Nemzetgyűlési napló, 1920. XV. kötet • 1922. január 13. - 1922. január 25.

Ülésnapok - 1920-288

À nemzetgyűlés 288. ütése 1922. Rassay Károly: Kitaláljuk, hogy hat hónapra szavazza meg! , Mándy Samu: De miért, ez a kérdés! Én azt tartom, hogy ez a nemzetgyűlés kell, hogy mielőbb hazaküldessék, (Általános helyeslés.) mert ha ideje február 16-án túl meghosszabbittatik, nem lesz meg a stabilitása sem, ami a legkevesebb ahhoz, hogy alkotó munkát végezhessen. Ennélfogva minél előbb össze kell hivni azt az uj házat, mely akárhogy is fog sikerülni, mindenesetre abban az előnyben lesz a jelenlegivel szemben, hogy bir majd bizonyos stabilitással, mely stabilitás alapján a közgazdasági kérdéseket kiépíteni és azokban alkotó munkát végezni lehet. Ez a döntő szempont nálam; amikor én a kormánynak megadom az indemnitást annyi hónapra, amennyire akarja, hogy módja legyen a választásokat mielőbb elrendelni s ezért az indemnitási törvényjavaslatot, úgy-ahogy a kormány beterjesztette, elfogadom. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Elnök : Az ülést öt perere felfüggesztem. (Szünet után.) (Az elnöki széket Bottlih József foglalja él.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Szólásra következik? Gerencsér István jegyző : Gróf Andrássy Gyula ! Gr. Andrássy Gyula : T. Nemzetgyűlés ! Azt hiszem, hogy a legrövidebben ugy fogom mindazt elmondhatni, amit a közelmúltról és a jövőről itt ki akarok fejteni, ha összekapcsolom ezen okoskodásaimat azzal a polémiával, amelyet folytatnom kell az ellenem irányzott támadásokkal szemben. (Halljuk! Halljuk! bal felöl.) Az előttem szóló t. képviselő ur beszédére, sajnos, nem térhetek ki, miután egészen más tárgyakról beszélt, mint amelyekkel én akarok foglalkozni. Közgazdasági kérdésekből csak egyet akarok megemlíteni és mintegy kuriózumot leszögezni, azt, hogy a tegnapi napon egyik képviselőtársam itten, mikor a földbirtokreformról volt szó, azt mondta, hogy ezt Andrássy akadályozta meg. Olyan kevéssé komoly ugyan ez az állítás, hogy igazán alig érdemes vele foglalkozni, miután azonban egy rendszeres hajsza folyik ellenem e tekintetben, (Ugy van, balfelöl.) amelynek célja mindenért, ami rossz, engem tenni felelőssé : mégis le akarom szögezni azt, hogy hogyan lehet ilyent állítani, hogyan akadályozhattam volna én meg a földbirtokreformot? Én voltam miniszter? Én voltam miniszterelnök? Az én kezemben volt a nemzetgyűlésnek a hatalma? Vagy pedig a földbirtokosokat esetleg én hecceltem fel ? Milyen nyoma, milyen bizonyítéka van ennek a tevékenységemnek ? A t. képviselő ur kezében biztosan semmi. (Ugy van, balfelöl.) Itt ül a volt földművelésügyi miniszter évi január hó 14-én, szombaton. 6Ï ur. Kérdem : akadályoztam-e az ő működését akár a törvényalkotásban, akár a végrehajtásban ? Szabó István (nagyatádi) : Senki sem akadályozta a nemzetgyűlés tagjai közül! Friedrich István : Nagyon helyes ! Ez a férfias, egyenes nyilatkozat! Gr. Andrássy Gyula: Ezt soha nem tettem és nem is tehettem volna, mert ezzel egy vétket, bűnt véltem volna elkövetni a magyar nemzettel szemben. (Igaz ! Ugy van ! Taps a baloldalon.) Bűnt véltem volna elkövetni azért, mert lehetett ugyan meggondolni azt, hogy kell-e ilyen törvényt hozni, vagy nem, de mikor már meghozta ezt a törvényt a nemzetgyűlés, azt végre nem hajtani : a legrövidlátóbb, a legöngyilkosabb politika épen a nagybirtok szempontjából is. (Ugy van !) Mert egészen biztos, hogyha ez a törvény most nem lesz becsületesen végrehajtva, akkor jön egy sokkal szigorúbb, a nagybirtok szempontjából sokkal rosszabb megoldás, s akkor a bizalom megrendül a törvényhozás, a vezető osztályok, az összes kormányok iránt, akkor egy olyan anarchiának a magvait hintenők el, amelytől nagyon féltem az országot. Eltekintve teljesen minden mástól, mint jó és tisztességes magyar ember, egész erőmmel abban az irányban fcgom mindig befolyásomat latba vetni, hogy ez a törvény becsületesen hajtassék végre. (Helyeslés a Ház minden oldalán). T. Nemzetgyűlés! Mai felszólalásom főtémája lesz a t. ministerelnök úrral való polémia. Igen sajnálom, hogy ő nincs itt, de hát ezt megszoktuk. (Ugy van! a baloldalon. Felkiáltások jobbfelöl : Bécsben van !) Barla-Szabó József: Komoly, nagy munkát végez most az országért! Gr. Andrássy Gyula : Én Tisza Kálmán óta vagyok tagja az országgyűlésnek s láttam olyan kormányokat, amelyeknek volt nagy többségük, láttam olyanokat, amelyek izoláltan álltak párt nélkül, olyanokat, amelyek koalícióra támaszkodtak, amelyek nagy harcokat vivtak ; de ezek a kormányok mindig kötelességüknek tartották — főleg a ministerelnökök — hogy itt ebben a teremben legyenek, vezessék ezt a Házat, (Ugy van! balfelöl.) mert tudták azt, hogy a Ház tárgyalásaitól függ az egész nemzet politikai hangulata, (Ugy van! a baloldalon.) innét kell irányítani a nemzetet, nem a burokból, nem titkos parancsokkal, de itt a nemzet előtt kifejtett politikai színvallással, itt kell mindig lenni, hogy megelőzze a ministerelnök az esetleges fait accomplikat, irányítsa saját pártját, a támadásokat azonnal visszautasíthassa. Ez a távollét nemcsak Bethlen ministerelnöknek, hanem az egész ujabb régimének csodálatos karakterisztikuma, amely ellen én mindent megtettem; figyelmeztettem az összes ministerelnököket, akikkel egyénileg jobb lábon voltam, hogy igy nem lehet egy nemzetet vezetni, s ne csodálkozzanak azután, ha ez a Ház olyan rákon-