Nemzetgyűlési napló, 1920. XVI. kötet • 1922. január 26. - 1922. február 08.

Ülésnapok - 1920-299

52 J nemzetgyűlés 299. ülése 1922, tartozik. Ez a 48. § azt mondja, hogyha üzletét más iparhatóság területére akarja áthelyezni az iparos, akkor egészen uj iparigazolványt kell szereznie. Tankovics János : Eddig is igy volt ! Kerekes Mihály : Rosszul volt î Drozdy GyŐZŐ: Mindenki tudja, hogy igy volt és helyes is lenne akkor, ha ez az ipartör vénymódositás az iparigazolvány megszerzésére nem állítana fel ujabb feltételeket, mint amelyeket a régi ipartörvény felállít. Csakhogy ha most egy régi iparos pl., aki nem képesítettség alapján nyitott egy műhelyt, pl. fazekasműhelyt, amely eddig nem volt képesítéshez kötött iparág, engedelmet kér arra, hogy egy másik törvényhatóság területére menjen át, akkor már ott uj iparigazolványt lesz kénytelen kérni és képesítését is kénytelen lesz igazolni. Igy tehát szerzett jogokba hasítunk. Nem hiszem, hogy ez a törvény intenciója lenne ; csak azt gondolom, hogy elfeledkeztek erről a kis részletkérdésről gondolkozni, de majd a részletes vita során pótolni fogják ezt. Bodor György: Remélem, hogy nem akarja mind a 135 §-t végigbeszélni ? Nekünk is hagyjon valamit. Drozdy GyŐZŐ: Elhiszem, hogy Bcdor képviselő urnák unalmas ez a téma, de engedje meg, a magyar ipar eminens érdekei sokkai többet kivannak annál, mint amit ő elképzel. Kerekes Mihály: Ahhoz nincs jogotok, hogy terrorizáljatok valakit, hogy ne beszéljen. Drozdy GyŐZŐ: Én türelemmel végighallgattam azokat a közbeszólásokat, amelyek nem ildomosak, mert először illett volna ezt a törvényt végigolvasni és azután beszélni róla. De abban már nem engedem magam terrorizálni, hogy elmondjam a magam véleményét és képviselői kötelességemet teljesítsem azzal a magyar iparossággal szemben, amelynek egy részét én is képviselem. Kerekes Mihály*. Ezt Kossuth Lajos nem mondta. Ilyen felfogása nem volt. (Elnök csenget.) Drozdy Győző: Az 54. §, t. Nemzetgyűlés, igy szól (olvassa) ; »Az iparos iparát bérlő utján nem gyakorolhatja. Nem terjed ki ez a tilalom az üzlethelyiségnek, üzlettelepnek, az üzleti berendezéseknek, valamint a reál iparjognak bérbeadására.« Nagyon sajnálom, hogy ehhez a paragrafushoz ilyen form« jában hozzájárulni nem tudok. Egyelőre csak elvi, a részletes vita során talán majd tárgyi adatokkal is fogok ezen véleményem mellett argumentálni. Szinte lehetetlen dolgok fognak itt előállni. A törvény egyik paragrafusa sem mondja meg azt, hogyha ezt a paragrafust benhagyjuk, mi lesz azzal az iparossal, aki elaggott, akinek kezéből kihullott a szerszám ; mi lesz azzal az özvegygyei, akinek férjéé volt tulajdonképen az iparjog, az iparengedély, a képesítés ! (Felkiáltások jobbról : Benne van, mi lesz velük ! Miért nem olvasta el?) Ismerem azt a paragrafust, hogy az özvegy folytathatja iparát akkor, ha tart képesített művezetőt. De épen ez az, hogy én a bérlő tartását ?. évi január hó 27-én, pénteken. ki akarom terjeszteni az elaggott iparosokra is, akik nem tudják a maguk mesterségét vezetni, sőt ellenőrizni sem tudják esetleg azt a művezetőt, akit a törvény szerint beállítanának a munkába. Tehát azt akarom, hogy az iparos bérbeadhassa minden esetben a maga műhelyét, mert tegyük fel, hogy agylágyult lesz az illető, elmebetegséget kap vagy pedig tegyük fel, hogy egy olyan özvegy örökli az üzletet, aki abszolúte nem ért ahhoz az üzlethez és a műhelyvezetőnek sem tudna a munkája után nézni. Ilyen esetekben — engedjék meg — nagyon is méltányos dolog volna, hogyha engedélyt adna a törvény arra, hogy üzemét bérbe adhassa. Bodor György: Szóval likat engedjünk, hogy azon mindenki bebújhasson, mint a régi rendszerben ! Drozdy GyŐZŐ : Nem érdemlik meg a magyar iparosok, hogy ilyen közbeszólásokkal zavarják. Bodor György: Bocsánatot kérek, én azt mondtam, hogy azt a jogot kell megvédeni, hogy ezen a címen kereskedők ne szerezhessenek iparüzemet. Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Drozdy Győző : Az 57. § igy szól (olvassa) : »A kereskedelemügyi minister az érdekelt ministerekkel egyetértően rendelettel mindazokat a rendelkezéseket megteheti, amelyek a közerkölcs, a köz- vagy államegészség, közbiztonság, köz- és tüzrendészeti követelményenek, valamint a honvédelem érdekeinek megóvása céljából múlhatatlanul szükségesek.« Ezt a kitételt sérelmesnek tartom azért, mert ez nagyon könnyen egyéni jogokba és egyéni szabadságokba ütközhetik és itt a minister kezébe megint mérhetetlen nagy jogokat ad ez a törvény. Az 59. § a magánéletbe való beavatkozást is lehetővé teszi : a hivatalos közegek az összes üzleti könyveket és üzleti iratokat átkutathatják. A második pont. amely azt mondja, hogy titoktartásra kötelezhetők, nem elég garancia arra, hogy az a kisiparos a maga összes üzleti titkait és összes üzleti levelezéseit rendelkezésére bocsássa a hatósági közegeknek. A 68. §, mely a régi iparengedélyek visszavonhatásáról szól, minden iparost kiszolgáltat a közigazgatás zaklatásainak és annak, hogy a szolgabíró akkor vonja meg tőle a régi iparjogot, amikor neki tulaj donképen tetszik. Végül elérkeztem a javaslat azon pontjához, amelyhez való hozzászólásomnál, azt hiszem, nem lesz differencia közöttünk. Itt elismeréssel kell meghajolnom a javaslat előtt, illetőleg a javaslat azon része előtt, amely a tan viszonyról és a tanoncoktatásról szól. Annál inkább lehet ez az én elismerésem a minister úrra vonatkozólag talán hízelgő is, mert ehhez a részhez magam is értek, mint pedagógus és magam is éveken keresztül foglalkoztam iparosoktatással. Megállapíthatom tehát, hogy a javaslat ezen része esaknem tökéletes. Nagyon sajnos azonban, hogy a javaslatnak épen ez a része az, amelynek -végrehajtásában egyáltalában nem bízom.Hiszen ha az iparostanoncoktatásnál azt a nívót