Nemzetgyűlési napló, 1920. XVII. kötet • 1922. február 09. - 1922. február 23.

Ülésnapok - 1920-313

HJ A nemzetgyűlés 313. ülése 1922. évi február hő lé-én, kedden. Rassay Károly: Ugy tudom, hogy nekünk van egy alkotmány védelmi, nemzetvédelmi bíróságunk, amelynek elnöke Tőry Gusztáv. Eimek a nemzetvédelmi bíróságnak az a feladata, hogy a nemzetgyűlés, illetőleg a törvényhozó testület által vád alá helyezett kormány felett Ítélkezzék. Hát én még olyant nem hallottam, hogyha valakinek valami kétes birói ügye van, akkor előbb elmegy a bírósághoz, privát megnyugtatást kér és ennek a megnyugtatásnak erejével igyekezik cselekedni, előre elvágva azt, hogy felette elfogulatlan Ítéletet tudjanak mondani, (ügy van! ügy van ! a bal- és a szélsôbahldalon.) ha akáririlyen egyszerű polgári ügyben a fél elmegy a ti-óhoz és tanácsot kér tőle előzetesen, hogy mit csináljon, akkor a biró el fogja utasítani és sértésnek fogja tekinteni, hogy őt be akarja vonni a maga vitájába és előre akar magának biztosítást szerezni. (ügy van ! ügy van ! a bál- és a szélsőbaloldalon.) De ha ez így van egyszerű jelentéktelen magánügyekben, még inkább igy kell lennie a legfontosabb kérdésben, abban a kérdésben, hogy a nemzet kormánya az ő illetékes bíráját ne vonja előre bele abba a vitába, amelyből esetleg az ő vád alá helyezése következhetik, mert ezzel megdönti egyetlen garanciánkat, egyetlen reménységünket, magának a bíróságnak tekintélyét, őszintén megvallva, nagyon csodálom, hogy a közigazgatási bi.óság elnöke és még inkább, hogy a nemzetvédelmi b-róság elnöke ehhez a szerintem veszedelmes kísérlethez odaadta magát, megjelent és előre tanácskozott a kormánnyal olyan politikai kérdésben, amelyben neki esetleg pár hónap múlva itélrie kell. Ami az oktroj jogosultságát illeti, ebben a tekintetben a kormány állítólag ezen tanácskozáson nyert biztatás vagy tana csal apján az 1920 évi I. te. 10. §-ára hivatkozik. Ebben a tekintetben már Haller t. képviselőtársam, aki tagja volt annak a kormánynak, amely ezt a ministeriumi rendeletet kibocsátotta, már tegnap nyilatkozott és pedig olyan tekintetben, hogy e kormányban e rendelet kibocsátásakor soha fel nem merült az a gondolat és soha olyan célzata nem is volt, hogy uj választójogi törvény hiányában itt más választójoggal lehessen választani, mint az 1920. évi I. tcikkben törvényesített úgynevezett Friedrich-féle rendelettel. Legyen szabad nekem, mint ezen törvény egyik megalkotójának, aki a törvényjavaslatot készítettem és képviseltem abban az időben, mint ugyanannak a kormánynak igazságügyi államtitkárja, ugyanolyan autentikusan kijelentenem, hogy soha nem volt az a gondolatunk, hogy ez a javaslat akként lenne magyarázható, hogy ezt a Friedrich-féle rendeletet (Halljuk ! Halljuk! a bal- és a szélsôbahldalon.) a kormány a maga részéről bármikor módosíthatná vagy kiegészíthetné. Soha nem volt az a gondolatunk, hogy ennek az 1920 :

1. tcikk 10. §-ának — s ezt a törvénycikket az igazságügymimsteriumban, ismétlem, én készítettem és én képviseltem — valaha is az lett volna az intenciója, hogy ez a rendelkezés a választójogi rendeletre vonatkozzék. Do ez nem is lehetséges, ez az elemi törvénymagyarázat szerint ki van zárva. Miről van itt szó, t. Nemzetgyűlés ? Az 1920. évi I. te. 10. §-a akként rendelkezik, —talán szótólszóra is tudnám idézni — hogy az 1919 augusztus óta alakult kormányoknak az alkotmányos rend és közigazgatás érdekében kiadott rendeleteit jóváhagyja ... Gr. Apponyi Albert: Érvényüket elismeri! Rassay Károly : ... és — ezen van a hangsúly — érvényüket elismeri s egyben feljogosítja a kormányt, hogy ezeket a szükséghez képest kiegészíthesse és módosíthassa. Már most az a kérdés, hogy a 10. §-nak rendelkezése vorsatkozhatik-e arra a választójogi rendeletre, amelyről ugyanezen törvénynek első szakasza külön rendelkezett. Bocsánatot kérek, elemi törvénymagyarázati szabály az, hogy, ha ugyanabban a törvényben ugyanarról a tárgyról a törvény külön rendelkezik, utólagosan generális rendelkezés alá a jogtárgy nem vonható. Már pedig az 1920 :

1. te. 1. §-a kimondja, hogy a nemzetgyűlés jóváhagyja a kormánynak azokat a rendeleteit, amelyek alapján a nemzetgyűlés összeült. (Az elnöki széket Bottlik József foglalja el.) Nem volt tehát szükség arra, hogy továbbmenve, 10. § után újra rendelkezzék ebben a tekintetben. Ha pedig nem volt rá szükség és a nemzetgyűlés szükségesnek vélte, hogy ezt a jogtárgyat az 1. §-ban kivonja az általános rendelkezés alól, akkor nincs joga senkinek a világon ezt ugy magyarázni, hogy azt egy később kapott általános felhatalmazás alá vonja és ennek alapján az arra vonatkozó rendeletet módosítsa vagy pedig a kiegészítését próbálja meg. Nem hiszem, hogy amikor ezt a törvényjavaslatot tárgyaltuk s amikor a legsúlyosabb aggályok merültek fel abban a tekintetben, hogy az általános választói jogot minden esehetőségre biztosítsuk, egy pillanatig is annyira, eltévelyedett volna valaki, hogy ezt a legfontosabb közjogi jogosítványt rendeleti útra utalta volna és felhatalmazást adott volna a jövőmenő kormányoknak, hogy a saját tetszésük szerint módosítsák, kiegészítsék, ujraalkossák . . . Szilágyi Lajos : Őrület ! Rassay Károly : ... az alkotmányosság elemi feltételét, igazán gránitszikláját, a választói jogot. (Ugy van ! balfelől.) Ilyen kicsinyes magyarázatokkal nem lehet egy olyan horribilis horderejű lépést indokolni, mint .amilyen a választójogi rendeletnek oktroj utján való életbeléptetése. De ha a kormánynak kétsége van aziránt, hogy joga van-e ezt megtenni, vagy sem, — mert legalább azt fel kell tételeznem, hogy kétségben kell lennie e tekintetben, ilyen nyilvánvalóan ellentétes törvénymagyarázat mellett — akkor is nem a Curia elnökével és nem a közigazgatási bíróság elnökével kell konferálnia, hanem ide kell jönnie az egyedül autentikus helyre (Ugy van ! balfelől.) és a nemzet-