Nemzetgyűlési napló, 1920. XV. kötet • 1922. január 13. - 1922. január 25.

Ülésnapok - 1920-288

A nemzetgyűlés 288. ülése 1922. T. Nemzetgyűlés ! Az adókérdéseknél kívánok még maradni, mert egy, a végrehajtás tekintetében fontos részletre kívánok rámutatni. Amint tudni méltóztatnak, a múltban és általában eddig mindig, az adókivetést elsőfokon az adókivető bizottságok végezték. Most ez az 1920-as törvényben törölve lett és most már elsőfokon az illetékes pénzügyigazgatóságok vannak hivatva az adót megállapitani. Abban a nézetben vagyok, hogy ebből bajok fognak származni. Akkor, amikor mi az adókulcsot a jövedelmi adónál ötszörösről harmincszorosra, vagyis hatszorosan felemeltük a múlt évben, amikor mi a vagyonadót háromszorosra emeltük, amikor nekünk a pénzügyi tisztviselői kart jóformán fel kell ujitanunk, mert annak folytán, hogy az adókivetés különösen a megszállt részeken évek hosszú sora óta elmaradt, nagy munkahalmaz állt elő, annak megerősitése tervbe is van véve és történik is, úgyhogy igen sok helyre idegen urak jönnek : akkor az adókivetést akkép végrehajtani, hogy abba az illetékes szaktényezők, a helyi viszonyokkal ismerős egyének bele ne szólhassanak, nem mondható célirányos eljárásnak. Arra kérem tehát a mélyen tisztelt pénzügyminister urat, méltóztassék jelen szerény felszólalásomat figyelemre méltatva, gondolkozni afelett, vájjon nem volna-e helyes novelláris utón, avagy talán már itt ennek az indemnitási törvényjavaslatnak kapcsán intézkedést tenni olyan irányban, hogy az adókivető bizottságok visszaállittassanak. Amikor ilyen óriási eltolódás van az értékekben és az adókulcsban, akkor szerintem ezeknek visszaállítása nemcsak a közönségnek, hanem az államháztartásnak, a pénzügyi kormányzatnak is érdeke. Mert ha valaki a helyi viszonyokkal ismerős egyének előtt fogja a maga védelmét előadni és ott nem fog méltánylásra találni, akkor ebbe hamarább fog belenyugodni, mint ha a pénzügyigazgató ur esetleg hibás kivetéssel fogja elsőfokon az adóját kiróni. De nemcsak megnyugtatóbb, de gyorsabb is lesz az adókivetés, tehát egyenesen a finánckormány érdeke követeli ezt. Nem szivesen teszem, de kötelességemnek tartom felemlíteni, hogy a szaktényezők mellőzésének — amely imperative ugyan előirva nincs, de az, hogy ezek meghallgatandök, szintén törölve lett a törvényből — folyománya lesz az, hogy az újonnan behelyezett fináncdirektorok, vagy talán nem is ők, de talán az uj pénzügyi kormányzat, e. tekintetben az adóalapnak olyan kiépítését tervezi, amit én egyenesen veszedelmesnek tartok. En azok közé tartozom, akik helyeslik azt, hogy adófizetés tekintetében mindenki erejének teljes megfeszítésé vei a legszélsőbb határig menjen el. Ezt kell hirdetnie minden hazafinak és különösen minden képviselőnek és mindannyiunknak igyekeznünk kell az adómorál megjavítását elősegíteni, amint ezt a pénzügyminister ur is kívánatosnak jelezte a maga expozéjában. De hogyha túlhajtás következik be e tekintetben, ugy félek, hogy épen az ellenkező célt fogjuk elérni, s annyi adót sem évi január hó 14-én, szombaton. 53 fogunk behajtani, mint amennyit helyes elvi alapokon állva igenis behajthatnánk. A napokban otthon járva vármegyémben, a közigazgatási bizottság ülésén megkérdeztem az illetékes pénzügyigazgató úrtól, hogy mivel Baranya vármegyében már négy év óta nem volt adókivetés és a mostani adókivetésnél szaktényezők nem fognak igénybevétetni, mondja meg, milyen alapon szándékozik eljárni. Erre a pénzügyigazgató ur egészen őszintén megmondotta, hogy ő szaktényezőket csakugyan nem vehet igénybe, nem tudja, hogy az adókivetés terén meddig fog elmenni, neki azonban az a terve, — én t. i. a földbirtokokra vonatkozólag holdanként tettem fel a kérdést — hogy a mininum a kataszteri tiszta jövedelem százszorosa legyen, ezt fogja kiindulási pontul venni. (Zaj j óbb f dől) Hátha ezt — nem Baranyában, mert mint megszállt terület, ez talán kivételt érdemel, hanem általában megcsinálják, akkor ebből lehetetlenül nagy adótételek állanak elő. Méltóztassanak csak egy kis számítást tenni. Tiz-tizenkét koronában véve a tiszta jövedelem átlagát, a minimum ennek százszorosa, vagyis 1000—1200 korona lenne. Már most ha csak egy 1000 holdas birtokot veszünk, akkor ez 300 korona holdankénti adó, vagyis 300.000 koronát jelent végösszegében, és ez még mindig csak a jövedelmi adó, nem beszélek va gyón váltságról, a vagyonadó stb. adókról, melyek hozzá jönnek. A vagyonadóra vonatkozólag külön is fel kell hivnom a mélyen t. pénzügyminister ur figyelmét arra, hogy az idevonatkozó törvény már eredetileg is kimondotta, hogy a földnél természetesen békeárakat kell alapul venni, most azonban megjelent egy végrehajtási utasítás, amely ezen törvényes intézkedés ellenére kimondja, hogy a mai forgalmi árak veendők alapul. Hát ezt nem lehet végrehajtani, a legfelsőbb fórum, a bíróság ennek nem fog helyt adni. Ezért tisztelettel arra kérem a pénzügyminister urat, vegye revízió alá a végrehajtási utasításnak ezt a pontját, mint a törvénynyel ellenkezőt. Azonkívül bátor vagyok figyelmébe ajánlani a pénzügyminister urnák azt is, hogyha már meg akarja is próbálni az országban a százszoros kataszteri tiszta jövedelem alapján való adóztatást, Baranya vármegyére nézve, amely nem egy község, ahol tehát nem lokális érdekről van szó, tegyen kivételt, mert ezen megye három év óta megszállás alatt állt, temérdek nyomornak, szenvedésnek, anyagi kárnak volt kitéve. (Igaz ! Ugy van ! jobbfelöl.) Ott rendesen gazdálkodni nem lehetett, mindenki féltette a maga fundus instruktusát, hogyha majd az ellenséges csapatok kimennek, azt magukkal viszik. Kérem tehát, méltóztassék rendelkezni, hogy Baranya vármegyére ez a Msérlet ne terjedjen ki. Kállay Tibor pénz ügyminister : Mindenki tényleges jövedelme után adózik. (Mozgás.) Mándy Sámuel : Ezt én is elfogadom, de a tényleges jövedelmet szakférfiak bevonásával puhatolja ki a pénzügyigazgató. Ott van a »vármegyei gazdasági bizottság«, az még élő szerv, hallgassa