Nemzetgyűlési napló, 1920. XVII. kötet • 1922. február 09. - 1922. február 23.

Ülésnapok - 1920-312

A nemzetgyűlés 312. ülése 1922. évi február hó 13-án, hétfőn. 117 professzor, vagy akárhány mimster. S mégsem fognak bejutni a választók közé, mert sem három gyermekük nincs, sem a hat elemi elvégzését igazolni tudni nem fogják. (Mozgás.) Mit fog kellem csinálniok ? Azt, hogy felhasználják azt a koncessziót, amelyet a ministerelnök ur tett, hogy kénytelenek lesznek . . . Szilágyi Lajos: A kormány egy tagja sincs jelen a választójogi törvényjavaslat tárgyalásánál ! Ez fumigálása a nemzetgyűlésnek. Szünetet kérünk, amig a ministerek bejönnek! (Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Haller István : ... a kormány által adott egyik koncesszióval élni s amikor a választókat összeírják, kénytelenek az összeiró blankettába beirni, hogy végeztek hat vagy négy elemit, pedig nem végeztek. (Zaj.) Ha ilyen pia fraussal élnek, akkor vélelmeztetik, hogy a négy vagy hat elemit elvégezték. Ugron Gábor : Becsületszóra kell beirni ! Haller István : De miután becsületszó mellett kell nyilatkozni, ugy látszik, ez az ut sem nyitható meg a számukra. (Zaj.) Szilágyi LajOS : Hol a kormány ? (Folytonos zaj.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak, mert különben kénytelen leszek az ülést felfüggesztem. Szilágyi Lajos : A kormánynak kötelessége jelen lenni ! Elnök : Sem a házszabályok, sem a törvény nem irja elő, hogy a kormánynak itt kell lennie. Ebben tehát nem intézkedne tem. Szilágyi Lajos: Mégis csak botrány! (Folytonos nagy zaj.) Elnök : Az ülést öt percre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök : Az ülést újból megnyitom. Kérem a képviselő urakat, szíveskedjenek helyeiket elfoglalni. Felkérem Haller képviselő urat, sziveskedjék beszédét folytatni. Szilágyi LajOS : Megint nincs itt a kormány részéről senki ! Elnök : Kérem a képviselő urat, ne méltóztassék folyton ilyen közbeszólásokkal zavarni a tanácskozást. A házszabályok semmi módot nem adnak nekem arra. hogy a kormányt idecitáljam. Méltóztassék a képviselő urnák más utón szorgalmazni kívánságát és ne méltóztassék a tanácskozást zavarni. Méltóztassék, képviselő ur, folytatni. Haller István : T. Nemzetgyűlés ! A nők szavazati jogáról még csak annyi mondanivalóm van, hogy miután sem konzervatív, sem keresztény, sem nemzeti szempontból nem látom szükségét a női választójog korlátozásának, én a magam részéről fentartom azt az álláspontot, amit eddig is képviseltem, hogy a nők és a férfiak egyenlő választói jogcímek alapján vegyen-e^ részt az alkotmányod kUzótolemjjteA' Ezzel végeztem volna a törvényjavaslat jogcímeivel. Most át kell térnem egynéhány olyan rendelkezésre, amely körül élénk kontroverziák mutatkoztak már a bizottsági tárgyalás alkalmával és amelyek mindjárt a javaslat tárgyalásának kezdetén jelentkeztek itt a Házban is az előadó ur beszédének kapcsán. Ez t. i. a titkosság kérdése. A kormány ezt a kérdést a maga szempontjából nyitott kérdésnek kívánja tekinteni és állásfoglalását a maga részéről ebben nem kívánja precizirozni. A javaslat azonban a nyilvánosság alapján áll és épen ez az oka annak, hogy kénytelen vagyok itt elmondani azokat az érveket, amelyeket a titkos szavazás mellett felsorakoztatni kívánok, mert megvan a lehetősége annak, hogy az ellenkező érvelés a Ház többségét esetleg a törvényjavaslat álláspontjának, vagyis a nyilt szavazásnak nyeri meg. (Egy hang jobbfelől : Ki van zárva ! Mozgás és zaj.) Szilágyi LajOS : Ilyen volt az előadói beszéd ! Az előadó a kisgazdapártnak a tagja ! Griger Miklós : Disszidens ! (Egy hang jobbfelől : Andrássy beszéde volt az egész !) Haller István : De azért is kénytelen vagyok itt a titkosság mellett lándzsát törni, mert szerintem még mindig nincs kizárva az a lehetőség, hogy ebből a javaslatból nem lesz törvény és akkor a kormány rendeleti utón állapit meg egy választói jogot, (Felkiáltások balfelől : Lehetetlen! Nem, hisszük !) Szilágyi LajOS : Ezt nem lehet feltételezni ! Esküszegést nem szabad feltételezni ! (Zaj.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ! Haller István : Már pedig ha a kormány rendeleti utón inaugurál egy választói jogot, akkor természetesen a maga meggyőződését fogja a rendeletben érvényesíteni. Ez a meggyőződés pedig, ugy látszik, a nyilvános szavazásnak kedvez, (Ugy van !) mert hiszen ha nem igy volna, akkor a javaslat maga helyezkednék a titkosság álláspontjára és igy hagyná a kérdést nyitva. Nagyon lényeges különbség volna a titkosság biztosításának szempontjából aközött, ha maga a javaslat, illetve a kormány helyezkednék a titkosság álláspontjára, és a Házra bizná, hogy akar-e ezzel ellenkező döntést provokálni, és aközött, hogy azt mondja, hogy »én a nyilvános szavazásnak vagyok a híve, de hajlandó vagyok deferálni abban az esetben, ha a Ház a titkosság mellett dönt«. Rendeleti szabályozásnál azonban már nem a Háznak véleménye vagy esetleg kialakuló döntése az irányadó, hanem a kormány véleménye. Szilágyi Lajos : Es a kamarilla véleménye ! Haller István : És miután ez nyílt kérdés, kénytelen vagyok — és azt hiszem, hogy akik fel fognak szólalni, kénytelenek lesznek — felszólalásainknak súlypontját a kapacitációra fektetni, nehogy megtörténjék az a véletlen, hogy a nemzetgyűlés a titkosság ellen dönt. A titkosság kérdése engem újra nem a város, hanem a falu szempontjából izgat. Mi történhetik a városban nyilt szavazásnál ? .Az történhetik.