Nemzetgyűlési napló, 1920. XVI. kötet • 1922. január 26. - 1922. február 08.
Ülésnapok - 1920-298
À nemzetgyűlés 298. ülése 1922, tartozom b. Szterényi József t. képviselőtársamnak, hogy ezt a kérdést idehozni szives volt. (Halljuk ! Halljuk ! a szélsőbaloldalon.) Ugyanis azt hiszem, hogy ebben a kérdésben a nyilvánosság nincs megfelelően tájékoztatva. Az is kétségtelen, hogy történnek súlyos hibák, ( Ugy van ! a szelsöbaloldalon.) és én örülök, hogy módom nyilik arra, hogy nagyon erősen kifejezést adjak annak, hogy ezeket a hibákat a magam részéről abszolúte nem akarom fedezni ; ( Általános helyeslés.) azokat a legsúlyosabban elitélem és azokat, amelyekről tudomást szerzek, eliminálni, sőt, ha visszaéléseket látok, azokat megtorolni is igyekszem. (Helyeslés.) Ami az interpelláció alapjául szolgáló konkrét esetet illeti, itt csak azt mondhatom a nyilvánosság előtt, amit négyszemközt is mondottam az interpelláló t. képviselő urnák, t. i. azt, hogy mivel ebben az ügyben a törvényszék járt el, amellyel szemben engem semmiféle felügyeleti hatáskör meg nem illet, nekem nincs módomban ebben az ügyben konkrét intézkedést tenni. Ez más ministertársam hatáskörébe tartozik, és azt hiszem, ő ezt az intézkedést meg is teszi, amennyiben erre a módja és lehetősége megvan. KÓrÓdi-Katona Béla: Felfüggeszti a lakásrekvirálást ! Bernolák Nándor népjóléti és munkaügyi minister : A másik konkrét esetben, amelyet báró Szterényi ur felemiitett, t. i. az ő lakásrekvirálási ügyében azt kell jelentenem, hogy az a biró, aki itt másodszor is idézést adott arra a lakásra, amelyről meggyőződött, hogy nem lépi túl az indokolt lakásszükségletet, és amelynél különös figyelemmel kellett volna lenni arra, hogy az egy igen fontos közéleti funkciót betöltő és az ország érdekében nagy érdemeket szerzett férfiúnak a lakása, ez a biró, aM erre a lakásra ujabb idézést adott ki és ujabb tárgyalásra adott módot, ezzel, nézetem szerint, nem járt el helyesen és ezt megtenni neki jogában nem lett volna. Azt hiszem azonban, ez nem vezethető vissza másra, mint arra a nagy elfoglaltságra, ami a lakáshivatalnál van. Semmiesetre sem tudnám feltételezni — legalább is nem láttam egyetlen esetet sem, hogy azt következtethetném — hogy szándékos zaklatással járnának el. Mindenesetre nagyon kivánatos, és erről a helyről is kérem azokat, alak ezekben az ügyekben eljárnak, hogy a lehető legnagyobb gonddal törekedjenek arra, hogy a polgárságot semmiféle zaklatás ne érhesse. Ami a dolog érdemét illeti, ez már sokkal nehezebb kérdés. Itt t. i. két nagy érdek ütközik össze egymással, amely érdekek közül mind a kettőt valamiképen figyelembe kell venni és ki kell elégíteni. Az egyik rendkivül fontos érdek az, hogy a polgárságot a lakásaikban senki se zavarja és hogy mindenki abban a házban, amelyben akár lakása van, akár pedig az ő saját tulajdona, a lehető legnyugodtabban élhessen és elmondhassa arról, hogy az az ő vára, amelybe senki bele nem avatkozhatik. Ez rendkivül fontos érdek, amit normális viszonyok között semmiféle más érdeknek nemcsak aláévi január hó 26-án, csütörtökön, 29 rendelni, de más érdek szolgálatában még csorbitani sem szabad. Ma azonban van másik érdek is, amire szintén figyelemmel kell lennünk. Minden megfeszített erő mellett, amit igyekszünk kifejteni, még mindig százai vannak az olyan családoknak, amelyek lakás nélkül állnak. Én nem kivánom a nemzetgyűlés tagjai közül senkinek sem, hogy végighallgassa azokat a panaszokat, amiket nekem nap-nap után végig kell hallgatnom, és hogy lássa azt a nyomorúságot, amelyben értékes családok még ma is szenvednek amiatt, hogy nem képesek lakáshoz jutni. Rassay Károly : Nekem egy évig volt hozzátartozóm lakás nélkül, és mégsem rekviráltam el más lakását. Bernolák Nándor népjóléti és munkaügyi minister ". A dolog ma is ugy áll, hogy vannak családok, amelyek egész télen át pincében laknak —nem pinceszobákban, hanem pincékben — és vannak családok, amelyek nyilt fabódékban töltik a telet. Vannak családok még most is, amelyek vagonokban laknak, amelyek valósággal az utcán vannak, vagy a kapu alatt húzódnak meg. Ez kétségtelenül az országnak egyik szégyene, de szégyene az egész Európának is, amely előidézte azt a szituációt, hogy a családok ezrei legyenek kénytelenek idemenekülni, mivel otthonaikból kiüldözték őket. (Igaz! Ugy van !) Nekünk ma természetesen nincs annyi erőnk, hogy hirtelenjében ezt az egész lakásszükségletet —t. i. annak a sok családnak elhelyezését, amely idemenekült — biztosithassuk megfelelő építkezéssel. Egyetlen mód volna a kérdés igazságos megoldására és ez az építkezés. (Helyeslés.) Ezt világosan tudja mindenki, és igaza van Szterényi bárónak, hogy ha nem mulasztották volna el annak idején a megfelelő számú lakások épitését, akkor ez a katasztrofális helyzet nem állott volna elő. Lipták Pál : Amikor még lehetett volna építeni ! Bernolák Nándor népjóléti és munkaügyi minister : De méltóztassanak megengedni, az az előkészítés, amiről a t. képviselő ur emlitést tett, ugy tudom, 1918 második felében történt, amikor utána bekövetkezett a forradalom, a kommün és az a gazdasági összeomlás, amibe még ma is benne vagyunk. B. Szterényi József: De megmaradt az anyag egyben ! Lipták ugy találta ! Bernolák Nándor népjóléti és munkaügyi minister : Az előkészítés megvan, de honnan vegyük hozzá az anyagi erőt, hogy a terveket végre is hajtsuk. Ha volt mulasztása a régebbi kormányzatoknak — és ez nem kivan a felelősség áthárítása lenni — de ha van mulasztásuk e tekintetben a régebbi kormányzatoknak, akkor a legnagyobb mulasztásoknak egyike az, hogy olyan nagyszabású koncepciókat, aminő pl. a Wekerle-telep kiépítése volt, vagy aminő ebben a tervben mutatkozott, mindezeket a nagy koncepciókat nem valósították
