Nemzetgyűlési napló, 1920. XVI. kötet • 1922. január 26. - 1922. február 08.

Ülésnapok - 1920-301

122 A nemzetgyűlés 301. ülése 1922. évi január hő 30-án, hétfőn. előre is kijelentem : senki se keressen a szavaimban aggresszivitást, senki se keressen bennük többet, mint amennyi azokban van, egy becsületes férfi részéről saját önérzetének férfias védelmezését. A szombati események lezajlása után megjelent nálam Windisch-Graetz Lajos herceg és Mattyasovszky György barátom, alak Friedrich István képviselőtársam megbizásából az egész ellenzék nevében kértek tőlem elégtételt azért, mert én állítólag az egész ellenzéket »ronda bandának« neveztem volna. Mikor Windisch-Graetz ezt nekem előadta, elnevettem magamat, annyira meglepett a dolog és annyira csodálkoztam ; és csak annyit mondtam : En sem a pártokkal, sem az ellenzékkel szemben ezeket a kifejezéseket nem használtam ; egyébként nem szokásom ilyen kifejezésekkel élni. Erre Windisch-Graetz és Mattyasovszky azt mondották : ezzel a nyilatkozattal ők teljesen beérik, részükről az ügyet ezek után véglegesen befejezettnek tekintik. (Helyeslés.) Barátságosan kezet fogtunk, szétváltunk és én is abban a hitben éltem, hogy ez az ügy be van fejezve. Annál nagyobb volt csodálkozásom, amikor másnap a lapokban azt olvastam, hogy a Gaal Gaszton—Friedrich-ügy még folyik, az még befejezve nincs. Harmadnap ugyancsak ilyen hirek lansziroztattak a lapokban, többek között azt is olvastam, hogy jegyzőkönyvet készülnek felvenni azok, aldk ezeket a kifejezéseket az én számból hallották. Kvázi ugy állíttattam oda a lapokban, mint aki valamely olyan dolgot, mint amelyet megtett, letagadott volna. Nem volt ez megmondva expressis verbis, mélyen t. Nemzetgyűlés, de névtelenül titkos petárdák voltak a sajtóban elhelyezve, amelyek alkalmasak arra, hogy egy tisztességes ember szavahihetőségében a nagyközönség azon részénél, amely nem ismeri, kételyeket támasszon. Ereky Károly : Ismerjük ezt a módszert ! Gaal Gaszton : Mélyen t. Nemzetgyűlés ! Tudom, hogy nagyon sok hibám van, tudom azt is, hogy hibáimnak talán legpregnánsabb] ai közé tartozik az, hogy nem igen szoktam véleményemmel zsákban macskát árulni. Mindenkinek mindig meg szoktam mondani a magam véleményét, de egyet . . Gr. Széchenyi Viktor : Ez nem hiba ! Gaal Gaszton : . . . még legnagyobb ellenségeim sem fogták rám, hogy valaha is az életben tetteim következményei elől kitérni akartam volna, (Ugy van! Ugy van J) Ha akkor, amikor ilyennek érzem magamat, •— és azt hiszem, ilyennek is ismernek azok, akiknek alkalmuk van engem ismerni (Ugy van ! Ugy van!) — ha akkor, a névtelenség, a titokzatosság homályába burkolva, sajtótámadásokban ilyen inzultus ér, . . . méltóztassanak megengedni, hogy ezzel az eljárással szemben pár megállapitásom és egy megjegyzésem legyen. (Halljuk! Halljuk!) A megállapitásom a következő : Végtelenül csodálkozom annak az urnák, vagy azoknak az uraknak a lovagiasságról vallott felfogásán, akik ezeket, a sajtóhíreket táplálták és lanszirozták, és pedig a névtelenség homályába burkolva ; holott, ha velem történt volna meg az, hogy én meghallom, hogy ilyen sértő, ilyen gyalázó kifejezést mondanak arról a pártról, amelyhez tartozom, én nem ezt tettem volna ; hanem én elsősorban is magamra vonatkoztattam volna azt a kifejezést, magamat éreztem volna megsértve általa és saját személyemnek kertem volna elégtételt attól a férfiutói, aki azt a kifejezést használta. Ha erre az elégtételkérésre aztán azt a választ kaptam volna, hogy »nem az úrra vonatkozott«, akkor pedig pártom nevében kértem volna, de megint csak a magam személyében elégtételt és nem mentem volna hátra árulkodni, névtelenül besúgni és másra áthárítani a felelősségre vonást, másra áthárítani a hősködést és semmi esetre sem mentem volna másokhoz, a pártomhoz, hogy a kumulativ eljárás köpenyege alatt a veszélyt magamra nézve diminuai] am és semmi esetre sem tettem volna azt, hogy azt a sértést, amelyet magamra nézve sértőnek érzek, más vérével iparkodjam lemosni. Ha mégis akadtak — fel kell tételeznem, hogy akadtak, mere hisz a sajtó, magyarán mondva, nem szophatta az ujjából — olyanok, akik ezt megtették, hát én őszintén megvallom, hogy ezeknek a lovagiasságról való felfogása és az én felfogásom között áthidalhatatlan különbségeket konstatálok. (Helyeslés jobb felől.) Konstatálni kívánom még továbbá itt, a nemzetgyűlés színe előtt is ujolag is azt, hogy én ezeket a kifejezéseket sem pártokra, sem az ellenzékre nem használtam. Nem emlékszem, — itt már vigyázok, mélyen t. Nemzetgyűlés — hogy ilyen kifejezés a számat egyesekkel szemben is elhagyta volna. Azonban ha elhagyta és ha vannak olyan : urak, akik ezt hallották, akik idáig a névtelenség homályába burkolódzva sajtóközleményeket lanszirozták : én anélkül, hogy krakélereskedni kívánnék, anélkül, hogy aggressziv kívánnék lenni, tisztán abból a kötelezettségből kifolyólag, mellyel önmagamnak mint férfinak tartozom, felhatalmazom ezeket az urakat arra, hogy ha tényleg hallották ezt a kifejezést az én szájamból, ha annyira hallották, hogy ezt az én tagadásommal szemben még jegyzőkönyvben is hajlandók leszögezni, egyenként és külön-külön saját személyükre vonatkoztathassák. (Helyeslés a jobboldalon.) Ezekkel levettem minden terhet a lelkemről, mely a nemzetgyűléssel szemben nyomta és amelyekről ugy éreztem, hogy addig én az elnöki széket el nem foglalhatom, amíg ezeknek a kötelezettségeknek itt eleget nem tettem. (Helyeslés.) Most még csak egy marad hátra : a hálás köszönet azért a végtelen megtiszteltetésért, hogy kétségtelen hibám után is a nemzetgyűlés impozáns többsége méltónak talált arra, hogy az elnöki széket újból elfoglalhassam. (Élénk éljenzés és taps.) A magam részéről csak azt jelentem ki, hogy irányelvem ezentúl is a kötelességtudás lesz, törvényem pedig a házszabály, melynek alkalmazásában csak egyetlen egy szempont fog irányi-