Nemzetgyűlési napló, 1920. XVI. kötet • 1922. január 26. - 1922. február 08.
Ülésnapok - 1920-299
34 À nemzetgyűlés 299. ülése 1922, Szabóky jenő jegyző (olvassa a törvényjavaslatot). Elnök: Kivan valaki a törvényjavaslathoz hozzászólni? (Nem!) Ha nem, ugy a törvényjavaslatot harmadszori olvasásban is elfogadottnak jelentem ki. A törvényjavaslat kihirdetés végett a ministerelnök úrhoz fog áttétetni. Napirend szerint következik az ipartörvény módosításáról szóló törvényjavaslat (írom. 319, 405) tárgyalása. (Éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) Jelentem a tisztelt Nemzetgyűlésnek, hogy a házszabályok 244. §-a alapján a szükséges felvilágosítások megadása céljából a kereskedelemügyi minister ur Jezsovics János ministeri tanácsost nevezte meg, aki a törvényjavaslat tárgyalása alatt jelen lesz. Az előadó urat illeti a szó Frühwirth Mátyás : Mélyen tisztelt Nemzetgyűlés! Előttünk fekszik az 1884. évi XVII. te. módosításáról szóló javaslat, amely kiterjeszkedik az iparűzésre és a tanonenevelésre. Az ipartörvénynek többi részét, ugy mint a szociális rész, a kőművesiparra vonatkozó rész és mindazok a rendszabályok, amelyek a munkaadó és a munkás közötti viszonyt szabályozzák, azok, amint azt Hegyeshalmy kereskedelemügyi minister ur már bejelentette a nemzetgyűlésen, külön törvényjavaslatok alakjában kerülnek a nemzetgyűlés elé a legközelebbi időben. Az egész ipartörvény revíziója, ha megvárta volna a nemzetgyűlés, beláthatatlan időig húzódott volna és igy nagyon soká lehetett volna a kézműiparnak azt a kívánságát honorálni, hogy törvénybe iktattassák a képesítéshez kötött ipar. Ezzel az előttünk fekvő javaslattal a magyar nemzetgyűlés becsületbeli kötelességét rója le a kézműiparossággal szemben. (Helyeslés.) Ha meghoztuk a mezőgazdaság szempontjából a mezőgazdaság általános helyzetére vonatkozólag a földbirtokreformot, ha életre hívtuk a mezőgazdasági kamarák intézményét, akkor meg kell csinálnunk a kisiparosság földbirtokreformját is; az ipartörvényt is meg kell csinálnunk, és törvénybe kell iktatnunk a képesitéshez kötött ipart. (Helyeslés a jobboldalon és a hözépen.) A kézműiparosság 40 éves küzdelme fekszik a törvényhozás előtt. Negyvenévi küzdelem eredménye áll teljesülés előtt, és ha valamelyik osztály megérdemelte, ha az ország valamely foglalkozási ága megérdemelte, hogy kívánságát törvénybe iktassák, akkor ez a kézműiparosság, amely évszázadokon át az államhűség nagyszerű példájáról tett tanúbizonyságot a magyar történelemben és amely az ország közgazdasági életében olyan fontos szerepet játszott. A magyar nemzetgyűlésnek egyik legfontosabb feladata, hogy a 38 éves küzdelemnek véget vessen azzal, hogy a kézműiparosságnak azon kívánságát, hogy az iparűzés képesitéshez köttessék, törvénybe is legyen iktatva. Evvel a magyar nemzetgyűlés egy olyan vágyat elégít ki tőrvény évi január hó 27-én, pénteken. alakjában, amely évtizedek óta él az emberek szivében, százezrek lelkében és amikor ezt a javaslatot törvényerőre emeljük, ez annak a kötelezettségnek elismerése, amellyel tartozunk a kézműiparnak. Amit a liberális rendszer évtizedeken át nem akart törvénybe iktatni, azt a keresztény politikai irányzat fogja törvénybe iktatni. (Éljenzés bal felöl.) B. Szterényi József: Nem akart? Frühwirth Mátyás előadó : Amig a liberális rendszer az ipari szabadságnak álláspontján állt, a keresztény irányzat a kisexisztenciák erejének izmositására törekszik és ezt igyekszik megvalósítani. B. Szterényi József: Téves beállítás! Frühwirth Mátyás előadó : Eddig minden politikai párt programmjába vette az ipartörvény revízióját, de a keresztény politikai irányzat előtt egyik politikai rendszer, egyik kormányzat sem teljesítette kötelességét, és egyik politikai rendszer sem valósította meg azt, amit igért. (Ugy van! bal felöl) Mélyen t. Nemzetgyűlés! Az iparnak és a kézműiparosságnak a történelemben olyan szerepe volt, amely mellett nem lehet észrevétel nélkül elmenni. Már Szent Istvánnak adománylevelében előfordulnak az iparosok, akiket akkor még a birtokokkal együtt adományoztak, és mint szolgák szerepeltek; az idők folyamán azután ezekből a szolgákból jobbágyok lettek egyes gócpontokban összegyűlt iparüzők lassanként városokká fejlődtek, szabadságjogokat kaptak a királyoktól, és mint városok felszabadultak a földbirtokosok hatalma alól. A városokkal együtt az iparosok is önálló emberek lettek, önálló polgárai a hazának. Amikor az iparosság együtt élt egyes csoportokban, egyes forgalmasabb helyeken, már akkor kifejlődik az, hogy azegyes iparosszakmák egymáshoz húznak, mert az érdekeik közösek. Később azután az országba bejövő idegen kézmúiparosok, iparüzők, különösen a németek, magukkal hozzák azt a rendszert, amely évszázadokon keresztül, az iparosságnak nagy önvédelmi szervezete volt: a céh-rendszert. A régi városoknak ránk maradt statútumai azt bizonyítják, hogy abban az időben a városok tagjai elsősorban iparosok, illetve a céhek tagjai lehettek. Szóval a városok gócpontjait, a városok kijegecesedését épen az iparosság idézte elő, épen az iparosság volt alapja és magva a városok kifejlődésének, (Ugy van! a szélsöbaloldálon.) A XIV. században már az egész országban nagy virágzásnak indult a céhélet. A céh a legérdekesehb, leghatalmasabb szervezetek egyike volt, melyeket a történelem egyáltalán ismer. Ha figyelembe veszem azt a hivatást, azt a munkakört, amelyet a céhélet betöltött, akkor a világtörténelemnek egyik legérdekesebb eseménye előtt állok. Hatásaiban hozzá lehet hasonlítani akár a kereszteshadjáratokat, akár a népvándorlást, akár valamely politikai forradalom
