Nemzetgyűlési napló, 1920. XVI. kötet • 1922. január 26. - 1922. február 08.

Ülésnapok - 1920-300

'80 A nemzetgyűlés 300. ülése 1922. évi január hó 28-án, szombaton. gép a tanonc iskolábamenése következtében megáll, akkor nem akaszthatják le a szegről a másik tanoncot és nem állithatnak oda ahhoz a munkához az utcáról néhány órára felfogadott embert, hanem kénytelenek elszenvedni és eltűrni, hogy a tanoncnak távolmaradása következtében az évek során át egy nagy, hatalmas visszamaradás, nagy veszteség jelentkezik az iparüzemnél. Bégi kívánsága az iparosságnak az is, hogy a tanoncok valláserkölcsi oktatásban részesüljenek. A kultuszminister ur időközben ezt már el is rendelte, azonban a törvényjavaslat szerint a tanoncnak a teljes vasárnapja szabadon hagyandó. Elismerjük, hogy nagyon jól esik az az egy vasárnap, az az egy pihenő,és a szabad idő rá is fér a tanoncra. Ne méltóztassanak azonban azt képzelni, hogy az a tanonc, ha vasárnapját szabaddá tessiük, el fog menni a templomba. Ëpen arra akarjuk rászorítani és kötelezni a tanoncot, hogy a templombaj arás céljából menjen be vasárnap az iskolába és az egész osztállyal együtt menjen a templomba. (Helyeslés.) A templom utánazut'n szórakoztató, ismeretterjesztőelőadásokkal, esetlegrajztanitással, sporttal és testneveléssel foglalkozzanak a tanoncok. Ne engedjék a tanoncokat annak az áramlatnak martalékául, amely a háború előtt és a háború alatt éreztette romboló hatását és amely egészen a proletárdiktatúráig vezetett. Én láttam azt, amikor a szociáldemokrata munkások által kijelölt fiatal munkások munkába vették a tanoncokat. Tehetetlenül néztük, amikor arra tanították őket, hogy a fennálló társadalmi rend a munkásságnak legnagyobb ellensége, hogy nincs vallás, nincs haza, amikor a nemzeti trikolórnak meggyalázására, kigunyolására oktatták őket és csak azt oltották beléjük, hogy a vörös lobogó az, amely egyedül boldogít, amikor azt csepegtették a fiatal tanoncok lelkébe, hogy a munkaadó csak munkáshajcsár és hogy a munkaadók csak az ő verejtékező munkájukból tudnak urizálni. Vonjuk le ebből legalább most a konzekvenciát és tanuljuk meg, hogy a tanoncot még szabad idejében sem • szabad felügyelet nélkül hagyni, hanem állandóan bizonyos ellenőrzés alatt kell tartani. Ezt kívánja nemcsak az iparosságnak, hanem az országnak az érdeke is. A sport iránti szeretetet is bele kell nevelni az ifjúságba. Hisz láthatjuk, tapasztalhatjuk, hogy milyen nagy hatása van a sportnak a fiatal generációra, hogy azok, akiket valamely sportegyletbe vagy klubba bevesznek, mindjárt emelt fővel, kifeszített mellel járnak az emberek közt, mert a sport művelése bizonyos önérzetet kölcsönöz a fiatalságnak, kevésbé teszi őket hajlamosakká a bűnözésre és sokkal inkább válnak belőlük tisztességes, becsületes, hazájukat szerető emberek, mint ha gondozás nélkül martalékul adjuk őket azoknak, akik igenis, gondot fognak rájuk fordítani, de ugy, hogy ellenünk nevelik őket. Amikor a szóban forgó törvényjavaslatot a nemzetgyűlés elé terjesztették, átéreztem, hogy a reánk maradt romok eltakarítása, az ország határainak a ki* tolása csak ugy lesz lehetséges, ha ebben az országban mindenki összefog a nemzet újjáépítésének munkájához és ha meg lehet teremtem az egyes társadalmi rétegek közt a legteljesebb békét. Ugy érzem, hogy nekem, mint az iparosság vezérének is és mint nemzetgyűlési képviselőnek is kötelességem erről a helyről ebben az ünnepélyes órában kijelentem azt, hogy mi a legteljesebb békében, a legteljesebb harmóniában akarunk élni a gazdatársadalommal, a gyáriparral, a kereskedelemmel és elsősorban az ipari munkássággal. Súlyt helyezünk arra, hogy az ipari munkássággal a legteljesebb békében éljünk, mert hiszen én is és az a 300.000iparos mestertársam, aki ma Magyarországon önálló ipart üz, a munkások soraiból kerültünk ld, és ők vannak hivatva arra, hogy a kezünkből kihulló kalapácsot felvegyék és helyünket műhelyünkben és a társadalomban elfoglalják. (Taps a baloldalon.) Ennek azonban csak akkor van igazán nagy jelentősége és a nemzetre nézve óriási értéke, ha ez a testvéri ölelkezés és kibékülés bensőségteljes és nem marad meg berme a proletárdiktatúrának, a bolsevizmusnak a keserű ize. Addig, ameddig a magyar ipari munkásságidegen ellenséges munkásvezérek után igazodik, amíg ezek befolyást gyakorolhatnak rá és irányithatják, amig nemzetellenes cselekményekre ösztökélhetik, addig áthidalhatatlan ür tátong köztünk. Csak abban a pillanatban lesz ez a kibékülés őszinte és bensőségteljes, csak akkor fog a nemzetre nézve értékkel bírni, ha lekerülnek a gomblyukakról a vörös kokárdák és helyükre nemzetiszínű kokárdákat tűznek fel, ha a vörös lobogó, a vörös rongy helyett a nemzeti lobogó alatt igyekeznek kiküzdeni osztálykivánságaikat. (Ugy van ! Ugy van ! a johb- és a baloldalon.) Kereszténypárti t. képviselőtársaim oldalán egy hatalmas iparostábor, a Keresztény Iparosok Országos Szövetsége teljesít — hogy ugy mondjam — szolgálatot és a Keresztény Iparosok Orszá gos Szövetsége tájékoztatta t. képviselőtársaimat az iparosság kívánságairól. Ugy tudom,, hogy ez az oldal a legteljesebb mértékben segíteni kivan az iparosok helyzetén és hajlandó részükre mindazt megadni, ami más társadalmi rétegek sérelme nélkül megadható. Indíttatva érzem magam arra, hogy gazda" párti képviselőtársaimhoz is intézzek egy kérelmet. A kisiparosság százezrei élnek velük együtt a falukban, a kisvárosokban, ahol egymásra vannak utalva, és az országot csak ugy tudják előbbre vinni, ha nem engedik, hogy az iparos- és kisgazda közé ezekben a falvakban és kisvárosokban éket verjenek. Amikor ez a törvényjavaslat, melyben egzisztenciánkat érintő garanciák vannak lefektetve, t. kisgazdapárti képviselőtársaim bírálata alá kerül, kérem őket, ne feledjék el, hogy velük együtt élnek és dolgoznak, küzdenek a hazáért, a társadalomért, az iparosok is és ne feledjék el azt . .. Elnök : Figyelmeztetem a t. képviselő urat» hogy fél kettőkor áttérünk az interpellációkra. Pálfy Dániel: Csak egy perceti kérek'...még.