Nemzetgyűlési napló, 1920. XVI. kötet • 1922. január 26. - 1922. február 08.

Ülésnapok - 1920-299

42 A nemzetgyűlés 299. ülése 1922, különbség, az az óriási teher, amelyet a német állam vállalt az iparoktatással szemben. Az ipari politikának kell hogy sarkpontja legyen a tanoncnevelés, és ezért mindent fel kell használnunk, ami a tanoncok szakképzettségét előmozdítja. Az ipar fejlődése nemcsak attól függ, milyen tökéletes gépeket tudunk beállítani' az iparba, hogy milyen nagy tőkét tudunk beinvitálni az iparba, hanem attól is függ, hogy milyen szakembereket, munkaerőket tudunk beállítani. Ha igaz volt az, amit Moltke mondott az 1870-iki porosz-francia háborúról, hogy a franciákat nem a német katonák, hanem a német Schulmeisterek, a tanítók verték meg, akkor nekünk azt kell mondanunk és azt tarthatjuk igaznak, hogy a magyar ipar versenyképességét nem a nagytőke és nem a tőke egyedül, hanem, a jó szakmunkás, a jó ipari segéd fogja biztosítani. Érdekes jelenség az is, hogy a 178.000 tanonc között milyenek az iskoláztatási viszonyok. Az 1909—1910-iki iskolai évben a 178.000 tanonc közül csak 109.000 volt beíratva és járt az iskolákba. Ez a tanoncoknak csak körülbelül 40%-a, mig 70.000 tanoncról az iskolák nem tudnak . Tehát 70.000 tanonc, akik közt igen sok analfabéta is van, alak közül igen sok két-három eleminél többet nem végzett, egyáltalában iskolát nem látott. Ha ezzel összehasonlítjuk az ausztriai viszonyokat, azt vesszük észre, hogy az osztrák tanoncok 90%-a járt iskolába, mig nálunk 178.000 közül csak 109.000 volt beíratva az iskolába. Akárhány vidéken megtörténik, hogy a tanoncok 35%-át kell az előkészítőbe küldeni, amelyet azért szerveztek a háromfoku tanonciskola előtt, hogy azok a tanoncok, akik írni, olvasni, számolni nem tudnak, ezt megtanulják, hogy a további oktatásban részt vehessenek. Sőt oly példáról is tudok, hogy egyes vidékeken 65%-ot kell az előkészítőbe küldeni, akik nem tudnak sem írni, sem számolni, sem olvasni. Ez mutatja legjobban azt a szinvonalat, amelyen a mi tanoncnevelésünk áll és amelyen áll a tanoncok serege. A régi liberális irányzat nem tartotta fontosnak, hogy vallásoktatásban részesítse a tanoncokat. Kóródi Katona János : Ugy van ! Láttuk a következményeit ! Frühwirth Mátyás: Erkölcsi nevelésben nem részesültek, és az iparostanoncok százezrei nőttek fel anélkül, hogy Istenről, a 10 parancsolatról, Krisztusról, a kereszténység lényegéről hallottak volna valamit. A lás tanonc életében a műhelyben oly szellemi áramlatok hatáskörébe került, hogy sok jót nem hallott mindazokról a fogalmakról, amelyeket mi szentnek és sérthetetlennek tartunk. Pedig ahol az emberbe bele nem neveli a vallás a törvénytiszteletet, a tekintélytiszteletet, más ember vagyonának, az életbiztonságnak megvédését, ahol a törvény tiszteletét nem oltják bele, ott hiába minden törvényhozás., ott a célt nem fogjuk elérni. (Ugy van! Ugy van!) Művelték a . évi január hó 27-én, pénteken. tanonc eszét, fokozták keze ügyességét, azonban szivét és lelkét parlagon hagyták. És ha keressük az okokat, hogy a háború utáni időknek, a háború utáni felfordulásnak mi volt az oka, akkor bátran rámutathatunk arra, — ez meggyőződésem — hogy a valláserkölcsi nevelés hiánya okozta ezt. Mert ha egy nemzedék felnő istentisztelet és vallásoktatás nélkül, amelybe a mellette dolgozó szociáldemokrata segéd mindazt beleoltja, ami a polgári társadalom kárára volt, akkor itt látjuk a kutyát eltemetve, itt látjuk annak okát^ ami azután az országot a bolsevizmusba döntötte. Alkalmazhatjuk itt azt, amit Dante mondott azokról az államférfiakról, akik nem törődtek a kisemberek, az ifjúság felnevelésével. Dante azt kiáltotta a társadalom s az államokat vezető államférfiak felé : Ha nem törődtök az emberek nevelésével, lehetséges, hogy vadállat lesz belőlük, de azt ti fogjátok megkeserülni ! Hogy Magyarország a bolsevizmus alatt annyit szenvedett, épen annak köszönhető, hogy a legértékesebb réteget, a munkásnemzedéket nem nevelték erkölcsi és vallási alapon. Kóródi Katona János : Ugy van ! Frühwirth Mátyás : Ipartörténetünk és iparoktatásunk messze visszanyúlik a múltba. Azonban az 1884. évi VII. te. nagy lendületet adott egész ipari oktatásunknak. Azon rendelkezések, amelyek ebben foglaltatnak, hogy t. i. mindazon községek, melyekben 50 tanonc tartózkodik, tartoznak önálló iskolát és tanfolyamot tartam, előmozdította azt a célt, hogy minél több tanoncot iskoláztassanak. E törvény hatása alatt az 1895/96iki iskolaévben már 360 iparos-tanonciskola volt az országban, amelyekbe 72.000 tanonc volt beírva. 19J3—14-ben — tehát közvetlenül a háború előtt 663 — tanonciskolánk volt és azokat 127.000 tanonc látogatta. A háború alatt a tanoncok mindig kevésbe dtek, sok mester a műhelyét bezárta, elment a háborúba, ennek következtében tanoncseregünk tömegei is mindig jobban kevesbedtek, úgyhogy az 1917—18. iskolaévben van ugyan 641 tanonciskolánk, a keretünk tehát megvolt, azonban ezekbe már csak 62.000 tanonc volt csak beiratkozva. (Ugy van!) A háború befejezése után, mikor a demarkációs vonalakat állapították meg, mikor szűkebbre szorult Magyarország határa, akkor már csak 251 iskola felett rendelkeztünk, körülbelül 34.000 tanonccal. A kereskedelmi tanonciskolák száma is borzasztó módon csökkent. Ma már 36 kereskedelmi tanonciskolánk van körülbelül 2000 tanonccal. A tanoncoktatásra vonatkozó törvényes intézkedések nagy haladást mutatnak, amennyiben a régi 1884. évi VII. törvénycikkel szemben nem az ötven, hanem a negyven tanonccal rendelkező községek is kötelesek már tanonciskolát felállítani, sőt ahol csak 25 a tanoncok száma, már ott is önálló tanfolyamokat kötelesek tartani. A javaslatnak még ujitása az, hogy a vasárnapi munkaszünetet megvalósítja, eltörli vasárnap a tanoncoktatást, sőt hétköznapokon is megszünteti az esti tanoncoktatást.