell nyelnie. Azok közé a törvényjavaslatok közé tartozik ez, amelyeket az utóbbi időben kénytelen volt a nemzetgyűlés akarata ellen megszavazni és amelyet tulajdonképen Trianonból parancsoltattak rá a magyar nemzetre. Emberbaráti, humánus és kulturális szempontból, s épen választások előtt elbocsájtani 12.000 embert és 12.000 családot kitenni a nélkülözésnek, kétségbeesésnek, uj pályaválasztásnak, olyan szomorú és tragikus körülmény, hogy ezt nagyon komolyan kell mérlegelnie a kormánynak és a politikai pártoknak, és bizonyára nagyon keservesen határozta el magát a kormány arra, hogy ezt az igazán trianoni javaslatot benyújtsa. De ha már -begyújtotta és ha kénytelenek évi február hó 9-én, csütörtöhön. 11 | vagyunk megszavazni épugy, amint a honvédség létszámáról, legutóbb pedig az erdőőrökről szóló törvényjavaslatokat, amelyek után már igazán csak az következik, hogy a viceházmesterekre vonatkozólag kérjen a nagy-entente törvényjavaslatot a kormányzattól, mondom, ha már kénytelenek vagyunk elfogadni ezt a javaslatot, legalább arra az álláspontra kellene helyezkednie a kormányzatnak, hogy az a szempont, amely őt ennél a fájdalmas, nehéz, keserű törvényjavaslat megalkotásánál vezeti, erkölcsös, morális és becsületes legyen. Mert mi fog történni, amikor ezt a javaslatot végre kell hajtani, amikor 12.000 embert kell kiválogatni a különféle ágazatokból ? Ismét érvényesülni fog a protekció, a befolyás, a különböző ministeriumokban divó klikkrendszer ; nem morális szempontok és nem abszolúte erkölcsi principiumok szerint fog a szelekció megtörténni, hanem a sógorság, komaság, összeköttetések és mindenféle megengedett és meg nem engedett befolyások érvényesülése címén. Nekünk tehát arra kell törekednünk, hogyha már ilyen vágást kell végeznünk a testünkön, ha már a magyar tisztviselői karból el kell távolitanunk embereket, legalább ez az operáció, azok előtt az emberek előtt, akik azt szenvedik, a becsületesség és az igazságosság tudatával történjék, hogy abba ők is bele tudjanak nyugodni és hogy, ha más téren is, továbbra is értékes és munkás tagjai leg}renek a magyar nemzeti társadalomnak. Leszögezem tehát általánosságban, hogy ezen törvényjavaslat végrehajtásánál a tisztviselők birálata szempontjából az első szempontnak az államhüségnek, a másiknak az arravalóságnak és a harmadiknak a szaktudásnak kell lennie. A törvény végrehajtásánál ennek a három szempontnak kell érvényesülnie. A magyarságnak ma az idegerejét képviselik a tisztviselők és minthogy nem nagy számmal bocsáttatnak el, az nem is fog lényeges megkönnyebbülést okozni a budget szempontjából. Mindig 220.000 ellátatlan állami tisztviselőről beszélnek, pedig tulajdonképen 53.410 állami alkalmazott van, mert a többiek különféle üzemeknél, iskoláknál vagy egyházaknál vannak elhelyezve és igy elsősorban nem állami alkalmazottak, hanem az üzemeknek, egyházaknak stb. alkalmazottai. Tulajdonképen tehát 52.410 állami tisztviselő volna és ez az állami tisztviselői státus is lényegesen megszaporodott a Károlyi-forradalom után, amikor a kormány arra törekedett, hogy a maga embereit igyekezzék elhelyezni a hivatalokban. Uj státusrendezést csinált tehát, mely uj státusrendezésnek és a politikai szempontoknak érvényesülése címén sok uj tisztviselőt neveztek ki a ministeriumokba és más hivatalokba, úgyhogy- ez a körülmény még nagyobb mértékben megduzzasztotta az állami tisztviselők létszámát. A menekült tisztviselők létszáma is 20—30.000 létszám közt van. Ezt a két szempontot összeegyeztetve egypár paragrafusnál leszek bátor az igen tisztelt pénzügyminister ur ügyelmét felhivni bizo-