Nemzetgyűlési napló, 1920. XVI. kötet • 1922. január 26. - 1922. február 08.

Ülésnapok - 1920-308

A nemzetgyűlés 308. ülése 1922. évi február hó 8 án, szerdán. 409 csak a fóti esperest bizta meg azzal, bogy ő ebben az ügyben a nyomozást megejtse és rendet teremtsen. Természetes dolog, hogy a fóti esperes azt jelentette a püspöknek, hogy a lakosságnak nincs igaza, hanem a papnak van igaza. Haypál István: Valószínűleg az a sokat hangoztatott »a kutya a kutyát nem eszi meg« érvényesült. Rupert Rezső: így ápolják a vallásos szellemet. A nép van a papért ! Milcsevics János : Mikor engem erről a kultuszminister ur értesitett, megigértem neki, hogy személyesen fogok meggyőződni erről az esetről. Anélkül, hogy Kerepes község lakossága vagy bárki tudta volna, ezelőtt két héttel vasárnap reggel kimentem Kerepes községbe, bementem a templomba és m.eghuztam magamat egy hátulsó padban. Mindenekelőtt azt tapasztaltam, hogy igen kevesen voltak a templomban, csakugyan egy pár öregasszony és egy pár öregember, más senki. A pap a szószékre lép ; hallottam egy igen gyenge prédikációt, de be kell ismernem,, hogy ebben a prédikációban sem magyarellenes, sem közerkölcsiségbe ütköző kifejezések nem voltak, ilyeneket nem hallottam. Azonban egy sajátságos jelenség mutatkozott. A prédikáció befejezése után nagy robajjal kinyilik a templom ajtaja és beözönlik a nép, leányok, asszonyok, férfiak és csakhamar megtelik a templom zsúfolásig. A prédikáción tehát nem jelentek meg, ellenben a szent misét áhítattal végighallgatták. Eleget láttam, eleget tapasztaltam. Ezután elmentem a község birájának lakására; ott volt egypár községi képviselőtestületi tag, és megkíséreltem, hogy nem lehetne-e valami békességet teremtem a pap és a nép közt. Talán ha a püspök ur leintené a papot, hogy ilyen erkölcstelen kifejezéseket ne használjon a szószékről, akkor a lelkigyakorlatot is végezni tudnák. Erre kijelentették egyhangúlag : Uram, ez már lehetetlen ! S ezzel átadták nekem 350 aláírással ellátott kérvényüket a püspökhöz, melyben kérték a püspököt, hogy mentse meg, szabadítsa meg a falut a paptól és vallásos érzületében ne sértsék tovább is ezt a becsületes, jó magyar tót népet. Ezt a kérvényt ugyancsak a kultuszminister urnák adtam át. A kultuszminister ur elküldte a püspökhöz, de válasz még nem érkezett, ennek a sorsáról még semmit sem tudok. Az előzménye a dolognak tehát ez, amit most elmondottam. A plébános ur megtudta a dolgot . . . Rupert ReZSŐ: Egy-két szemelvényt mondj el, hogy miért is volt ez a nép ilyen ! Milcsevics János : ... és elment a gödöllői járás szolgabirójához és bepanaszolta a népet, különösen az elöljárókat, hogy ők a pap ellen lázítanak, izgatnak. A szolgabiróságtól kiszállott f. hó 3-ikán reggel 9 órakor egy Szilágyi nevezetű szolgabíró, respektive tiszteletbeli főszolgabíró, és egyenesen a plébánoshoz ment, onnét a községházára, magával két csendőrt vitt és először is maga elé rendelte a községi birót. A községi biró egy szelidNEMZETGYÜLESI NAPLÖ. 1920—1921. — XVI. KÖTI lelkületű, becsületes, tisztességes, komoly, vagyonos ember, aki a harctéren négy esztendeig volt, tele vitézségi éremmel a melle, aki sem civil állapotában, sem a katonaságnál négy év alatt soha a legkisebb büntetést sem kapta. Megáll a főszolgabíró előtt, alázatosan, gyermekszelidséggel kérdezi : »Mit parancsol ?« A főszolgabíró rettenetes durván nekimegy s azt mondja : »Te kutya !« — Letegezve őt . . . (Felkiáltások : Hallatlan !) Sziráki Pál : Akár a budai pasa, az beszélt ugy valamikor ! (Egy hang jobbfelől : Be az török volt I) Milcsevics János : »Te kutya ! Hát te mersz a papod ellen lázítani ?« Erre a biró azt mondja : »Uram, én nem. lázitok, én a népnek az atyja, ennek a községnek a birája vagyok, s mint ilyennek, nekem jogom, sőt kötelességem, hegy a község vallásos érzését ápoljam. En egyebet nem akarok, csak ezt akarom elérni.« A szolgabíró ráordít : »Hát te kutya, mondd csak voltál te katona ?« — Igen. — »Hát, ha katona voltál, akker láttál kikötést ?« •— Erre a két csendőrnek megparancsolja : »Kössétek ki egy félóráig !« (Nagy zaj és felkiáltások : Hallatlan ! Rémes ! Gyalázat !) Sziráki Pál : Hallatlan ! Gyalázat ! Balla Aladár : Hol van a Kuno gróf ilyenkor, dacára, hogy bejelentették az esetet ? Mi van azzal a főszolgabíróval ? Rupert Rezső : Ez azért van, mert eltűrnek minden gaztettet a kormánnyal szemben ! (Ellenmondások jobbfelől.) De igen ! (Egy hang jobbfelől : El is kell annak a maga büntetését venni ! — Ugy van !) Milcsevics János : És megtörtént, t. Nemzetgyűlés, az a szégyen, az a gyalázat, hogy ezt a derék, becsületes, tisztességes embert a két csendőr megragadta, a két kezét a lábához összevasalta . . . (Nagy zaj a jobb- és a baloldalon. Felkiáltások : Hallatlan !) Balla Aladár : Kormánypárti képviselő mondja el ! Nem mondhatják rá, hogy ellenzéki viszketegség ! Milcsevics János : ... és egy félóráig igy megvasalva, kikötve tartotta. Sziráki Pál : De ha majd a főszolgabíró urat megkergetik, akkor megindul a vizsgálat ! Milcsevics János : Egy félóra múlva a szolgabíró pontosan megnézte az óráját, felszabadította a község fejét, a község bíráját, maga elé idézte és azt mondotta : »Na kutya, mutasd a kezedet !« A biró előmutatta két kezét, s mikor az látta a kikötés erős nyomait, megelégedetten vette ezt tudomásul (Nagy zaj és felkiáltások : Hallatlan !) és azt mondotta, hogy : »Most tudd meg, hogy ha a pap ellen tovább fogsz agitálni, én foglak kikötni, de ugy, hogy nyomorék leszel utána !« (Zaj.) Mikor a község birájával a dolgot ily gyalázatosan elintézte, elővette a község közgyámját és hasonló módon egy félóráig megvasalta. (Nagy zaj.) Dräxler János : örült ember, bolondok házába kell vinni ! 52