Nemzetgyűlési napló, 1920. XVI. kötet • 1922. január 26. - 1922. február 08.

Ülésnapok - 1920-306

320 A nemzetgyűlés SOG. ülése 192, amivel a mai súlyos viszonyok közt lévő kereskedelem támogatására mehetünk. Már most ugyancsak ide tartozik az a rendki vül komplikált eljárás, amely a luxusadó és immár két forgalmi adó végrehajtása közt mutatkozni fog. Már most egész bürót kell tartania annak a kereskedőnek vagy iparosnak a forgalmi adó és luxusadó céljára. Az én kérésem odaterjed, — megengedem, hogy talán szigorúan nem felel meg az alkotmányosság követeléseinek — hogy tekintettel arra, hogy immár három törvény fogja szabályozni először a luxusadót, utána a forgalmi adót, most pedig a forgalmi adó felemelését s mindhárom külön eljárási utasítást kapott : hatalmazzuk fel a pénz ügyminist er urat, hogy, ha a fennálló törvényektől eltérő módon is, ideiglenesen addig, amig a törvényhozás újból egységesen fogja szabályozni ezt a három adótörvényt és kétféle adónemet, egy egységes végrehajtási utasítást adhasson ki, ha eltér is bizonyos rendelkezések tekintetében a törvényes rendelkezésektől. Most még legyen szabad egész röviden a luxusadó kérdését érintenem. A törvényjavaslatban a pénzügyminister ur felhatalmazást kér, hogy a kereskedelemügyi minister úrral egyetértőleg a jelenlegi 10%-kal megrótt, luxusadó alá eső cikkek egy részét 20%-os luxusadóval sújthassa. Semmi kifogásom, t. Nemzetgyűlés, ha azokat a cikkeket, amelyek igazi luxus tárgyaiul szolgálnak s amelyeket a vagyonos osztály azért fogyaszt, hogy annál többet pazarolhasson, költhessen, hogy a maga speciális luxusigényeit kielégíthesse, még ennél magasabb adóval is sújtjuk. De amikor a luxusadó behozatott, akkor nem volt forgalmi adó. Amikor a luxusadót behoztuk, akkor abból indultak ki, hogy kísérletet kell tenni majdan az általános forgalmi adó behozhatása céljaira. És akkor, egy százakra menő cikkekből álló sorozat állíttatott fel ; a kalap, az ételnemüek közül olyanok, amelyeket közönséges halandó is fogyaszt, szóval közönséges közfogyasztási cikkek is luxusadó alá soroztattak, forgalmi adó hiányában. Árhatár állapíttatott meg, pl. a kalapoknál 1000 korona, s az azon felüli luxusadó alá esett. Mutasson nekem a pénzügyminister ur ma üzletet, amelyben jóravaló kalapot 1000 koronán alul. kapni lehet. Olyan cikkek vannak itt felsorolva, — nem fárasztom a t. Nemzetgyűlést vele — amelyek a mindennapi életet és a szegényebb sorsú társadalmi osztály szükségleteit épugy szolgálják, mint a vagyonosok szükségleteit. Már most azt hiszem, ha a luxusadó akkor intendált módja után behoztuk a forgalmi adót, most pedig pláne a forgalmi adó egyes tételeit, egyes cikkeket 20%-kal akar a kormány megadóztatni, akkor gyökeres revízió alá kell venni azt a jegyzéket, amely luxusadóval sujtatik és pedig nemcsak abban az irányban, hogy mikre terjesztessék ki a 20%, hanem abban az irányban is, hogy egyáltalában minő cikkek essenek luxusadó alá. A pénzügyminister ur volt szives megígérni a pénzügyi bizottságban, hogy ebben a tekintetben- hajlandó revízióra. I évi február hó 6-án, hétfőn. Mértékét a revíziónak természetesen nem írhatjuk elő, mert hiszen az a végrehajtásra tartozik. Én itt a nemzetgyűlés előtt is megismétlem azt a kérésemet, hogy ne csak a 20%szempontjából vétessék revízió alá a luxusadó listája, hanem egyáltalán redukáltassák gyökeresen, és mindaz, ami nem luxuscikk, hanem a közforgalomnak és a közszükségletnek cikke, utaltassék vissza a forgalmi adó alá és vonassék ki a külön luxusadó alól. (Helyeslés a hal- és a szélsőbahldahn.) Végeztem volna a törvényjavaslat első rendelkezésével, amelyhez hozzászólni akartam. Az idő előrehaladott volta korlátoz abban, hogy részletesebben fejtegessem beszédemnek ezt a részét, s ezért áttérek a törvényjavaslattal kapcsolatos másik rendelkezésre, és pedig a pénzügyi bizottságnak jelentésében foglalt azon indítványára, amely a köztisztviselők közellátásának kérdése ügyében a pénzügyi bizottság kebeléből bizottság kiküldését javasolja abból a célból, hogy egyrészt az egész intézmény vizsgálat tárgyává tétessék, másrészt ennek az immár mammut-méreteket öltött intézménynek lehető leépítése megkezdődjék és ez parlamenti közreműködéssel történjék. A pénzügyi bizottság jelentésének ez a része nagyobb port vert fel a nyilvánosság előtt és ittott talán helytelenül is érteimeztetett, ugy, mintha itt visszaélésekről vagy hasonlóról lett volna szó, mintha nem tisztán objektív szempontból az lenne a kérdés, lehet-e, szabad-e olyan kiadási tételeket, amelyek ma már 7—8 milliárdra rúgnak, minden szakszerű ellenőrzés és szakszerű felügyelet nélkül hagyni, lehet-e, szabad-e intézményeket kreálni szükséghelyzetből, amelyet a természetbeni ellátás ideig-óráig teremt, szabad-e ebből rendszert alkotni messze évek hosszú sorára kiható hatáskörrel, amelynek leépítése azután már nem lesz lehetséges, mert olyan angazsmánok jönnek létre, — aki az üzleti életet ismeri, tudja — amelyek évről-évre nemhogy csökkennének, hanem hatványozott mértékben növekszenek. Ami magát a tisztviselői ellátást, a természetbeni ellátást illeti, az az eredeti összeg, egy milliárd helyett, majd három milliárd helyett ma már hét, illetve nyolc milliárdra rug. A pénzügyi bizottság tehát azt az indítványt tette, hogy ellenőrizzük ezt. A költségvetésben — elmondom, hogy méltóztassanak látni ennek az intézménynek mérveit — háborús útiköltségek címén két milliárd, az előző évben 2750 millió, a Máv.-nak külön 500 millió, szóval 2500 milliótól 3000 millióig terjedő összeg van erre előirányozva. Elláttatik pedig 220.000 tiszt viselőcsalád, ami kereken 760.000 személyt jelent. Azt akarom kimutatni, hogy az egész ország lakosságának 10 százaléka ma a köztisztviselői közellátás révén láttatik el. Méltóztatnak tudni, hogy mit jelent ez ? Az egész magyar államvasutnak költségvetése a beruházások nélkül kevesebb, mint az az összeg, amelyet a köztisztviselők természetbeni ellátása képvisel. Tasnádi Kovács József : Szükség van arra !