Nemzetgyűlési napló, 1920. XV. kötet • 1922. január 13. - 1922. január 25.

Ülésnapok - 1920-288

À nemzetgyűlés 288. illése 1922. évi január hó lé-én, szombaton. 85 Gr. Sigray Antal : .. . akik nagyon nagy bű­nökkel voltak terhelve. Bocsánatot kérek, nem­csak beszerző csoportok, hanem akik 72 és 45, tehát 117 rendbeli gyilkosság és rablógyilkosság miatt voltak elitélve. Kerekes Mihály : Hallatlan ! Gr. Sigray Antal : Ezt az átiratot hivatalosan Váry ügyész úrtól kaptam meg, azzal a megjegy­zéssel, hogy ezen egyének legnagyobb része . . . Rassay Károly : Oszlopok ! Gr. Sigray Antal : . . . most már Nyugat-Ma­gyarországon tartózkodik. En nem akarom kritika tárgyává tenni a kormány ezen amnesztiarende­letét Rupert Rezső : Nincs rá kritika ! Erkölcstelen a legnagyobb mértékben ! Gr. Sigray Antal : . :. ha azonban oly nagyra becsüli a felkelők által tett szolgálatokat, hogy a puszta megjelenésért ilyen rettenetes nagy bűn­tényekért amnesztiát ad, akkor, engedelmet kérek, a méltányosság minimumát kérem azzal a férfiúval szemben, akinek sokkal többet lehet köszönni Nyugat-Magyarország megmentésében (Vgy van! ügy van ! halj elöl.) mint valamennyi felkelőnek együttvéve. (Felkiáltások balról : Meg hell a sop­roniakat kérdezni I) Ne méltóztassék kérni, hogy ezt bizonyitsam. Hajlandó vagyok a t. kormány­nak, amennyiben még nem volna kellőképen in­formálva, minden információt és tájékoztatást meg­adni és bebizonyítani, hogy elsősorban Ostenburg érdeme az, hogy Sopronban a népszavazás lehet­séges volt, (ügy van 1 half dől.) valamint érdeme az is, hogy később ilyen jól sikerült. Rupert Rezső : A többi csak rontott, csak tovább rabolt és gyilkolt ! Gr. Sigray Antal : Azt hittem, hogy a kormány bosszúálló és gyűlölködő politikájában mégis el fog következni egy bizonyos megállás . . . Rassay Károly: Azt mi hiába várjuk már egy éve ! Gr. Sigray Antal : . . . hogy azon az újév nap­ján, amikor Seprőn városát fellobogózták és a kor­mány önmagát ünnepeltette, vissza fognak emlé­kezni arra a férfiura, akinek a nevéhez ez az első siker, amely a gyalázatos trianoni béke után ezen szegény ország számára biztosítva lett, mindig és örökre fűződni fog. Rassay Károly: Az erkölcsi érzés meghibba­riása ! Gr. Sigray Antal : Hihettem ezt annál is in­kább, mert hiszen gróf Klebelsberg, Sopron kép­viselője, tagja ezen kormánynak. Rassay Károly : Valóságos belső titkos taná­csos ! Engem kapacitált, hogy legitimista legyek ! Gr. Sigray Antal : . . . habár a kritikus napok alatt kerületében egyáltalában egy napig sem mutatkozott, mégis minthogy később jónak látta odamenni és magát a siker után ünnepeltetni, a belügyminister ur informáltathatta volna magát, hogy Ostenburgnak mi is az érdeme. Rupert Rezső : Felmondásra berendezett legi­timista ! Gr. Sigray Antal: Nem lehet mondani, hogy a belügyminister ur, aki most Sopronban járt, nem lehetett volna informálva. Hiszen a soproni helyilapok is megemlékeztek Ostenburgról és legyen szabad röviden felolvasnom egy egészen kis, rövid cikket (olvassa) : »Üzenet Ostenburgnak. A honfiúi öröm és ünnep zajában Sopron város közönsége meleg szeretettel gondol megmaradásunk harcainak ki­váló hősére, Ostenburgra. Fájó szívvel vesszük tudomásul, hogy a férfias bátorságú, erős elhatá­rozási! katona, akinek oroszlánrésze volt abban a sikerben, hogy Sopront magyarnak mondhatjuk, nem lehet itt közöttünk, nem ünnepelhet velünk és nem örülhet velünk együtt a mi körünkben, amely annyira becsüli és szereti őt.« Drozdy GyŐZŐ: Mert egy véleményen volt Bethlennel ! Gr. Sigray Antal (olvassa) : »A velencei egyez­mény megingatta a trianoni békeszerződést. Osten­burg volt az, aki az igazság fegyverével, önzetlen hazafiúi lelkesedéssel ütötte az első rést a győztes hatalmak béketákolmányán. Ama bizonyos augusz­tusi reggelen, amikor délceg katonáival bevonult Sopronba és kijelentette, hogy ezt nem adja sem osztráknak, sem senkinek, lidércnyomástól szaba­dultunk meg és velünk együtt feliéiekzett az egész ország. Az ünneplés alatt hálatelten, érdemeinek teljes méltánylásával szivünkben, gondolunk ma mind­nyájan soproniak Ostenburgra és kórházi beteg­ágyához azt üzenjük : vele érezünk minden bána­tában és várjuk sorsa jobbrafordulását, az igazság győzelmét, őt pedig minél előbb hozza az Ég a magyarnak maradt Sopronba.« Ez kérem Sopron véleménye. Az egész idő alatt Sopron közönsége nyíltan és bátran ünne­pelte Ostenburgot és hogy ezen ünneplés nem jutott volna el a kormányig, azt teljesen lehetetlennek tartom. Lehetetlennek tartom azért, mert hiszen egyes incidensek is voltak ennék kapcsán, mint pl. a következő, amelyet szintén egy soproni napilapból olvasok fel (olvassa) : »A Széchenyi-téri díszszemle után a következő eset történt : Az összegyűlt ifjúság lelkesen éltette Ostenburgot, akinek Sopron megmentését köszön­hetjük. Ekkor egy pesti detektív egy VIII. osz­tályos gimnazistához lépett és rendzavarás címén a közönség hangos méltatlankodása mellett letar­tóztatta.« Szabó József (budapesti) : Hogy mert élje­nezni ! Gr. Sigray Antal : »Hamarosan szabadlábra helyezték, mégis óriási megbotránkozást keltett ez az eljárás, nemcsak a diákság, hanem a közönség körében is. Nem tartjuk tűrhetőnek, hogy párt­politikai szempontokból holmi pesti detektív meg­akadályozhassa, hogy szabadon nyilvánítsuk hálán­kat egy olyan férfi iránt, aki ezt mindenesetre ki­érdemelte.« A nyílttéri nyilatkozat alá a bencés főgimnáziumi ifjúság van aláírva.

Next

/
Thumbnails
Contents