Nemzetgyűlési napló, 1920. XVI. kötet • 1922. január 26. - 1922. február 08.

Ülésnapok - 1920-303

A nemzetgyűlés 303. ülése 1922, korban abba a helyzetbe jut, hogy önállósítsa magát, ne nehezítsük, hanem ellenkezőleg, könnyítsük meg ezt neki. Ne méltóztassék megfeledkezni arról, hogy ennek a törvényjavaslatnak különböző szakaszai az eljárás során olyan kautélákat állítanak fel, hogy az iparhatóság minden iparigazolvány kiadása előtt az érdekeltséget, az ipartestületet, sőt, ha szükséges, a kamarát is megkérdezi, úgyhogy az 1884. évi XVII. te .-nek eddigi liberális felfogásával szemben itt a végrehajtás során olyan nehézségek vannak, amelyek már mindazokat a garanciákat megadják a tisztelt képviselő urnák, amelyeket ama kivételes eljárás során alkalmaztatni kivan. En tehát nagyon kérem tisztelt képviselőtársamat, — ismétlem, szociális okokból — hogy határozati javaslatát ne méltóztassék fentartani. Ami már most Tasnádi Kovács József tisztelt képviselőtársam felszólalását illeti, aki velem foglalkozott, mintegy aprehendálva az én beszédemből azt, amit tegnap a magyar kisipar régmúlt századaiban ennek az iparnak nemzeti jellegére vonatkozólag mondottam, bocsássanak meg nekem a tisztelt képviselő urak, ha őszintén kijelentem, hogy a nemzeti érzékenységnek mindenütt van helye, csak történelmi tényekkel szemben nincs. Mi nem döntjük el ezt a kérdést. Hogy Debrecen város levéltárában a korai századokból eredő feljegyzések, okiratok vannak — régi céhlevelek, amelyek ott- vannak letéve —, azt én is nagyon jól tudom, sőt tovább megyek, épen Debrecenben vannak letéve igen becses okmányok a magyar kereskedelemre vonatkozólag is, amely sohasem volt abban a vonatkozásban, mint ahogy tisztelt képviselőtársam Debrecent emliti, magyar, hanem csak közvetítője volt a nyugati kereskedelemnek, a modern és nem a keleti karaván kereskedelmet értve, amikor a múlt századokban szekerek százai és százai vonultak le Debrecenen és Erdélyen át Komániába és onnan egészen KisAzsiáig. Tasnádi Kovács József : Debreceniek is űzték ! B. Szterényi József : Ennek a régi kereskedelemnek Debrecen volt az egyik állomása, az egyik Stappel platz ja, mint a német magát kifejezi — hirtelen nem jut a magyar kifejezés eszembe (Derültség és felkiáltások jóbbfelől : Látszik, hogy jó magyar I) — egyik átrakodó állomása, és nagyon természetes, hogy ugyanakkor a debreceni ősmagyarság is csatlakozván ehhez a kereskedelmi foglalkozáshoz, felvette a kereskedelmi üzemet. Hasonlóképen, tisztelt Nemzetgyűlés, kiemeltem tegnap, de a részletekbe nem bocsátkozhattam, mert nem volt célom történelmi fejtegetésekkel foglalkozni, sőt épen az az álláspontom, hogy a magyar kisipar nem szorul rá arra, hogy polgárjogot nyerjen azért, mert a múltban ilyen vagy olyan fejlődésé volt — mondom, kiemeltem már tegnap is, hogy a magyar kisipar régebben olyan pozíciót foglalt el a magyar városokban, hogy tanácsbeli sem lehetett más, mint aki valamely céhnek tagja volt. A magyar kisipar a múlt századok- J NEMZETGYŰLÉSI NAPLÖ. 1920—1921. — XVI. KÖTET. , évi február hó 1-én, szerdán. 185 ban vérévé vált a magyarságnak és a magyar városok polgári eleme csak a kisiparosságból és később a kereskedőkből állott. Az ősi ipar azonban nem volt magyar foglalkozás, mert ha magyar foglalkozás lett volna, akkor ősi törvényeinkben az iparűzés nem szorult volna külön kiváltságokra, akkor szabad foglalkozásnak minősítették volna az iparűzést is épen ugy, mint a földmivelést ; ősi törvényeink azonban, mint méltóztatnak tudni, külön emiitik a szabadfoglalkozást a földmivelésben és később azután az iparban. Tasnádi Kovács József : Sajnálom, hogy nem áll módomban válaszolni erre ! Pálfy Dániel : Akkor a nyeregfelszereléseket, szekereket és lószerszámokat kik készítették % És a kötélfonás nem volt fejlett ipar már az ősmagyaroknál is ? Hegedüs György : Szövés-fonás ! Tasnádi Kovács József: Aztán a cifra szűrök, meg a csikóbőrös kulacsok ! (Derültség a szélsöbaloldalon.) Bárczy István : Csikóbőrös kulacsok ! (Zaj jóbbfelől.) B. Szterényi József: Ez a szakasz nem ad módot nekem a részletesebb fejtegetésekre, de állok a tisztelt képviselő urak mindegyikének rendelkezésére, hogy szerény tudásommal és tanultságommal. amit ezen a téren szereztem, ezt a kérdést megvitassuk. Ismétlem, ez a szakasz nem alkalmas erre és az időt is kár volna ezzel fecsérelni. En csak dokumentálni akarom, — és kérem a tisztelt képviselő urakat, ne méltóztassanak ebből nemzeti hiúsági kérdést csinálni — hogy ezer vagy nyolcszáz évvel ezelőtt . . . Tasnádi Kovács József: Nekünk drágák a nemzeti vonások ! (Igaz ! ügy van ! a középen.) B. Szterényi József: Bocsánatot kérek, képviselő ur, nekem van legalább olyan drága, mint a képviselő urnák ! Tasnádi Kovács József : Én azt nem mondtam kérem, de nekünk magyaroknak drágák ! Sajnálom, ha ez nem tetszik. Itt vagyok. (Zaj.) Ugron Gábor : Ez kétségbevonása annak, hogy más magyar ! B. Szterényi József: Mondom, nem kívánom ezt a kérdést fejtegetni, döntsék el ezt a kérdést a historikusok. Reflektálni akarok azonban Tasnádi Kovács tisztelt képviselőtársamnak módosítására, amelyet a szakaszhoz benyújtott és amelyet készséggel elfogadok. Elfogadom azt azon természetes oknál fogva, mert a javaslat honpolgárság szempontjából kétféle iparüzővel foglalkozik. Az egyik a belföldi, a másik a külföldi, amint a 3. §-ban is expressis verbis kimondja. Hogy itt »egyént« nevez meg, ez a régi törvényekből átvett kifejezés, sőt a régi egészen eredeti kifejezés, ha vissza méltóztatik vezetni a korábbi hasonló törvényekre, a németben pedig »die Person«. Hegyeshalmy Lajos kereskedelemügyi minister: Jedermann ! 24