Nemzetgyűlési napló, 1920. XVI. kötet • 1922. január 26. - 1922. február 08.

Ülésnapok - 1920-300

A nemzetgyűlés 300. ülése 1922. tásban sem volt szó. Hadd mondjam el ponto­san a száraz tényállást. A női barakk a tábor elején, közvetlenül a bejárat mellett van, a tábor belsejétől drót­sövénnyel elválasztva. Két oldalon tehát a tábort körülvevő külső drót, másik két oldalán a férfi­tábortól elválasztó drót határolja. Az utóbbiba vezető ajtót fegyveres katona őrzi, kívülről pedig a tábort őrző őrszemlánc veszi körül. Augusz­tus elsején délután x \& órakor, verőfényes nyári napon, épen a munkára menő internáltak sora­koztak a tábor bejáratánál. Szentesi Anna 20 éves prostituált és Paranyacsura Piroska 24 éves rutén pesztonka a női tábor területén belül, megengedett helyen állt és bámészan nézte a munkaelosztást. Utóbbi kenyeret majszolt. A tábor külső oldalán, a női barakkhoz legközelebb lévő őrhelyen állt posztot Gulyás János hajdú­böszörményi születésű, nyíregyházai lakos, 20 éves, irni olvasni nem tudó baka, duhajságáról, durvaságáról, önkényes erőszakoskodásairól itt közismert legény. G-ulyás egy ízben a fogdában fegyelmi büntetését töltő Szentesi Annától saját kijelentése szerint nemi bajt kapott és a leányt már többször megfenyegette, hogy mihelyt alkalma nyilik, agyonlövi. 8 • Cserti József: Borzasztó! Rupert Rezső (tovább olvas): »A jelzett napon Gulyás ráordított a leányra és rögtön rá is fogta a fegyverét. A leány elszaladt, mire a toporzékoló baka szó nélkül célba vette a feléje félig háttal álló, magyarul különben nem tudó Paranyacsura Piroskát és agyonlőtte. (Zaj a szélsöbaloldalon.) Nota bene: Gulyás kívülről lőtt be a táborba, a leány tőle 25 lépésnyire állt. A lövés rögtöni halált okozott. Nem csoda, ha a férfiak közül sokan izgatottan siettek a női barakk felé, ahol viszont az ott posztoló belső őrszem fogta rájuk a fegyverét, kinyitotta a závárzatot és lőtt volna, ha a közvetlenül előtte álló Bökönyi Lajos internált hamar el nem kapja és fölfelé nem fordítja a puska csö­vét. Az épen akkor odaérkező, óriási termetű Köllő László főhadnagy, segédtiszt, elkapta a cingár kis Bökönyit, ott a tábor szeme játtára összeverte, összerugdalta, majd őrjárattal levitette a katonai fogdába, ahol Proch alezredes paran­csára Szakonyi Péter és Kosa tiszthelyettes több katona közreműködésével félholtra verte, ezenkívül az alezredes 60 nap egyessel és 20 kikötéssel büntette, (a kikötéshez egy izben Má­téfi hadnagy elvitte menyasszonyát, Vecsera Sárit is). (Mozgás.) A Zalaegerszegből kiszállott rendőri bizott­ság még ugy találta Paranyacsura Piroskát, egy darab kenyérrel a kezében és egy falat kenyérrel a szájában. (Mozgás a szélsöbaloldalon). A boncolásnál kiderült, hogy a golyó szétron­csolta a tüdőt és a szivet, összetörte a bal felső­kart és a hátgerincet és benne rekedt a testben : dum-dum löveg volt. A temetés augusztus 2-án volt, a tábort provokáló felvonulásban vette évi január hó 28-án, szombaton, 91 körül az egész ittlévő haderő, géppuskákkal együtt.« Itt egy részt, t. Nemzetgyűlés, kihagyok és a levélnek egy további részén folytatom. (Ol­vassa.) »A kis területen összezsúfolt 80 nő helyzete elképzelhetetlenül súlyos. A bánásmód hangja teljesen a köztük lévő prostituáltak szín­vonalához alkalmazkodik. A legelemibb higéni­kus követelményeknek sem tehetnek eleget. Mozgási szabadságuk minimális. Barakkjuk minduntalan visszhangzik a szívbajos és hisztériás rohamokban fetrengőknek üvöltözésétől. Lehetetlen állapot, hogy a tábor belsejében három katonai őrszem is van. Instrukciójuk, hogy aki csak visszafelel, azt egyszeri figyelmez­tetés után agyon kell lőni. Néhány héttel ezelőtt idehozták a pilis­csabai táborból az idegen honos családokat. Férfiak, asszonyok, felnőttek, gyerekek leírha­tatlan promiszkuitásban, szivettépő nyomorban, hajmeresztő piszokban és bűzben tanyáznak egy­más hegyén-hátán egyetlen közös barakkban, amelyet a tábor belseje felé külön drótsövény rekeszt el. Groteszk látvány, ha néha valamelyik öt-hatéves csöppséget kivételesen kiengedik, hogy édesanyja számára valami használati cikket kér­jen kölcsön valamelyik barakkban, amint a fel­tűzött szuronyu csendőr komoran és vitézen lépked a tipegő gyerek mögött, egy lépést sem tágítva tőle, amig vissza nem érkeznek. (Mozgás.) Ugyancsak a tábor belsejétől külön drót­sövénnyel elzárva, külön katonától őrizve tartják a 10-es számú barakkban azt a 75 oroszországi hazatérőt, akit Csótról hoztak ide, miután ott borzalmasan megverték, megkínozták őket. Kín­zásokkal kicsikart vallomások, aljas besúgás alapján, a külvilágtól légmentesen elzárva tart­ják »véreinket«, akiknek az a bűnük, hogy 6 —7 évi fogság után hazakívánkoztak.« T. Nemzetgyűlés ! Ennyi is elég. (Ugy van ! a szélsöbaloldalon.) Itt pedig megragadom a fonalat és folytatom azzal, amit utoljára olvas­tam, hogy a zalaegerszegi táborba szállítanak az Oroszországból visszatérő hadifoglyok közül is sokat, akiket besugásra és efféle feljelentések alapján visznek oda. (Ugy van ! a szélsöbalolda­lon.) Itt különösen figyelmeztetem a többségi párt többségét, a kisgazdapártot, ne méltóztassék azt gondolni, hogy ott abban a zalaegerszegi táborban talán csak a városi úgynevezett söp­redék alakjai találhatók, — annak a tábornak igen nagy részét érdemes földmivesemberek is, agráremberek teszik ki. (Ugy van! a szélső­baloldalon.) A visszatérő hadifoglyok közül is nem egy, hanem majdnem a többség földmives­ember, akiket oda visznek. Aztán hogyan viszik oda és hogyan kerül oda az a hadifogoly? Méltóztassék megengedni, hogy erre nézve egy nagyon megható esetet mondjak el. Ezek a hadifoglyok hazajővén Oroszország­ból, idegen országon is az irántunk rokonszenv­vel viseltető Németországon is keresztüljönnek la*

Next

/
Thumbnails
Contents