Nemzetgyűlési napló, 1920. XVI. kötet • 1922. január 26. - 1922. február 08.
Ülésnapok - 1920-308
A nemzetgyűlés 308. ülése 1922. évi február hó 8-án, szerdán. 377 viselőt. Itt van pl. a népjóléti ministerium. A minister tu minden akarata és törekvése sem elég ahhoz, hogy az özvegyek és árvák ügyei elintéztessenek, mert nincs elegendő tisztviselője. Hát kérdezem, t. Nemzetgyűlés, hogyha ebben a ministeriumban nincsen elég tisztviselő, nem állnak-e tisztviselők rendelkezésre a többi ministeri uniókban ? Hiszen ezek a ministeriumok mind egy nagy ország adminisztrálására voltak megszervezve. A költségvetéshez mellékelt kimutatásból látjuk, hogy 1914 óta a ministeriális tisztviselők száma egyharmadával növekedett, (Felkiáltások jobb felől : Többel !) akik most is itt fungálnak, amikor az ország területe viszont a régi területnek egyharmadára csökkent. Ez a hatalmas apparátus, azt hiszem, bocsáthatna az olyan ügyosztályoknak és ministeri umoknak rendelkezésére tisztviselőket, ahol nincs elegendő munkaerő, hogy igy az adminisztráció minden akadály nélkül ellátható legyen. De más tereken is ugyanezt tapasztaljuk. A bíróságoknál a jegyzők dolgoznak, mert nincsen szukreszcencia. Hornyánszky Zoltán : ügy van ! És nem is lesz ! Gerencsér István : Az egyetemeken filozoptert nem lehet találni, mert senki sem megy a tanán pályára. Épigy vagyunk a mérnökökkel. Az államvasutaknál az épitőm.unkákat nem tudják megkezdeni, mert mérnökhiány van. S. ükséges tehát, t. Nemzetgyűlés, hogy igazságosan járjunk el az elbocsátásoknál, vagy mondjuk a tisztviselők számának restiingálásánál, ainit csak ugy lehet biztosítani, ha nekünk ezekben a kéidésekben teljes áttekintésünk van. Ez a javaslat két módját jelöli meg annak, hogy roiképen lehet a tisztviselői létszámot csökkenteni. Az egyik mód a nyugdíjazás, a másik a végkielégítés. Előrebocsátom, hogy szeiintem mindkét mód jogfosztás és törvényszegés, amit az államhatalomnak csak arra a vis majorra való tekintettel lehet, alkalmaznia, hegy egy kataklizmán menvén keresztül a magyar állam, nem tehet -mást. De ha ez jogfosztás és törvényszegés, ha kényszerhelyzetre való tekintettel ezt alkalmazni kivárjuk, akkor nem szabad félnünk ennek az eszköznek igénybevételétől más tereken sem, ha arról van szó, hogy a tisztviselői kéidést helyesen és jól cldjuk meg. Előttem szólott t. képviselőtársam, Kerekes Mihály is emiitette, de én magam is többször felhoztam itt a nemzetgyűlésen, amikor tisztviselői kérdésről volt szó, hogy tekintettel kell lenni a szolgálatban lévő tisztviselők anyagi viszonyaira, magánvagyonára is. Akkor nekem mindig azt mondották, hogy jogfosztás és törvényszegés volna, ha ilyen értékelést vinnének bele a tisztviselői minősítésbe. De ha lehet jogfosztással és törvényszegéssel élni, akkor, amikor 11.000 magyar tisztviselőt családostul együtt a bizonytalanságnak és a nyomornak teszünk ki, (Igaz ! ügy van ! halfelól.) akkor miéit ne lehetne sokkal enyhébb jogfosztással eljárni más tereken is. Épen ezért a törymZ&TQTÜli'S&l $ÁPlfi- X330—1921. — XVI; SÖTÉT vényjavaslatnak azt a rendelkezését, — bármennyire tisztelettel vagyok is a pénzügymkister ur személye iránt s bármennyire köt is engem azon tény, hogy a kormányt támogató pártnak tagja vagyok — aggállyal látom s csak a pénzügyminister ur olyan kijelentései után tudnám ezt a javaslatot megszavazni, amely kijelentések az én kérdéseimre bizonyos megnyugtató választ tartalmaznának. Hornyánszky Zoltán : Nagyon relativ dolog ! Gerencsér István : Én szerettem volna látni az előbb kivánt kimutatások mellett ebben a törvényjavaslatban azt is, hogy mik azok az elvek, amelyek alapján art a 11.000 tisztviselőt el akarják küldeni. (Igazi Ugy van! balfelőí.) Szabó József (budafesti) : Megmondja a javaslat, csak rosszul mondja. Ott, ahol szükséges. Gerencsér István : Engedelmet kérek, a törvényjavaslatban az van, hogv elbocsáthatók azok, akik az 1921 : XL VI. te. 2. es 3. §-ának hatálya alá esnek. Tudjuk, hogy ezek milyen tisztviselők, de ezeknek száma nagyon csekély, itt pedig arról van szó, hogy ezer meg ezer tisztviselőt máról holnapra kitesznek állásából, ugy, hogy vagy csekély nyugdíjat kap vagy olyan összegű végkielégítést, amelyet családjával együtt néhány hónap alatt felél. T. Nemzetgyűlés ! Törvényhozói munkásságunk célja az építésnek és a konszolidációnak biztosítása. Már most konszolidáció-e, biztosítás-e az, ha ezrekkel meg ezrekkel növeljük a magyar p T cletáriátust, ha ezer meg ezer ujabb elkeseredett embert hajtunk a megint mozgolódó tömegekbe, olyanokat, akik a legveszedelmesebbek lehetnek, mert a szellemnek és az értelemnek fegyvereit viszik magukkal ? (Igaz / Ugy van !) Hornyánszky Zoltán: Az anarchia mesterséges kitei melege ! Gerencsér István : Már most mik volnának hát azok a szempontok, amelyek szerint én ezt a restiingálást keresztülvihetőnek tartanám ? Mert azt természetesen magam is elfog? dem, hegy a tisztviselői létszámot Crökkenteii kell. C; ökkentette Franciaország, csökkentette Olaszország is, de nem most, hanem mir egy évvel ezelőtt és az lett volna a leghelyesebb, ha mi is mirdjárt a forradalmak lezajlása után tettük volna ezt, azorban méltóztassanak csak megnézni a Hivatalos Közlönyt, ezzel ellentétben épen azt látjuk, hogy a forradelmak után özönével hihetetlen mennyiségben történtek a kinevezések, (Igaz ! ügy van ! balfelőí.) úgyhogy, kéidés, nem ezek az összeköttetésekkel rendelkező egyének veszélyeztetik-e azon magyar tisztviselccsaládok kenyerét, amelyek régibb szolgálati jussal bírnak erre a tisztviselői státusra. (Igaz ! ügy van ! a Ház minden oldalán.) Hornyánszky Zoltán : Feltétlenül ! Es mégis támogatod a kormányt! Mahunka Imre (közbeszól). Gerencsér István : T. képviselőtársam, én ezt a példát nem, azért hoztam fel, mintha az én ellenzéki álláspontomat akartam Volna ez#ej erősíteni
