Nemzetgyűlési napló, 1920. XVI. kötet • 1922. január 26. - 1922. február 08.
Ülésnapok - 1920-301
Í12 À nemzetgyűlés 301. ülése 19« vizsgát, sőt a Szterényi-féle javaslat még büntetőjogot is ad az ipartestület számára olyannal szemben, akinél valami visszásságot vesznek észre. A képesítéshez kötésnek feltételéül a javaslat segédi időt is szab meg, minimálisan két esztendőt. Nem teszi azonban rá a képesítésre a koronát : a mester-vizsgát nem. követeli a javaslat. Ugy hallottam, a minister ur már beleegyezett abba, hogy a német szisztéma mintájára a fakultativ mestervizsga belevétessék a törvényjavaslatba. E tekintetben végigtanulmányoztam a német törvényt. Ott tényleg ugy van, hogy csak az nevezhető abban az iparban mesternek, aki leteszi a vizsgát. Az illető az ipari vizsgán mesteri címet kap és ezt a vizsgát leteheti nemcsak olyan, aki önálló akar lenni, hanem a gyárimunkás, gyárvezető is. Aki azonban nem teszi le a mestervizsgát, azt továbbra is csak iparosnak nevezik, de azért lehet önálló iparos. A mestervizsgára való jelentkezésnek feltételei a következők: Először is, hogy bizonyos számú esztendőt mint tanonc, három esztendőt mint segéd töltsön el szakmunkával, és valamelyik Innung tagja legyen és inastartási joga legyen, vagyis a német törvény már előre gondoskodik arról, hogy mester csak az lehessen, akinek joga van inastartásra és a német törvény az inastartás jogát ahhoz köti, hogy valaki az Innung, az ipartestületnek tagja legyen. Külön rendeletek vannak Németországban a mestervizsga letételének módozatairól. Elő van írva minden, hogy miből kell neki vizsgáznia. De vizsgáznia kell minden iparosnak, ha mester akar lenni, az ipartörvény ismeretéből, az iparra vonatkozó rendeletek ismeretéből, kalkulációból a saját ipara számára, költségvetést kell összeállítania, vizsgáznia kell bizonyos tekintetben ipari számvitelből és könyvvitelből is, és például a többek között — hogy felemlítsem — a cipésziparosnak vizsgáznia kell a különböző bőröknek minémüségéből, annak ismertetőjeleiből, használhatóságából, a szabászatból, a mértékvételből, a mértéknek kaptafára való átviteléből, vizsgáznia kell még a lábnak szerkezetéből is és a különböző speciális cipőknek készítési módjairól. Aki ezt a vizsgát kiállja, az nevezhető mesternek. Tudom, hogy nálunk még nem állunk azon a magas fokon, hogy ezt a mestervizsgát kötelezővé tehetnők, mert hiszen a falu egyszerű iparosa az év nagy részét mezőgazdasággal tölti el, az iparral csak télen foglalkozik, nyáron csak épen hogy foglalkozik vele. Azt követelni tehát ma már, hogy falun is csak mestervizsgát letett iparosok legyenek, most még az iparnak tönkretételét jelentené Magyarországon. Azt azonban nagyon kérném, hogy legalább fakultatívvá tegyük a mestervizsga jetételét, ugy mint Németországban van. Igaz, hogy mi nem tehetjük hozzá azt, amit Németországban a törvény előír, hogy csak az használhatja a »mester« címet, aki a mestervizsgát letette, mert nálunk 2. évi január hő 30-án, hétfon. minden falusi kisiparost, még a kontárt is, a földmives, a napszámos és mindenki, aki bemegy hozzá, ugy szólítja, hogy »itthon van-e a mester ur?« Hiába hoznánk tehát ilyen intézkedést, az élet ezen túltenne. De legalább az az iparos, aki a mestervizsgát letette, kiakaszthatja műhelyében a mesteri diplomát is, amely neki a társadalomban, az érintkezésben nagyobb tekintélyt is adna. A képesítés szempontjából a törvényjavaslat gondoskodik arról, hogy üzletvezetőt csak özvegy, gyámolt és gondnokság alatt vagy csőd alatt lévő tarthat. Itt kérném a minister urat, hogy a gyakorlatban a csődre különösen vigyázzon, hogy az évekig el ne húzódjék, nehogy csőd alatt valaki évekig ipart folytathasson. Gondoskodik a törvényjavaslat még arról is, hogy jogi személy kézművesipar keretében még üzletvezetővel sem folytathat ipart. Az 1905. évi osztrák törvényjavaslat e tekintetben intézkedik, hogy jogi személyek, részvénytársaságok, vagy pedig betéti társaságok csak abban az esetben folytathassanak kézműipart, ha a részvénytársaság igazgatóságának fele, vagy a betéti társaságnál azok, akik felelősek az üzlet vezetéséért, képesített iparos. Ha valaki meghal közülök, három hónap alatt helyébe ujat kell benevezni. Ezzel szemben javaslatunkban csak egy van megemlítve. Különösen sajnálom, hogy a törvényjavaslat nem gondoskodik az ipartestületekhez tartozó ügyek bővebb kodifikációjáról. De hiszen a minister ur megígérte, hogy ezzel később fog jönni. A javaslatnak az inasügyre vonatkozó része — mint mondottam — az összes európai törvényhozások idevonatkozó intézkedéseit túlhaladja és ebben a tekintetben — mint Pálfy Dániel t. képviselőtársam is mondotta — nagy terheket ró az iparosokra és veszélyezteti az inastartást. Szociális szempontból nagyon helyes, hogy ilyen terveket foglal magában a törvényjavaslat, például azt, hogy mielőtt tanoncnak szegedik valaki, orvosi vizsgálatnak kell magát alávetnie abból a célból, hogy megállapittassék, alkalmas-e tanoncnak. Kilátásba helyezi továbbá a törvényjavaslat a tanácsadói szervezeteket is. Nagyon szeretném, ha a minister ur bevonná a rendeletbe azokat a társadalmi egyesületeket is, melyeket tanoncvédő, inasvédő otthonok, egyletek néven ismerünk, hogy ezek legyenek mintegy vezetői, gyámolói a tanulónak, a berni, baseli kantonok erre vonatkozó intézkedéseiben azt olvastam, hogy joguk van a tanoncvédő egyleteknek a műhelyekbe bemenni és ott a tanulók képesítését ellenőrizni. A képesítés ellenőrzésére nagy súlyt kell fektetni, hiszen csak ugy tudjuk elérni azt, hogy az iparosnak tekintélye legyen, ha azt az iparostanoncot nem tekintik olyan nullának, akihez mindenki hozzátörülheti a sáros csizmáját. Ha a tanonc szociális, társadalmi helyzetéről is gondoskodás történik, akkor majd a középosztály, az intelli-