Nemzetgyűlési napló, 1920. XVII. kötet • 1922. február 09. - 1922. február 23.

Ülésnapok - 1920-313

2. évi február hó Í4-én_, kedden. Í48 A nemzetgyűlés 313. ülése 192, (Élénk helyeslés half elöl.) és nem fogadom el azért, mert annak a célnak szempontjából is, melyet maga elé tüz, nem alkalmatos annak elérésére ; tisztán a levegőbe mér egy csapást, csak egy bizonyos ódiumot vállal, anélkül hogy bármely eredményt biztosi tana. ( Ugy van ! half elől.) És ne méltóztassanak lekicsinyelni azt a hatást, amelyet a nagymérvű jogfosztás okoz. Erről a témáról sem kell hosszasan nyilatkoznom azok után, amiket Haller István és a mai napon Rassay Károly t. képviselőtársaim e részben elmondottak. Csak egy kis reminiszcenciát óhajtok a nemzetgyűlés előtt elmondani az én életemből. (Halljuk ! Halljuk !) A múlt század 80-as éveiben terjedt el az Alföld némely részeiben az agrárszocializmus. Nagy rémülés volt akkor az ottani birtokososztályban, drasztikus ellenakcióhoz fordultak, kizárták á szocialista pártszervezetbe belépő cselédeket stb. Nekem is volt ott birtokom és az én birtokomon ezek a védekezési eszközök nem vétettek igénybe. Kimondatott, hogy azért, hogy valaki a szocialista pártszervezetbe belép, semmiképen sem fog kizátatni és elbocsáttatni, ha egyébként a kötelességét teljesiti. Az eredmény az volt, hogy Összes cselédségemből mindössze ketten léptek be a szocialista szervezetbe. Engem nagyon érdekelt a dolog és a birtokomat meglátogatván, azt a két cselédet magamhoz hivattam és megkérdeztem őket, hogy mi indította őket tulaj donképen arra, hogy a szocialista szervezetbe lépjenek ? Kérdeztem, van-e valami panaszuk vagy okuk az elégiiletlenségre ; adják elő. Azt mondották erre : Uram, nekünk nincsen semmi panaszunk s nem is vagyunk elégedetlenek ; azért léptünk be, mert a szavazati jogot kívánjuk. En akkor még nagyon mélyen benne voltam az általános szavazati jogtól való iszonyodás iskolájában és próbáltam ezt a két cselédet kapacitálni. De mondhatom : én szemben állottam a parlamentben nagy parlamenti bajvívókkal: Tisza Kálmánnal, Szilágyi Dezsővel, Tisza Istvánnal és másokkal, váltakozó szerencsével küzdöttem el énük, de soha megzavarodottnak nem éreztem magamat. Midőn azonban megpróbáltam két olyan embernek, akit jogától megfosztottak, bebizonyitani, hogy ez helyesen van így, hogy nincsen szavazati joguk, nem találtam éiveket. Nagyon könnyű azok előtt, akik egy jognak birtokában vannak, meggyőzően érvelni, hogy helyes az, hogy mások kizárassanak, de méltóztassék megpróbálni ezt az érvelést azok előtt, akik kizárattak. (Élénk tetszés és laps a bal- és a szélsőbaloldalon.) Mélyen fc. Nemzetgyűlés ! Én nem becsülöm le, nem ismerem félre a demagógia veszélyét. Fel kell venni ellene a küzdelmet az igazi népvezetésnek eszközével. (Igaz ! ügy van! halj elől.) De veszedelmesebb demagógiát, mint a jogfosztottságnak tudatát, (Igaz ! Ugy van ! balfelől.) mint az állam által mindenkinek vállára rakott súlyos kötelezettségekkel szemben a jogok.terén való inferioritást, ennél veszedelmesebb demagógiát ma elképzelni nem tudok. (Igaz- ! ügy van ! balfelől.) Nem volt ez mindenkor igy. Amikor még tunya öntudatlanságban voltak a tömegek, akkor fel lehetett használni bizonyos irányzatoknak s bizonyos társadalmi rétegek túlnyomóságának ezt a kényelmes eszközét. Ma már nem lehet. (Igaz ! Ugy van ! balfelől.) Ma már az emberek gondolkoznak, ma már megvannak az aspirációik, amelyek kielégítésre várnak, s ha kielégítést nem nyernek, olyan keserűséget hagynak a lelkekben, amely még jó, ha a képviselőválasztásoknál tud kitörni, (Igaz ! ügy van ! balfelől.) mert a legrosszabb az az elkeseredettség, a legrosszabbak azok a belső mozgalmak, amelyeknek törvényes megnyilvánulási módjuk nincs. (Igaz! ügy van! balfelől.) Ez az oka annak, amiért én a javaslatot általánosságban sem fogadom el. (Helyeslés a közéfen.) A javaslat számos hibája közül még csak egyet akarok kiemelni s ez a titkosság kérdése. (Halljuk ! Halljuk ! balfelől.) Ugy, amint a javaslat most, a bizottsági jelenlés alakjában előttünk áll, a titkos szavazás van tefogadva. De mégis feltűnő jelenség, hogy ugyanekkor a t. előadó ur . . . Szilágyi Lajos : Ugy van ! Botrány ! Szmrecsányi György: Most figyeljen ide, előadó ur ! (Derültség.) Friedrich István : Ugy van ! Tanuljon ! (Zaj jobb felől. Elnök csenget.) Gr. Apponyi Albert : . . . akinek feladata volna a bizottság álláspontját képviselni az előadói székből, beható fejtegetéseket tár elénk a titkosság ellen. (Az elnöki széket Gaal Gaszton foglalja el.) En tisztelem az előadó urnák ezt a meggyőződését, de ha a bizottság olyan határozatot hozott, amelynek képviselete az ő egyéniségével vagy meggyőződésével ellenkezik, akkor mondjon le az előadói tisztségről. (Igaz ! Ugy van! Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon. Zaj jobbfelöl.) Nem erkölcsi szempontból emelem ezt a kifogást, mert ennek utóvégre maga a birája, de abból a szempontból, hogy nagyon megingatja a titkosságra vonatkozó megállapodásokba és a titkostág felé való haladásunkba fektetett bizalmunkat, ha azt látj uk, hogy — nem akarok mást mondani — anynyira félvállról veszik ezt a kérdést, hogy onnan, ahonnan a titkosság mellett való érvelést kellett várnunk, a titkosság elleni érveket halljuk. (Igaz ! ügy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Rupert Rezső: Példa nélkül áll ez ! Szmrecsányi György : Sohasem volt még rá eset ! Gr. Apponyi Albert: Nekem erkölcsi meggyőződésem, — és ez nem mai keletű meggyőződés, hanem már akkor is fennállott, mikor még többen, akikkei ma együtt vagyok, más meggyőződést vallottak — hogy a titkosság a választások komolyságának és szabadságának abszolúte nélkülözhetetlen előfeltétele. (Élénk helyeslés balfelől.) Akik a nyilt szavazás mellett érvelnek, . ..