Nemzetgyűlési napló, 1920. XVI. kötet • 1922. január 26. - 1922. február 08.

Ülésnapok - 1920-303

A nemzetgyűlés 303. ülése 1922. évi február hó 1-én, szerdán. 199 A képviselő ur kérelmének ezt a részét tehát a Ház nem veheti tekintetbe, mivel a nyilvánosság a bizottsági üléseken annyiban van kizárva, hogy képviselőkön lávül senki sem vehet azokon részt. De ami a kommünikét és a bizottság elnökének azt az állásfoglalását illeti, hogy a bizottság üléséről nem szabad kommünikét kiadni, ez tévedés. Az országgyűlések alatt hivatalos kommünikét adtak ki a bizottsági ülésekről. Nagyon jól emlékszem, hogy volt a Háznak egy igen érdemes tagja, jegyzője, néhai Molnár Antal, aki minden bizottsági ülésre elment és ott összeállította a bizottságban lefolyt tárgyalások menetét és a sajtó számára kiadta. Ezekkel a tudósításokkal az ellenzék akkor nem volt megelégedve s elhatározták, hogy olyan félhivatalos kommünikét adnak ki a sajtó tájékoztatására, amely az ellenzéki szónokok beszédeit is hűen adja vissza. Ez egy szabad megnyilvánulási kisérlet ujabb elnyomatása ... (Nagy zaj. ügy van ! ügy van ! a hal- és a szélsőhaloldalon.) Szilágyi Lajos : Mutató a jövőből ! Rakovszky István : ... az nevetséges, hogy titkos üléseken tárgyalunk a nyilvános szavazásról. Titkolnivalója jóravaló politikusnak nines. (ügy van! ügy van! a hal- és a szélsőbaloldalon. Zaj.) HegedÜS György: Szó volt a kommünikéről, de azt mondták, hogy nem kell a kommüniké ! (Zaj.) Drozdy GyŐZŐ : Azt mondták, hogy csak a nemzetgyűlésnek van joga felhatalmazni a bizottságot arra, hogy kommünikét adjon ki. (Folytonos zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Rakovszky István : Ami a bizottságban történik, az nem lehet titok, az közérdekű, (ügy van ! ügy van ! halfelől.) Ami közérdekű, az a nyilvánosság elé való. (ügy van! ügy van! halfelől.) Osak azok, akiknek rossz a lelkiismeretük, (ügy van ! ügy van ! halfelől.) akik valamit a véka alá rejtenek, azok lesznek a titkosság mellett. En is amellett vagyok, hogy utasittassék a bizottsági elnök, vagy ha a bizottság határozta ezt el, akkor a bizottság, hogy ne titkolódzanak .. . Szmrecsányi György : Gyorsirókat ültessenek be ! Rakovszky István : ... hanem amikor már úgyis osak 14 napig van együtt a nemzetgyűlés, tájékoztassák idejekorán a közvéleményt. (Élénk Jielyeslés halfelőL) Elnök : Bródy Ernő képviselő ur Hván szólni. A szó őt megilleti. Bródy Ernő : T. Nemzetgyűlés ! Én is hozzájárulok ehhez az inditványhoz. Még csak a tényállás tisztázása szempontjából meg kell említenem azt, hogy ezekre az ülésekre igenis berendelték a gyorsirókat s a gyorsirók résztvesznek a bizottsági üléseken. Ha tehát a gyorsirók jegyzeteket készitenek, akkor talán valami titkos konklave számára csinálják ezt ? (Zaj.) Egészen nyilvánvaló, hogy azért vannak ott gyorsirók, hogy a tár« gyalás anyaga a hiteles feljegyzések alapján a nyilvánosság elé kerüljön, (ügy van ! halfelöl.) Ugron Gábor : Gömbösnek csinálják ! (Zaj.) Bródy Ernő: Van ennek az ügynek egy precedense is. Mikor 1917-ben tárgyalták a választójogot, akkor is ki volt küldve egy külön választójogi bizottság. Ennek a bizottságnak tárgyalásairól annak idején is felvettek gyorsirói jegyzeteket és ezeket kiadták naponként a sajtónak, a sajtó pedig felhasználta ezeket és kiadta a gyorsirói jegj^zetek alapján készült anyagot. Ezek a beszédek össze is vannak gyüttve egy külön kékszinü füzetben, ki vannak adva könyvalakban, mindenki olvashatja. Bocsánatot kérek, a választójogi kérdés olyan fontos, hogy abba el kell mélyedni, azt tanulmányozni" kell és most ezek a régi iratok nagy anyagot képeznek a mi jövő tárgyalásaink számára is. Kell tehát, hogy a mostani tárgyalás anyagát az utókor majd szintén készen találja. Mindezek folytán az ügy érdekében, a nemzetgyűlés szempontjából és a nagy közvélemény tájékoztatása szempontjából is kérem, hogy minden akadály és mesterkedés nélkül naponként adassanak át a nyilvánosságnak ezek a gyorsirói jegyzetek. (Helyeslés halfelől.) Elnök : Simonyi-Semadam képviselő ur jelentkezett szólásra. A szó őt megilleti. Simonyi-Semadam Sándor : T. Nemzetgyűlés ! Az igen t. képviselő ur téved. Nem tudom, hogy a tegnapi dolgokra nézve mit méltóztatott előadni, mert nem voltam benn a teremben, egy konferencián voltam. De a Vázsonyi-féle választójogi javaslat tárgyalása alkalmával épen Vázsonyi Vilmos képviselő úrral együtt konstatáltuk az akkor készitett gyorsirói jegyzetekből, hogy — a legelső tárgyaláson proponálta Vázsonyi Vilmos akkori minister ur, hogy gyorsirók alkalmaztassanak és az egész anyag vétessék fel mint értékes anyag, s ha majd az egész vita le folytattat ott, ezt az anyagot nyomassák ki és adják ki. Addig pedig utasitást nyert a bizottság, — szórói-szóra benn van a gyorsirói jegyzetekben — maga a minister utasitotta, hogy tájékoztassa a sajtót mindennap. Csupán tájékoztatás történt tehát és nem adatott ki mindennap a gyorsirói jegyzet. Bródy Ernő : De igen, mindennap ! (Zaj halfelől.) Simonyi-Semadam Sándor: Nem. Epen Vázsonyi képviselő ur mutatta meg az akkori felvételt. Már most tegnap a következő dolog történt. Én magam kértem a gyorsirók alkalmazását ugyanazon okból és indokból, amely indokból az akkori választójog tárgyalása alkalmával maga a választójogi minister kérte. Ez el is határoztatott. Közben hozzám jött a gyorsiroda főnöke és kérdezte tőlem, hogy ezeket a gyorsirói jegyzeteket kiadhatják-e. Erre a válaszom az volt :• kérem, ezt neménrendelem el, meg fogom kérdezni a bizottságot és majd a bizottság határoz. A bizottságban előbb Rassay képviselő ur azt az inditványt tette, hogy ezek a gyorsirói jegyzetek azonnal adassanak ki a hírlapoknak is. A bizottság leszavazta azon álláspont