Nemzetgyűlési napló, 1920. XV. kötet • 1922. január 13. - 1922. január 25.
Ülésnapok - 1920-288
A nemzetgyűlés 288. ülése 1922, akik akkor ellenzékbe mentünk, miellenünk egy kompromisszumot létesitett. Ez a kompromisszum tönkretette őfelségének népszerűségét azon széles rétegekben, melyek tőle várták a demokratikus eszmék meg-* valósítását. Akkor széles körökben mondták, hogy ez az egész kacérkodás az általános választói joggal nem volt más, mint az orosz forradalom nyomása alatt való taktikázás, nem volt komoly elszántság. Ez irtózatosan ártott a korona fényének, s mikor azután jöttek a külpolitikai katasztrófák, jött a felfordulás, akkor erre hivatkozva lehetett az egész mozgalomnak a király ellen való élt adni, (Igaz! Ugy van! balfélöl.) ugy hogy mondhatom, hogy épen Bethlen István és a hozzá közel álló politikusok voltak azok, akik hozzájárultak ahhoz a nagy katasztrofális szerencsétlenséghez, hogy Magyarország törvényes és koronás királya elvesztette állását. (Igaz ! Ugy van ! balfelöl. Zaj a jobboldalon.) Szintén óriási hibát követett el a t. ministerelnök akkor, amikor a nemzetiségi kérdést abban az időben, mikor a Wilson-féle tanokkal volt telitve a világ, mikor a nemzetiségi önrendelkezési jog eszméje uralkodott, reakciósán akarta megoldani és a választójog alapjául a magyarul irni-olvasni tudást akarta venni. Rakovszky István : Rövidlátó politika ! Gr. Andrássy Gyula: Ennél rövidlátóbb, hibásabb politikát én egyáltalában képzelni sem tudok. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Meskó Zoltán : Vannak utólag előrelátó politikusok is! f Gr. Andrássy Gyula: En azt, hogy mikor a szerencsétlen események bekövetkeztek, akkor a magyar társadalom, a magyar faj, a magyar hegemónia ellen könnyebben lehetett izgatni, ennek tulajdonitom, mert valóban itt olyan vakság jelét adta abban az időben a magyar soviniszta társadalom, amely pártját ritkítja a történelemben. Rassay Károly : Ezért van, ma predesztinálva ministerelnöknek. Gr. Andrássy Gyula: Valóban nem az a gyenge király, amint jónak találta Bethlen — miután a múltban már ennyit ártott neki és most a fátum következtében eszközévé vált annak, hogy a koronát fejéről leüsse — a királyt most csodálatos merészséggel nevezni, mondom, nem ez a gyenge király hibázott, hanem igenis Bethlen István és az őfajta tanácsadói. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) A történelem a gyenge királynak adott igazat. A történelem ma már egyhangúlag megállapítja, hogy a király bölcsen felismerte a helyes megoldási módot, csak sajnos, nem volt módjában azt teljes erővel végrehajtani, mert itt a nemzetben nem rendelkezett elég erővel. (Ugy van! bal felől.) A király az egyedül helyes politikát követte : békét akart, a demokratikus fejlődóst akarta, a nemzetiségekév?' január hó 14-én, szombaton. é3 kel való megegyezést kívánta, egy szóval arra az alapra akart állani, amelyre állott később az egész magyar nemzet s amelyen állunk ma is mindnyájan osztatlanul. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsöhaloldalon.) Ilyen fejedelmet nem lehet gyenge fejedelemnek nevezni, de igenis gyerge tar ácsadóknak lehet nevezni azokat, ( Ugy van ! half elöl.) akik az ő beigazolt helyes politikájával szemben homlokegyenest ellerkező ilyen tanácsot adtak, Rassay Károly : Valóságos belső titkos tanácsosságot kpp^tt a mir.istereh ök ur. Gr. Andrássy Gyula: Kovátcs t. képviselőtársam azt mo: dotta, hegy a közelmultat uralt TiszaAndrássy párbajt a nemzet megunta, ma nem akar megint látni egy Bethlen. - Ar drássy párbajt. ír gyen szabad erről pár percig beszélnem. Igen, elterjedt rémmese, hegy valami személyes ellentét volt Tisza között és közöttem és hogy ezért folytak volna a harcok. Ez oly dajkamese, amelyről egyáltalában beszélni sem érdemes. Én csak azt hozom fel, he gy erre vonatkozólag mi volt Tisza álláspontja. (Halljuk !) A legutóbbi időkben, amikor az ellentétek enyhültek közöttünk és a külpolitika terén teljesen meg is szűntek, de sajnos még fennállottak a választójcgra vonatkozólag, akkor együtt utaztunk fel egy ízben Bécbe. B. Szterényi József: 1918október 10-én. Gr. Andrássy Gyula : Nem tudom a dátumot. B. Szterényi József : Én tudom ! Gr. Andrássy Gyula: Együtt utaztunk fel, és a mellékszakaszban volt, akire mint tanura hivatkozhatom, Márkus Miksa, a Magyar Hírlap főszerkesztője. Miután Tisza és én talán egy óráig az akut helyzetet megbeszéltük, bejött Márkus Miksa és azt mondotta ; »Legyen szabad most nekem tapintatlan kodnom és legyen szabad egyet-mást elmondanom.« Azt mondotta : »A közvélemény abban a hitben van, hogy az urak egymás ellen ádáz harcot folytattak részben személyes motívumokból ; hogy ennek kárát szenvedte az ország, psdig mennyivel jobb lett volna, ha előbb megértették volna egymást. Akkor el lehetett volna kerülni — mondotta Márkus Miksa — hegy Magyarországon gyenge kormányok foglalják el Tisza helyét, és el lehetett volia kerülni, bogy olyan külügyministerek legyenek, akiket Tisza abban az időben szintén már elítélt.« Akkor ő kívánta, hegy én legyek a külügyminister. És azt mondotta, hogy Andrássy mehetett volna Bécsbe, Tisza Budapesten maradhatott volna, és a legnagyobb harmóniában lehetett volna a dolgokat elintézni. Tisza a legnagyobb haragba borult, felháborodva mondotta, »hogy lehet ilyen kicsinyes motívumokra visszavezetni a küzdelmet, amely közöttünk folyt. Igenis nagy ellentétek voltak közöttünk ; most ezek megszűntek, a külpolitikára vonatkozóan legalább, azért én magam sürgetem és kívánom most, hogy Andrássy, akit máskülönben alkalmasnak tartok, külügyminister legyen .. „
