Nemzetgyűlési napló, 1920. XVII. kötet • 1922. február 09. - 1922. február 23.

Ülésnapok - 1920-309

A nemzetgyűlés 309. ülése 1922. évi február hó 9-én, csütörtökön. 7 Felszólalásom végén foglalkozni kívánok még ezen javaslat 2. §-ával. Weiss Konrád igen t. képviselőtársam már beszélt erről a kérdésről és azt mondotta, hogy a vasutasok között az elégedetlenség ezen intézkedés miatt óriási és ő nem tudja garantálni, hogy ha ebből a javaslatból törvény lesz, vájjon nem vezet-e az felfordulásra, nem vezet-e forradalomra. Én magam is félig-meddig igazolhatom ezeknek a kijelentéseknek jogosultságát, de egészében nem. Mert a javaslat az eddigi helyzeten nem ront, hanem ja vit . . . Kállay Tibor pénzügyminister : Sőt nagyon ja vit ! Szabó János (budafesti) : . . .tehát nem lehet az elégedetlenségre nagyobb ok, mint eddig volt. Kállay Tibor pénzügyminister : Különben is forradalomról nem lehet beszélni ! Szabó József (budapesti) : Mert mi volt eddig ? Eddig a B) táblázatba 35 csoport volt sorozva, most ebből a 35 csoportból a javaslat 15 csoportot fog kiemelni. Az eddig a B) táblázatba sorolt 15 csoportot tehát ezután segédtisztviselőkké, segédtisztekké fogja előléptetni a javaslat. A hiba eddig nagyobb volt, mert 35 csoport volt egy táblázatba sorozva ; ezután kevesebb lesz, tehát nem lesz olyan vegyes ez a társaság, mint volt a múltban. Tény azonban az is, — én is hozzájárulok azoknak a képviselő uraknak a kéréséhez, akik tulaj donképen közvetítették az érdekeltek kérését — hogy ez intézkedéssel nincsenek megelégedve az érdekeltek. Mert ők nem azt kérték, hogy ezután 15 csoport kerüljön külön és a másik 15 is külön, az egyik a B), a másik a C) osztályba, hanem azt kérték, hogy azok a csoportok, amelyeknek munkájuk végzéséhez több intelligencia, több képesség, szaktudás, gyakorlat kell, amelyek munkájának végzése nagyobb felelősséggel jár, külön csoportba legyenek osztva és mód adassék nekik arra, hogy sar at szorgalmuk utján előbbre is léphessenek s egészen a tisztviselői osztályba kerülhessenek. Tökéletesen indokolt ezen emberek kívánsága és különösen indokolt a művezetők kérése. A gyárban a művezető viseli a felelősség legnagyobb részét : a művezető bajlódik a munkásokkal, a tekintélyét tehát fenn kell tartania, hogy a munkásokat kellőképen kezelni és vezetni tudja ; felelős a munka előállításáért, a tanoncnevelésért, a bérelszámolásnál ő jár el, ő mintegy a főnöknek, a gyárvezetőnek a jobbkeze, aki nélkül a gyár nem tud boldogulni, ő az a szakférfiú, akiben egyesül a szaktudás is, de egyesül legnagyobb részben az a mérnöki és az a gyárvezetői kvalifikáció is, aki mintegy ütközőpont, egy puffer, a munkaadó^ a mérnök, a gyárvezető és a munkásság között. Ezeknek az embereknek módot kell adni arra, hogy ha szorgalmasan végzik munkájukat, idővel tényleg tisztviselőknek is legyenek tekinthetők. Pedig ma itt nagy hibák vannak. Ha valaki művezető akar lenni, ahhoz ezek a kellékek kellenek : jó szakembernek kell lennie, négy középiskolát el kell hogy végezzen, múlttal kell bírnia, amely szerint beigazolta az elmúlt években, — legalább 20 esztendeig, legtöbb esetben — hogy érti jól a mesterségét, megvan a kellő tekintélye a munkások között, ért a tanoncneveléshez, ért a munka vezetéséhez és irányításához. És amikor eléri ezt a pozíciót, akkor kevesebb fizetést kap, mint az a szakmunkás, akiből művezető lesz. Hát ez mégsem lehet egészséges helyzet, mert ennek következménye az, hogy jó szakmunkás nem kívánkozik művezető lenni. Egészen természetes ez, mert ő mint szakmunkás több fizetést kap, mint a művezető. Igaz, hogy a művezetői cím tetszetős dolog, csakhogy a mai körülmények között nem nézik amiyira az emberek a címet, mint inkább azt, hogy javadalmazásuk emelkedjék. Ezért én ezen a téren, ismétlem, nem osztozom teljesen Weiss Konrád képviselő ur felfogásában, mert azt mondom, hogy igenis haladás az, amit a javaslat tervez, haladás, mely szerint a B) táblázatnak első 14 és a 16-ik csoportját külön segédtiszti státusba sorozza. Ez azonban mégsem egészséges és nem megoldás, mert nem helyes az, hogy például az állomáselőljáró, a főművezető, a mozdonyfelvigyázó, a művezető és néhány ilyen értékes, nagy szaktudást igénylő állású ember egybekerüljön a kertésszel, a pályafelvigyázóval, a portással. Én nem mondom azt, hogy ez a demokrácia rovására menne. Nem megy a demokrácia rovására az, ha módot adunk arra, hogy a művezető külön választassák a portástól vagy a többi alkalmazottaktól. Nem értem egészen, hogy vájjon a kereskedelemügyi minister ur az 1—14. és a 16. csoportban lévőket mind a segédtiszti státusba akarja-e sorozni, mert ha igen, akkor ez szerintem nem megoldás, még pedig azért, mert anyagilag nem jelent semmit, hiszen a javaslat szerint csak 40 millió koronát fognak erre a célra fordítani. Ebbe a tizenöt csoportba körülbelül 20.000 embei van csoportosítva. Méltóztassanak kiszámítani, ha húszezer ember között megosztjuk a 40 milliót, akkor egy emberre jut egy évre 2000 korona, egy hóna pia pedig 180 korona. Ez ma nem jelent semmit, ez nem segély, -nem előrehaladás. Nagyon örülnék, ha ez nem igy volna, mert ez megnyugtatná magát a művezetői kart is, épen ezéit arra kérem a kereskedelemügyi minister urat, találjon módot arra, hogy a most már újonnan B. táblázatba sorolt tizenöt csoportból vegye ki a művezetőket, főművezetőket és még néhány kategóriát, továbbá az állomáselőljárót. Hegyeshal

my Lajos kereskedelemügyi minister: Mindegyik külön státust fog képezni. Szabó József (budapesti) : A javaslat erről nem beszél ! m Hegyeshalmy Lajos kereskedelemügyi minister : Persze, hogy nem beszél Î Szabó József (budapesti) : Nagyon örülök ennek, de mi ezt nem. tudhattuk, csak azt látjuk, ami a javaslatban van és én is arról beszélek. Amennyiben a kereskedelemügyi minister ur azt mondja, hogy ezek úgyis külön-státust fognak ké-