Nemzetgyűlési napló, 1920. XVI. kötet • 1922. január 26. - 1922. február 08.

Ülésnapok - 1920-300

100 A nemzetgyűlés 300. ülése 1922. évi január hó 28-án, szombaton. gazdasági szakoktatásnak intenzív fejlesztésére. Itt van a határozati javaslat, de nem untatom annak felolvasásával az igen tisztelt Nemzetgyűlést. Abban röviden el van mondva, hogy milyen szemszögből tekintve, milyen elvek alapján kellene megcsinálni ezt a szakoktatási reformot és a határozati javaslat ezzel a mondattal végződik : »Felhívja a nemzetgyűlés a f öldmi velesügyi minister urat, hogy a vallás- és közoktatásügyi minister úrral egyetértve, a gazdasági népoktatás szervezésére a megfelelő lépéseket megtegye, illetve törvényjavaslatot készitsen elő és eljárásáról november hó l-ig a nemzetgyűlésnek jelentést adjon.« Ez a határozati javaslatom nagyatádi Szabó István akkori föl dmi velesügyi minister hozzájárulásával egyhangúlag elfogadtatott. November hó alseje azonban elmúlt, ma már január 28-át irjuk, de mindezideig a földmivelésügyi minister nem tett jelentést a nemzetgyűlésnek. Ebből kifolyólag a következő interpellációt vagyok bátor intézni a földmivelésügyi minister úrhoz (olvassa) : »Interpelláció. Kérdem a földmivelésügyi minister urat : 1. Mi volt az akadálya, hogy a Ház határozatának mindezideig nem tett eleget ?« Cserti József : A király-kérdés. Gr. Széchenyi Viktor (olvassa) : 2. Hajlandó-e ez ügyben az eddig történt intézkedéseket ismertetni ? Elnök : Az interpelláció kiadatik a földmivelésügyi minister urnák. Soron van gróf Széchenyi Viktor képviselő ur második interpellációja. Gr. Széchenyi Viktor : Igen t. Nemzetgyűlés ! Szeretném ezt az interpellációt is ilyen röviden elvegezni, de egészen ilyen röviden nem tudom. Igyekezni fogok minél rövidebben azt előterjeszteni. (Halljuk !) Sajnos, ismétlésekkel' kell a nemzetgyűlést untatnom, amennyiben már az előttem szólott Szádeczky-Kardoss Lajos t. képviselőtársam szintén a sertéskivitel tárgyában interpellált és tegnapelőtt ugyané tárgyban sürgős interpellációt terjesztett elő Csernus Mihály képviselőtársam. Dacára annak, hogy ezek az interpellációk beadattak, mégis kénytelen vagyok magam részéről is foglalkozni ezzel a tárggyal. A földmivelésügyi ministeriumban megvan a legjobb akarat és a teljes belátás, hogy a mostani alacsony sertésárakat bizonyos fokig a fogyasztók és a termelők közötti harmónia fentartására emeljék, azonban sajnos, olyan akadályok vannak, amelyek ennek a becsületes és józan igyekezetnek és akarásnak végrehajtását meggátolják. Méltóztatnak tudni, hogy ma a sertés kivitele meg van tiltva, ennélfogva túlsók a sertés a belföldi piacon, az árak tetemesen lemennek. Két dologgal indokolják a sertéskivitel betiltását. Az egyik az, hogy a fogyasztók érdekét kell képviselni, hogy a fogyasztók olcsó húshoz jussanak . . . Cserti József: Eddig helyes. Gr. Széchenyi Viktor : ... a másik indok pedig az, hogy a jóvátétel kérdése bizonyos feszélyezett helyzetbe sodorta a kormányt és ezért nem cselekedhetik teljesen a szabad akarata szerint. Méltóztassanak megengedni, hogy mind a két kérdéssel foglalkozzam. Amilyen hibás politikának tartanám azt, hogy mi a termelő érdekeit a fogyasztó érdekeinek rovására istápoljuk, épen otyan hibás politikának tartom azt, ha viszont a fogyasztó érdekeit annyira föléje emeljük a termelő érdekeinek, hogy a termelő tetemes anyagi károsodást szenved. Cserti József : Pedig az idén igy van ez. Gr. Széchenyi Viktor : Helyes" politika az, ha igyekszem e két érdeket harmonikusan összeegyeztetni. Ma azonban azt látjuk, hogy a kivitel eltiltásával rideg egyoldalúsággal csakis a fogyasztó érdeke képviseltetik. Cserti József : Pedig meg fogja magát bosszulni, mert jövőre nem hizlal senki. KiSS Menyhért : Nem fognak sertést tartani. Gr. Széchenyi Viktor : Itt a legnagyobb felelősség sújtja a közélelmezési tanácsot: Méltóztatnak tudni, hogy van egy közélelmezési tanács, melyben a különböző érdekszférák képviselői foglalnak helyet. Ez a közélelmezési tanács nem bir döntési joggal, csak tanácsadói joga van. A földmivelésügyi és a közélelmezésügyi minisfcerek, mielőtt rendeleteket adnak ki, melyek a közélelmezéssel valamilyen kapcsolatban vannak, először megkérdezik a közélelmezési tanács nézetét. Mondhatom, hogy a közélelmezési tanács végtelenül egyoldalúan és rövidlátással kezeli ezt az ügyet, amidőn ujabban és ismételten a sertéskivitel tilalma mellett foglalt állást. Ez az állásfoglalás rendkivül sérti a termelő közönséget, mert, amint a statisztikai adatokból ki fogom mutatni, a termelő sertésenként óriási anyagi áldozatot hoz, illetőleg óriási mértékben ráfizet minden sertés hizlalására. De rövidlátó is ez a politika, mert a fogyasztóknak ugyan okoz pillanatnyi könnyebbséget, de a jövőben rengeteg hátránnyal fog járni a fogyasztókra nézve is, mert természetes dolog és nem lehet kívánni attól a gazdától és termelőtől, hogy sertést hizlaljon, amikor tudja, hogy arra tetemesen ráfizet. Tehát esztendőre a hizlalás teljesen meg fog szűnni és a piacon nem lesz zsir, ugy, hogy a fogyasztónak is ártott ezáltal, aki most momentán ugyan tiz százalékkal olcsóbban kapja a zsirt, de esztendőre talán száz százalékkal drágábban lesz kénytelen fizetni. De még egy másik hátránya is van a fogyasztónak abból, hogy nem exportálunk semmit. Valutánk emiatt nem hogy javulna, hanem folyton sülyed, miért is a fogyasztó érdekei károsodnak, mert pénze mindig értéktelenebbé válik. Hisz láthattuk, hogy voltak egyes hónapok, amikor valutánk felfelé ment s ez kizárólag akkor volt, amikor tudtunk állatot, bort és egyéb nyersterményeket exportálni. Ezzel is tehát tulajdonképen a fogyasztónak ártunk. Ha szembeállítom a fogyasztók és a termelők rétegét, azt látom, hogy e tekintetben a termelők