Nemzetgyűlési napló, 1920. XVII. kötet • 1922. február 09. - 1922. február 23.

Ülésnapok - 1920-312

22, évi február hó 13-án, hétfőn. 108 A nemzetgyűlés 312. ülése 19k históriának utolsó évtizedeiből is rá lehet mutatni arra, hogy a választójog kérdését minő fontos kérdésnek tekintették mindig és minő viták folytak már a magyar diétákon és később az országgyűléseken is e kérdésről. Már az 1843/44. évi diétán óriási vita folyt arról, hogy a választójogi törvényt meg kell változtatni, és csodálatos, akik akkor ellene voltak a választói jog kiterjesztésének, ugyanazzal argumentáltak, amivel argumentáltak azóta és argumentálnak ma is mindazok, akik egy bizonyos betegségben, a horror populiban, a tömegtől való irtózásban szenvednek, (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) akik a remédiumokat mindig abban keresték, hogy az állampolgároknak minél szűkebb körére szorítsák a politikai jogokat. Azt mondották : a tömeg egy része éretlen a jogra, a fluktuáló elemek hazaszeretet dolgában nem olyanok, mint azok, akik földhözragadtak, akiknek házuk van, akik konszolidált elemek. Mindig azt mondották, hogy félni kell a tömeg radikalizmusától, mert az állam politikáját olyan irányba fognák terelni, mely az állam érdekének meg nem felel. Hogy mennyire ez volt a felfogásuk, legyen szabad néhány régi politikust citálnom, kik ezek ellen a felfogások ellen harcoltak, akik ezeket a felfogásokat már akkor ugyanúgy voltak kénytelenek visszautasítani, mint ahogy most, több mint félszázad után a demokratikus és egyenlő általános választói jog elvi meggyőződésű hivei kénytelenek visszautasítani ugyanezt. Azt mondja Kállay Ödön, Csanád követe (olvassa) : »Nem akarok politikai páriákat szaporítani. Az hozatik fel- az ellen, hogy szegényben nincs elég nyugodtság és műveltség a polgári jogok gyakorlására. De vájjon azáltal nyugodtság eszközöltetik-e, hogy azon osztályt kirekesztjük, amely a növekedő iparral folyton szaporodik?« Azt mondja egy másik képviselő (olvassa) : »A hazaszeretet ébrentartására érdek kell; ez az érdek pedig a közügyekben való részvétel joga.« Percei Mór a következőket mondotta (olvassa): »Adjunk mindenkinek, aki adózik és katonáskodik a hazáért, jogot, ennek ügyei elrendezésére.« Honszeretet nem lehet igazság nélkül, jogokban részesítés ennek alapja. Pálóczy László ezt mondta akkor (olvassa) : »Nincs leverőbb, nincs lealacsonyitóbb, mint a semmiség érzete és semmi sem emel jobban, mint az a tudat, hogy valaki hazája ós önügyei intézésében résztvesz. Ez ellen fel szokták hozni, hogy a nép nem érett meg. De ez igy lesz ezer év múlva is és a jogok gyakorlatából kizárt nép ugyan soha meg nem érik a szabadságra, mely gyakorlatból áll és csak azáltal tanulható meg.« Ha tehát mi azért akarunk valakit a választói jogosultságból kirekeszteni, mert a választói jogra érettnek nem tartjuk, akkor vegyük figyelembe Pálóczy szavait, aki azt mondja, hogy nem is fog megérni, soha sem lesz abban a helyzetben, hogy megérettnek mondassák, mert ha nem tud valamit gyakorolni, akkor abban mesterré nem válhatik. (ügy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ne zárjuk ki tehát a választójogból, legyen módjában foglalkozni politikai kérdésekkel, legyen módjában járni azt a politikai iskolát, amely végeredményben éretté fogja tenni az állampolgárt. Ha azonban kirekesztünk százezreket, hogyan kívánhassuk tőlük, hogy valaha megérjenek? Vagy örökre akarunk kirekesztve tartani százezreket a választójogból és örökre akarunk tenni különbséget állampolgár és állampolgár között aszerint, hogy te érett vagy, te pedig éretlen, te teljesjogu ember vagy, te pedig csak féljogu állampolgár? (Helyeslés a bal- és a szélsöbaloldalon.) Ugron Gábor; A jobbágyság felszabadítása előtt beszéltek ugy, mint ezek Î H

aller István : Az a harc, mely a választójog körül folyt, még sohasem végződött azoknak győzelmével, akik az általánosságot ellenezték. Az egész világon, de nálunk is még mindig azok maradtak felül, akik a választói jogon tágítani akarnak. Az egész világon és nálunk is végeredményében az idő mindig azoknak adott igazat, akik nem akarták az alulról jövő kényszert bevárni, hanem akik elébe siettek az időnek és a megérett kívánságokat honorálni akarták, azért, hogy ezek a megérett kívánságok ne forraljanak fel indulatokat, ne szerveződjenek romboló erővé és ne kényszerítsék ki azt, amit meg lehetett volna nekik adni, amivel megelégedtek volna és amely megelégedés távol tartotta volna tőlük azokat a szenvedélyeket, amelyek azután a társadalom többi rétegei és az ország ellen irányultak. (Igaz! ügy van ! halj elől.) Én ugy látom, hogy ez a harc olyan, mint a napnak és a reggelnek a harca a sötétség ellen. Újra kezdődik mindennap. A sötétség mindig maradni akar, de mindennap újra és újra legyőzi a világosság és a nap. Ne próbáljunk a politikában ilyen harcokat, ne akarjuk újra és újra megismételni ezt a közjogi harcot, ezt az annyi időt elvevő, annyi szenvedélyt felkorbácsoló harcot; hozzuk egyszer nyugvópontra ezt a kérdést, intézzük el a választói jog kérdését egyszersmindenkorra, ugy, hogy ahhoz hozzányúlni ne kelljen többé, vagy legalább emberi számítás szerint azt lehessen mondani, hogy nem fogunk hozzányúlni. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Szilágyi Lajos : Ez a javaslat állandó gyugtalanságot fog kelteni ! BrÓdy Ernő : Az egész világon megvan ! Haller iStván : Ne csináljunk olyan választójogi törvényt, amely ellen születésének első percétől fogva meg fog újra indulni a harc. (ügy van ! Ugy van! a baloldalon, j Ne csináljunk olyan törvényt, melynek revíziója már ott fog szerepelni egész sereg képviselőjelölt programmjában a választásokon, (ügy van! ahol- és a szélsőbaloldalon.) Ne adjunk módot nemcsak a képviselőknek és a jelölteknek, de ne adjunk módot különösen azoknak, akik ezzel a kérdéssel nagyszerűen; tudnak