Nemzetgyűlési napló, 1920. XVI. kötet • 1922. január 26. - 1922. február 08.
Ülésnapok - 1920-300
104 A nemzetgyűlés 300. ülése 1922. évi január hó 28-án, szombaton. indokolatlanul iparkodnak visszaélni a helyzettel (Ugy van ! jobbfelől.) és akik semmiféle úttól vissza nem riadnak, amely az ő zsebük érdekeit célozza, (Ugy van! jobbfelöl.) nem törődnek a közönség panaszával, siránkozása val, nem törődnek azzal, hogy itt ezer és százezer családot hajtanak bele a legképtelenebb nyomorúságba. Ha végigmegyünk az utcákon, látjuk azokat a kirakati árakat, azok láttára elborzad az ember lelke, az élelmi cikkeknek és más egyéb közszükségleti cikkeknek az ára is olyan horribilis, hogy azzal egy köztisztviselő, egy egyszerű polgár vagy munkás megbirkózni egyáltalában nem tud. (Ugy van ! jobbfelől.) Mélyen tisztelt Nemzetgyűlés ! Elérkezettnek látom az időt arra, hogy a kormány végre valamilyen formában és végre valami módon iparkodjék e drágaság fokozódásának elejét venni, különösképen akkor, amikor pusztán közszolgálati alkalmazottakról, tisztviselőkről, munkásokról van szó, akik külterületen laknak, akiket azonban a foglalkozásuk a fővároshoz köt. Ezek akarva, nemakarva, kénytelenek mindennap megtenni ezt az utat és kénytelenek mindennap lefizetni azt a borzasztó menetdíjat, amelyet ez a villamos társaság minden jószándék nélkül, a jóindulatnak teljes hiányával megállapított részükre. Példának okáért, egy kérelmet intéztek ehhez a villamosvasúti társasághoz, a színházi zenészek, akik többnyire odakint Cinkotán, Mátyásföldön, Rákospalotán, Pestújhelyen, Rákosszentmihály on laknak s akik mindennap a késő éjjeli órákban kénytelenek hazamenni. Kérték, hogy a társaság méltóztassék azt megengedni, hogy ők, akik színházi zenészek, mind magasabb képzettségű, zeneakadémiát végzett zenészemberek, legalább a színházi vonatot vehessék igénybe kedvezményes áron. A villamostársulat a legmerevebben elzárkózott, úgyhogy ezek az úriemberek kénytelenek a színházi vonatot napi 40 korona menetdíj lefizetése mellett igénybevenni, hogy egypár kilométeres utat megtehessenek. Méltóztassanak elképzelni, hogy a budapesti közúti villamos vasút Pestújhelytől öbudáig megtesz 14 kilométeres utat és ezért a menetdíj csak öt korona, ha azonban valaki a helyi érdekű villamos vasutat kénytelen igénybevenni, akkor a 6 kilométeres utért 25—30 koronát kénytelen fizetni. Keni tudom egyáltalában megérteni, hol van itt az arány és a méltányosság, mert az a szén épen olyan drága a közútinak, mint a helyi érdekű villamostársulatnak is. (Ugy van ! jobbfelől.) Én nem akarom fárasztani a t. Nemzetgyűlést, és hivatkozom még egyszer arra, hogy én a kereskedelemügyi minister ur szociális érzését jól ismerem, ismerem az ő erélyét, és tudom, hogy ahol tenni kell a Idsexisztenciák érdekében, ott felemeli a szavát. Kérem tehát ebben az esetben is a kereskedelemügyi minister urat, méltóztassék a legsürgősebben intézkedni, mert egy egyszerű Ígérettel nem elégedhetünk meg, amennyiben én, aki e villamos vasutakat veszem igénybe, mert nem járok kocsin, hanem vagy gyalog, vagy a zsúfolt villamosokon járok, hallom napról-napra a rettenetes kifakadásokat, amelyek a türelemnek már az elpattanásához közel állanak, amikor már olyan tüneteket látunk, hogy az utazóközönség majdnem arra ragadtatja magát, hogy ezeket a villamoskocsikat egyszerűen felfordítja, kidönti a vágányokról. De hát az ilyesmiknek elejét lehet venni egy egyszerű intézkedéssel, ugy hogy a kereskedelemügyi minister ur kiküld egy bizottságot, amely az érdekeltek bevonásával méltányos díjakat fog megállapítani, olyanokat, amelyek azután közmegnyugvást keltenek. Épen ezért a következő interpellációt intézem a kereskedelemügyi minister úrhoz (olvassa) : »1. Van-e tudomása a minister urnák, hogy a Budapesti Helyiérdekű Villamos Vasút R.-t. igazgatósága állítólag a kormány jóváhagyásával, de az érdekeltek minden megkérdezése nélkül rövid három hónap alatt immár negyedszer hol 100, hol 50%-os tarifaemelést léptetett életbe, miáltal a környéken lakó, de foglalkozása folytán a fővároshoz kötött közszolgálati és egyéb alkalmazottakat, tisztviselőket, munkásokat leirhatlan anyagi teherrel sújtotta, lehetetlenné téve azt is, hogy közérdekű munkásságukat nap-nap mellett zavartalanul végezhessék. 2. Hajlandó-e az igen t. minister ur sürgősen intézkedni aziránt, hogy egy ministeri döntőbíróság küldessék ki, amely a vasút és az érdekelt községek kiküldötteinek meghallgatásával, ezekkel együttesen uj tarifát dolgozzon ki, mely a mai árszabással szemben, különös tekintettel a köztisztviselőkre, közalkalmazottakra és munkásokra, lényeges árleszállítást, illetőleg méltányos kedvezménynyujtást jelent? Vagy pedig : 3. Hajlandó-e a minister ur aziránt intézkedni, hogy a Budapesti Helyiérdekű Villamos vasutak hálózata a Budapesti Közúti Villamosvasutak hálózatába bekapcsoltassék. « (Helyeslés és éljenzés jobbfelől.) Elnök: Az interpelláció kiadatik a kereskedelemügyi minister urnák. Elnök : Soron van ? Birtha József jegyző: Eberhardt Antal! Éberhardt Antal : T. Nemzetgyűlés ! Az idő már nagyon előre haladt, és különben is az interpellációm majdnem ugyanolyan, mint a Budaváry e igen t, képviselőtársamé volt, ennélfogva csak röviden akarok néhány pontban a kérdés fontosságára rámutatni. Budapest főváros lakásínségére tekintettel igen fontos érdek, hogy azoknak az embereknek, akik a főváros környékén laknak és kerttel, telekkel rendelkeznek, lehetővé tétessék, hogy ott építkezhessenek és maguknak tűzhelyt alapítsanak. Azért a következő interpellációt intézem a kereskedelemügyi minister úrhoz (olvassa):