Nemzetgyűlési napló, 1920. XVI. kötet • 1922. január 26. - 1922. február 08.

Ülésnapok - 1920-303

A nemzetgyűlés 303. ülése 1922. évi február hó 1-én, szerdán. 187 A második bekezdés a ministemek módot ad arra, hogy a külföldi állampolgárokat felmenthese az alól a kötelezettség alól, hogy a viszonos eljárás fenforgását esetről-esetre igazolják. A harmadik bekezdésben pedig megállapítja azt, hogy azon államok részéről, amelyekkel a viszonos eljárás követése szerződésileg biztosit va van, a viszonosság igazolását az illető állam polgáraitól nem követelhetik. Annak dacára, hogy az egész javaslaton keresztül vonul az a tendencia, hogy túlságos mértékben centralizálja a döntést — némelykor igazán apró és jelentéktelen ügyekben is a minister kezébe adja — és nagyon szerettem volna, az ügy érdekében, ha a kevésbé jelentőségteljes kérdésekben decentralizálni lehetett volna a dolgokat, már azért is, mert ha végre fogjuk hajtani ezt a törvényt, a vége az lesz, hogy egy uj iparügyi ministeriumot kell majd felállítani, mert a jelenlegi apparátussal ezt a kereskedelemügyi ministéri um nem fogja győzni — mondom, bár ez a kifogásom az egész törvényen keresztül vonulva megvan, speciálisan ennél a szakasznál a 2. bekezdésben a ministernek adott felhatalmazást csak helyeselhetem. Helyeslem pedig azért, mert sajnos, külföldi állampolgároknak kell hogy tekintsük a tőlünk elszakított területeken élő, véleményünk szerint ma is magyar állampolgárokat és ezekben az esetekben fog elsősorban felmerülni annak szükségessége, hogy a minister ur diszkrecionális joga érvéynesüljön abban az esetben is, ha esetleg a velünk szomszédos és tőlünk elszakított területeket birtokló államokkal ilyen viszonossági szerződésünk nincs. Természetes, hogy amennyiben lenne, akkor erre a diszkrécionárius jogra szükség nincs. A ministernek tehát diszkrecionális jogának kell lennie ebben a kérdésben, mert felfogásom szerint ez olyan kérdés, amelyet törvényben kodifikálni nem lehet. Meg vagyok győződve arról, hogy Magyarországnak nem lehet olyan kereskedelemügyi ministere, aki ennél a kérdésnél más felfogást képviselne, mint amelyet bátor voltam kifejteni. En tehát e szakaszhoz módositást nem nyújtok be, hanem tisztelettel kérem a minister urat, hogy a végrehajtási utasitásban gondoskodjék arról, hogy a most kifejtettek értelmében kezeltessék minden egyes esetben a tőlünk elszakított területen lévő magyar állampolgárok esetleges ügye, abban az értelemben, amely szerint a 2. §-ban mód van adva a minister urnák arra, hogy ezt a jogát gyakorolja. Ezt Mvántam tisztelettel megjegyezni. Elnök : Kivan még valaki e szakaszhoz hozzászólni ? (Nem !) Ha nem, ugy a vitát berekesztem. A kereskedelemügyi minister ur kivan szólni. Hegyeshalmy Lajos kereskedelemügyi minister : T. Nemzetgyűlés ! Csak egészen röviden akarok reflektálni Ugron Gábor igen t. képviselő ur felszólalására. Ezt a rendelkezést, amely ebben a szakaszban van, főképen épen azokra való tekintettel vettük fel, akikre a képviselő ur célzott és biztosithatom a képviselő urat arról, hogy ennek a rendelkezésnek végrehajtása abban a szellemben fog történni, amint ő azt kivánta, és amint mi is kontempláltuk. (Helyeslés.) Elnök : Következik a határozathozatal. Miután a szakasz nem támadtatott meg, azt elfogadottnak jelentem Iá. Következik a 4. §. Forgács Miklós jegyző (olvassa a 4. §-t.). Elnök : Az előadó ur kivan szólni. FrÜhWirth Mátyás előadó : Mélyen t. Nemzetgyűlés ! (Halljuk ! Halljuk ! a középen.) Ebből a szakaszból első tekintetre látszik, hogy ennek az a célja, hogy mindazt az elemet, amely nem tanulta az ipart, kiűzze és távoltartsa a kézművesjellegü iparűzés köréből. Ezen a téren látunk visszaéléseket is, habár a közérdekkel is sok tekintetben összeegyeztethető az ezzel ellenkező eljárás. Az állam, de különösen a községek az utóbbi időben gombamódra szaporítják sokszer olyan üzemeiket és műhelyeiket, amelyeknek fentartása semmiképen sem egyeztethető össze a község feladatával és céljával. Usetty Ferenc : Azokat nem kell megengedni ! Frühwirth Mátyás előadó : Ahhoz nincsen semmi köze a község feladatának, hogy a község maga borbélyműhelyt vagy szij gyártóműhelyt létesitsen, ahogy ezt egyik-másik város hazánkban megtette. A községnek nem lehet célja az, hogy a kézműiparos kenyerét elvegye és annak megélhetésébe beleszóljon. Figyelembe kell azonban venni a községeknek azt a jogát, hogy az árképződésre befolyással legyenek. Az egész gazdasági életben még ma is az úgynevezett gazdaságforradalmi állapotok uralkodnak és még nem lehet teljesen szabadjára engedni a rendelkezéseket s a községeket meg kell kötni. Nem szabad átengedni a község kényekedvére azt, hogy milyen műhelyeket vagy üzemeket létesit, technikai kikötéseket kell tenni, módot kell találni arra, hogy a községek tényleg csak a közérdek szempontjából bírálják el ezt a jogukat és csak akkor létesítsenek üzemeket, ha a közérdek azt valóban megköveteli. (Helyeslés.) Ebből a célból bátorkodom a következő módositást javasolni e szakaszhoz (olvassa) : »A 4. § első bekezdésének 4. sorában »továbbá az államra és községekre« szavak helyébe »és az államra« szavakat javaslom tenni.« A bekezdés végére folytatólag a következő szöveget kérem felvenni (olvassa) : »A községek képesitéshez kötött ipart a kézműiparos jellegű iparűzés szokásos keretén belül csak a közérdek által indokolt szükség esetében és csak a kereskedelemügyi minister előzetes jóváhagyásával űzhetnek.« Tisztelettel kérem a módosítások elfogadását. B. Szterényi József : Dieselbe Farbe in blau ! Elnök : Szólásra következik ? Forgács Miklós jegyző: Drozdy Győző! Drozdy GyŐZŐ : Mélyen t. Nemzetgyűlés ! Én ugy a 4. §-t, mint az igent, előadó ur által benyújtott módositást és a hozzáfűzött indokolást a magam részéről elfogadom. Ez a szakasz rend24*