Nemzetgyűlési napló, 1920. XVII. kötet • 1922. február 09. - 1922. február 23.

Ülésnapok - 1920-313

 nemzetgyűlés 313. ülése 1922. évi február hó 14-én, kedden. 14.5 HuSZár Elemér : Mi. van a hatszáz vagon liszttel? Schlachta Margit: Amikor a dolog idáig jutott, kérdem én, nem indokolt-e, ha a nő azt mondja, hogyha én kenyeret keresek, mert az édesatyám vagy uram keresete nem elég, és a nyugdíjazás, a munkaidő kérdése és minden egyéb tekintetben ugyanolyan feltételek elé vagyok állítva, mint a férfi, ha az élet terhei rám épugy nehezíttetnek : ha engem kidobtatok az én boldog családi otthonomból, amiből pedig nem vágytam ki, az élet küzdelmeibe, akkor kérem ezekhez a terhekhez, kötelességekhez a jogokat is ! (Élénk helyeslés. Taps balfelől.) Mert én is ugyanilyen problémák elé állíttatom, még pedig épen aiérfiak által, —hiszen a fejlődést ők irányították — amely problémák előtt állván a férfi, jogokat kíván magának, hogy megvédelmezhesse jogos érdekeit. És igaza van. Ez az egyik, ami miatt mi magunknak a jogokat kivánj uk. De van másik dolog is. Mi nem bizunk abban) hogy az a férfigondolkozás, mely a fejlődést idáig engedte j ütni, ezt vissza tudná terelni a maga természetes útjára, pedig mi őszintén ezt akarjuk. Mi vissza akarjuk adni a nőt a családnak, a mi meggyőződésünk az, hogy az ország érdeke ellen van, hogy a nőre kettős, hármas teher tétessék. A nő magát az anya és feleség kötelessége alól soha fel nem szabadithatja és nem is akarja. Aki tehát viseli az egyik terhet, annak kenyérkereseti pályáját nem lehet ugyanúgy berendezni, mint a férfiét, mert ha gyengébb a nő, ugy nem lehet tőle kettős erőkifejtést kívánni, ami egyébként még a férfitól sem telik. De mi azt látjuk, hogy a fejlődésnél, a gazdasági irány eme fejlődésénél a férfi nem képes ezt a kérdést nemcsak a család, de még a maga szempontjából se megoldani. A kapzsi tőkével szemben nem védelmezte meg a nőt, mert — gondolják csak meg, igen tisztelt uraim — önök saját maguk állították be ide a riválist, a versenytársat, az olcsóbb női munkaerő alakjában, az olcsóbb munkabérek miatt. Ugyancsak az utóbbi évszázadok jelensége a kenyérkereső gyermek. Miért % Mert megjelent a kapzsi tőke, amely pedig szintén a férfiak kezében van és legyen szabad nekem a választ erre a jelenségre abban keresnem, hogy férfikézben van a törvényhozás, férfikézben van a tőke és az egyik nem érzi magát elég erősnek arra, hogy a másik ellen szót emeljen és nincs itt a nő, aki felkiáltana és azt mondaná : Mi lesz az asszonnyal, mi lesz a gyermekkel % Ez ennek a fejlődési menetnek a története. Ezért mondom, hogy mi ebben nein bizunk tovább a férfiirányitásban — ez nem szemrehányás — nem bizunk abban, hogy a férfi vissza tudja igazítani ezt a fejlődést a maga egészséges útjára. Visszafordítani oly értelemben, hogy három századdal menjünk vissza, nem lehet, de. nem is kívánatos, igenis lehet egészséges korrektivumokat adni. S ezt a férfiak nem tudják megcsinálni, mert bennük nincs meg a gondoskodás tehetsége. ..-...-:. •'..... .• „'..v..:,,... •: Egy példát mondok el erre. Ezt a mi programNEMZETGYÜLESI NAPLÖ. 1920—1921, — XVII. KÖTE

1

: munkát csak ugy lehet megvalósítani, ha lassan kifejlődik az országban az úgynevezett családi bérrendszer, mely a férfinak oly fizetést biztosit, hogy családját és gyermekét eltarthassa. Amikor Griger képviselő ur által ezt az indítványt beadtam, a pénzügyminister ur megnézte az indítványt és azzal intézte el : itt valami családi bérrendszerről van szó, ezt az inditványt el nem fogadom. Én tudom, hogy ezt most azonnal beállítani nem lehet, ezt a súlyos problémát azonban, amely igen fontos kérdése a nemzetnek, talán mégsem lehet egy kézlegyintéssel elintézni. (Felkiáltások balfelől: Ugy van! így szokták!) Ezt nem szemrehányásképen mondom. Mindig azt állítottam, hogy töredéktehetsége van a férfinak, töredéktehetsége, a nőnek és valamint, ha csupán a nő kezében volna a törvényhozás, puszta altruizmusból szertefoszlanék kezében a tőke ugyancsak az emberek kárára, ugyanígy, ha tisztán férfiak kezében van a törvényhozás, akkor a tőke és a versenyképesség szempontjából tönkremegy kezökben az ember. Ezért szükséges a kooperáció, s hiszem, hogy amikor mi ilyen programmok megvalósítása végett kérünk egyenjogúságot, akkor nem megyünk túl azon a határon, amelyet minden férfi helyeselhet. •'• ; Friedrich István : És még ezt sem akarják megadni ! Szmrecsányi György : Halljuk ! Halljuk ! Schlachta Margit : Tehát vissza a nőt a családnak ! Épen előbb mondta itt Szterényi képviselő ur, hogy nem lehet ugy, mint régen volt. Azt mi sem akarjuk ! Amikor a férfi a nőt a családba koncentrálta, az ő szeme előtt mindig csak a főzőkanál és a bölcső lebegett olyan értelemben, hogy ő azt hitte, hogy a nőnek munkaköre a családban csak a dajka és szakácsnő szerepe. Ez igy is volt a tényleges valóságban és azért van nekünk a közéletben olyan ke vés jellemnagyságunk, a közélet azért nélkülözi azokat az igazi férfiakat, mert otthon a lelki, a szellemi anyaságot nélkülözték a gyermekek. (Helyeslés és taps a baloldalon.) Szmrecsányi György : Elsőrendűen beszél ! (Halljuk ! Halljuk !) , Schlachta Margit : Vagy bezárják a nőt az otthonába és akkor a szellemét képezni fölöslegesnek találják, ami által létrejön a szakadék a sokkal magasabb szellemi nivón álló férfi és a sokkal alacsonyabb nivón álló nő közötti-' Ez senkinek sem az érdeke ; a férfinak sem, hogy két egyenlőtlen fél . . . . '' ' ; . : . B. Szterényi József: Nagyon helyes ! Schlachta Margit : ... . legyen kénytelen együtt bandukolni az életen, akik nem értik meg egymást," amiért a férfi számára elvesznek a női lélek értékei. (Ugy van! Ugy van! a hátoldalon.) Vagy pedig kidobják az életbe és akkor nem veszik figyelembe azt, hogy a nőnek otthoni terhei is vannak, tehát neki másként kell a kenyérkeresetét beállítania, mint ahogy kellett a férfinak. Ezt-nevezem; egyoldalú beállításnak. Ez hátrányos a nő szempontjából is, de nem elsősorban a no szempontjából, 19