Nemzetgyűlési napló, 1920. XVII. kötet • 1922. február 09. - 1922. február 23.

Ülésnapok - 1920-309

A nemzetgyűlés 309. ülése 1922. évi február hó 9-én, csütörtökön. 9 megnézni — már igenis határozott árdrágwlási tendenciát mutat a piac mindenütt a kereskedelmi és gazdasági forgalomban. Ezt pedig valószínűleg nem akarta a kormány, legalább nem tételezem fel róla, hogy akkor ilyen javaslattal jönne, amellyel segíteni akar, de végeredményében mégsem segít. Kénytelen vagyok tehát megállapítani, hogy a cél kitűzése helyes vol fc, az eszközök, a mód megválasztása azonban helytelen, mert a voltaképeni célt, amelyet hivatva van elérni, nem éji el. A tisztviselő nem tudja áthárítani tovább a drágulást, ez nagyon természetes, végeredményben tehát szenvedő alanya lesz ennek az egész javaslatnak. Vele szemben pedig azok, akik hivatkoznak arra, hogy fizetésemelést kapott, ott fognak állni, hogy az a tisztviselő, akinek emelték a fizetését, mégsem kapott fizetésemelést, mert ez oly csekély mérvű, hogy azt meg sem érzi, a többi társadalmi osztály pedig mindig arra hivatkozik vele szemben, hogy ime akkora fizetésemelést kapott a tisztviselői kar, tehát a többi osztály teljes joggal követelheti az áthárítást. Ennek vége azután az, hogy ez a hiba, amely a javaslatban mindjárt szembeötlik, messzemenő következményekkel fog járni épen a társadalmi osztályok békéjének megbontása tekintetében. Második hibája az államháztartásnak csődjét segiti elő. Az adóemeléssel pedig ezt paralizálni óhajtotta. Az adó egyoldalú fokozása nagyobb koncepciójú gazdasági programm és politika nélkül csak meddő kísérletezés, mert ez kiuzsorázása az adóalanyoknak. A többtermelésnek éj nem pusztán a több adó kivetésének,el ve az, amellyel igazi gazdasági politikát, társadal mi békét lehet teremteni, különben ez a politika nem lesz szociális jellegű, mert mindennemű adóprés, gazdasági nagyobb koncepció nélkül, maguknak az adóalanyoknak tönkretételével jár és végeredményében az adóalanyok munkakészségének aláásásával eliminálja a többtermelés lehetőségét. Nagyon természetes, hogy ahol az adóalanyok állandóan présben vannak, ott a munkakészség elvész, mert az adóalany azt látja, hogy nem érdemes dolgoznia, olyan magas aránya adók jönnek. Ennek végeredménye a többtermelésben beálló csőd, szükségszerű következménye pedig az lesz. hogy az adóalanyok adózási lehetősége fog csökkenni, tehát bekövetkezik ennek csődje és ennek következtében az államháztartás csődje is beáll. Gazdasági nagyobb koncepciójú programm nélkül az ilyen kérdéseket megoldani nem lehet. Amikor tehát a kormány odaáll és azt mondja, hogy segíteni akar, ezt a segítést ugy kell megcsinálni, hogy az voltaképen valóságos segítés legyen, ne pedig egy fantazmagória, mert ebben a formájában nem egyéb, mint fantazmagória. Harmadik hibája a törvényjavaslatnak az antiszociális jellege. Hiszen — amint előbb már rámutattam — határozottan az ellenszenvek kitermelésére, az anarchia mesterséges kitermelésére megy, mert azok a többi társadalmi osztályok, NEMZETGYŰLÉSI NAPLÓ. 1926—1931. — XVII. KÖT: amelyek szemben állanak a köztisztviselővel, amelyek tehát árdrágitanak, mert nagyobb adót fizetnek, végeredményében a tisztviselőn is be akarják vasalni ennek az adónak emelését. Ennek következménye tehát az lesz, hogy a tisztviselőn nem segítettünk, a többi társadalmi osztályt pedig szembeállítottuk vele, aminek folyománya azután egészségtelen állapot, a belbéke megbontására igen alkalmas módnak és eszköznek megteremtése lesz. Nem hiszem, hogy a kormány kortespolitikai célokból hozta volna ide ezt a javaslatot. Szilágyi Lajos : Nem ? Hornyánszky Zoltán : Ezt nem hiszem. Szabó JÓZSef (budapesti): Nem lehet jól csinálnia a kormánynak, mert ráfogják, hogy kortespolitika. Szilágyi Lajos : Damokles-kardnak hozta ide, tudjuk. Hornyánszky Zoltán : Én örülök neki, hogy nem kortespolitika, de a tisztviselők nem örülnek neki és én most a tisztviselők érdekében szólalok fel és szintén azt mondom, hogy nem örülök neki. Szilágyi Lajos : Tudjuk, hogy mi az a szabályszerű eljárás. Hornyánszky Zoltán: Mi volt tehát a cél ? Hiszen nagyon jól láttuk, hogy az 1918—19-es éveknek helytelen gazdasági és szociális pénzügyi politikája eredményezte a forradalmak kirobbanását, amely forradalmaknak következménye lett ez a csonka ország. Valószínű, hogy ezt a célt nem akarta szolgálni a kormány, de mert az eszközöket és módokat rosszul választotta meg, ha a cél kitűzése helyes volt is, végeredményében helytelenné vált a politikája, mert az ellenszenveknek ki csiholására vezet, nem pedig a belső békének, a lelkek megnyugtatásának, a belső politika megnyugvásának elérésére. Ha nézem azt, hogy mit nyújtott a tisztviselőknek, ebben a tekintetben nagyon helyesen rámutatott már tegnap Gerencsér t. képviselőtársam, ma pedig Szabó József képviselőtársam, amikor azt mondta, hogy mit emelt ? Nem a tisztviselők fizetését emelte, ne méltóztassék egy percig sem tévedésben lenni, mert amit künn már kiabálnak vele szemben épen az árdrágitani akaróK, hogy 100%-kal emelték a tisztviselők fizetését, az nem áll, mert egyedül csak a Hegedüs-féle pótlékot, a rendkívüli segélyt akarja felemelni a törvényjavaslat, amely pedig 400, 500, 1200, maximálisan 2000 korona végeredményben. Ez nem segítés, mert hiszen a legmagasabb összeg csak a legmagasabb állású tisztviselőket éri, már pedig a szociális politika nem az egyesek érdekeit szolgálja, hanem a nagy tömegekét. A nagy tömegek azonban ezzel vajmi keveset kapnak, mert 5—600 korona annak a tisztviselőnek még arra sem elég, hogy becsületesen megfoltoztathassa a cipőjét. Tehát a szociális jelleg ki domborítását sem látom, azonkívül az Összeg oly csekély, hogy magán a tisztviselő nem segit, de viszont az államra nagy terheket ró és ennek kellően szét nem oszlása, 2 T.