Nemzetgyűlési napló, 1920. XVI. kötet • 1922. január 26. - 1922. február 08.

Ülésnapok - 1920-301

A nemzetgyűlés 301, ülése 1922, évi január hó 30-án, hétfőn. 115 Nagy János (egri): A földbirtokreformtör­vényünk intézkedik arról, bogy a földreform alól mentes az a birtok, amely valamilyen mező­gazdasági ipar táplálására van berendezve. Hát én azt a nagybirtokot kegyetlenül elvenném mindenkitől, aki az Ő területén ba magában nem, de a többi birtokossal összefogva, mező­gazdasági gyárat nem állit föl és nem igyekszik terményeit — itt nemcsak a szeszgyárra gon­dolok — a lent, kendert, gyapjúját stb.-it fel­dolgozni, hogy igy az iparosságnak anyaga legyen. B. Szterényi József: Kissé messze tetszik menni. Nagy János (egri) : A kézműipar fejlesztése terén pedig arra törekedném, hogy az állam használjon fel minden eszközt arra, hogy a kis­ipar minél jobban megerősödjék. Nekünk ebben a kis országban arra kell törekednünk, hogy önálló, független, erős és minden szútól mentes törzsek álljanak rendelkezésünkre, igy erős ipar fejlődjék ki, hogy visszavarázsoljuk azt az időt, amikor a magyar ipar ide tudta vonzani a levantei kereskedelmet, amikor Németország ipara és kereskedelme a magyar iparral kezet fogott, a XIII. és XIV. században, az Anjouk idejében. Ezt szeretném én elérni az iparfejlesz­tés terén. De tudom én nagyon jól, hogy mi nem helyezkedhetünk az elzárkózottság vámpolitikájá­nak alapjára, mert hiszen a körülöttünk lévő országok mezőgazdaságilag tönkretesznek ben­nünket; azonban itt bent kell a vámot minden polgárnak magának feállitania, le kell szállítania az igényeit, a magyar ipart kell támogatnia és annak cikkeit vásárolnia. Nagyon fontos volna, ha a minister ur felállítaná az úgynevezett szállítási bizottságot, amely ellenőrizné, vájjon a közszállitási törvényt és rendeleteket betartják-e, figyelemmel kisérné, hogy az állam, a katonaság és más közintéz­mények a magyar iparcikkeket használják-e fel elsősorban. B. Szterényi József: Ez megvan! Nagy János (egri) : Sőt ennek a szállítási bizottságnak volna hivatása évről-évre össze­gyűjteni az egyes intézmények részére előirány­zott beszerzéseket és megküldeni azokat az ipar­testületeknek azzal, hogy tessék a magyar ipa­rosoknak pályázni ez iparcikkek előállítására. Eontos volna, ha Róbert Emil képviselő­társam által javasolt Gazdasági Tanáccsal kap­csolatosan felállítaná a minister ur az ipartaná­csot, amely helyes, a viszonyoknak megfelelő, modern irányzatú iparfejlesztési politikát és ter­vezeteket dolgozna ki és azt igyekeznék keresztül is hajtani. Fontos dolog, hogy iparosaink maguk is hivatásuk magaslatán álljanak. El kell ter­jeszteni az iparosvilágban annak szükségét, hogy elsősorban ő maga érdeklődjék a saját ügyei és sorsa iránt, (Helyeslés.) különösen bele kell ne­velni az iparosságunkba a szövetkezeti szelle­met. Bármit mondjanak a szövetkezettel szem­ben, én azt veszem észre a világ gazdasági fej­lődésében, hogy a kapitalizmus ós a kommuniz­mus közt a szövetkezet az a középső ut, amely a közgazdasági életet a helyes bázisra fogja vezetni. (Helyeslés.) A szövetkezetnek ezt a je­lentőségét a kommunisták is fölismerik, mert, amint Korányi Erigyes t. képviselőtársunk egyik cikkében emiiti, az a veszély fenyeget, hogy a bolsevisták ki akarják sajátítani a szövetkeze­tet, nem tudnak hozzáférkőzni a néphez, a föld­miveshez és a polgári elemhez a kommunizmus eszméjével másképen és ezért szövetkezeti utón próbálkoznak, szövetkezeti burkolattal akarják bevonni kommunista ábrándjaikat és igy akar­ják megvalósítani. Annyi tény, hogy mig a ka­pitalizmus a maga tőkeerejével versenyen kivül áll, hatalmas gyáripart létesít és proletarizálja a munkást, addig a szociáldemokrácia és maga a kommunizmus is az egész társadalmat akarja proletarizálni. E kettő között a szövetkezetben van meg az az előny, melyet egyrészről a ka­pitalizmus nyújt és a szövetkezet küszöböli ki azt a hátrányt, ami a kapitalizmusnak és a szocializmusnak is hátránya, tudniilik a szövet­kezet révén jnt hozzá az iparos azokhoz a felté­telekhez, amelyek versenyképessé teszik a nagy­iparral, a gyáriparral szemben. Mahunka Imre : És eddig igen szép ered­ménnyel ! Nagy János (egri) : Yiszont a szövetkezet nem bántja az egyéni önállóságot, az egyénisé­get, nem tapossa le az egyéni vállalkozást . . . B. Szterényi József: Az ipari szövetkeze­tek igen szép eredménnyel dolgoztak! Nagy János (egri) : . . . nem teszi nullává az iparost. Ezért szeretném, ha az ipari szövet­kezetekre vonatkozólag már itt lett volna az a törvény, amelyet beígértek nekünk ; a szövetke­zeti törvény. B. Szterényi József : Majd bemutatom, mit csináltunk az ipari szövetkezetek terén ! Nagy János (egri) : Az iparosságnak is meg kell érteni, hogy csak ha szövetkezik egymással, fogja elérni azt, hogy anyagot olcsóbban sze­rezhet be, mint igy magára maradva. Mig ma a szegény iparosnak a külvárosban nagy mun­kával elkészített iparcikkeit por lepi és azokat nem tudja eladni, addig a gyáros nagy raktárt tarthat fenn és tükörüveg alatt árulhatja a por­tékáját. Ha azonban az az iparos szövetkezetbe lép, akkor itt a központban, a szövetkezet áru­csarnokában helyezheti el a készítményeit és elő­leget is kaphat rá, vagyis azt a pénzt, azt a tőkét, amit az árujába befektetett, már előre megkaphatja, mielőtt azt eladná. Úgyszintén a szövetkezeti gondolat kifejlesztése által részesül az iparos abban az előnyben is, amit a gépek nyújtanak a nagyiparnak. A szövetkezet lesz a kisiparnak az, ami régen a céh volt. Nekünk technikaivá kell tennünk a kisipart. Nem mon­15*

Next

/
Thumbnails
Contents