Nemzetgyűlési napló, 1920. XV. kötet • 1922. január 13. - 1922. január 25.

Ülésnapok - 1920-288

48 A nemzetgyűlés 288, ülése 1922. akkor odajutottunk, hogy a t. kormány az őt támogató képviselők tekintélyét saját maga rontja le. Akkor, amikor öt község kisgazdái egy gazdasági felügyelő eljárásai ellen személyesen panaszt emeltek a földmivelésügyi minister urnái és a földmivelésügyi minister ur ezeket a panaszokat bár meghallgatta, de ebben az ügyben nem tett semmit, s az igen t. felügyelő ur ellen csak akkor rendelte el a fegyelmit, amikor ez már az ő nyilt parancsaival egyenesen és nyíltan szembehelyezkedett, — és amikor megengedhető az is, hogy egy, a kormányt támogató képviselővel szemben ugyanez a tisztviselő, felhasználva tisztviselői helyzetét, tisztviselői mivoltát, a kormány támogatásával, a kormányt támogató képviselő ellen korteskörutákat tegyen, — mint azt nekem jelentették — amikor nem lehetett keresztülvinni, hogy négy szegény községi gimnáziumi tanárom, akiket a vallás- és közoktatásügyi minister ur őexcellenciája is a legnagyobb jóindulattal támogatott a pénzügyminister urnái, megkapja azt a kis pótlékot, a melyet minden más tisztviselő élvez, és amikor itt milliárdok mennek el és nem tudjuk hová, pedig itt csak csekély 24.000 koronáról volt szó, továbbá akkor, amikor az óriási nagy adótételek végrehajtása során a kisgazdaközségek fejlődésére a kormány egy krajcárt sem irányoz elő, amikor a kormány sok közérdekű interpellációra nemcsak hogy nem válaszol, de meg sem hallgatja azokat, pedig némely szakinterpellációból az igen t. kormány egyik-másik tagja tanulhatna is, de nem válaszolnak rá, sőt tekintetbe sem veszik ; akkor, amikor a kormány kiviteli politikájában a termelő és fogyasztó közönség rovására jár el, pl. most a legutóbb megkísérelt sertéskiviteli akciónál is, ahol két nagyüzemnek monopolisztikusan adták át az egész sertéskivitelt, tehát az ilyen sertéskiviteli akcióval a termelő osztály ellen és különösen a kisgazdaosztály ellen dolgozik ; akkor meg lehet érteni azt, hogy én, aM mindig tisztességesen, becsületesen hangoztattam régi kisgazda-elveimet ugy a választóim előtt, mint itt a Házban is : ezt a kormányt nem támogathatom. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Amikor a kormány sem ezeket az országos érdekű, sem a kisebb vonatkozású programmokat nem hajtja végre és az igényeket nem elégiti ki, akkor én csak becsületesen cselekszem és cselekedtem választóimmal szemben és magammal szemben is, amikor a kormányt támogató párt keretéből kiléptem, s a kormányt támogatni tovább nem vagyok hajlandó. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Itt is csak következetes vagyok saját magammal szemben. Én már a múlt évi július 21-iki beszédemben, amikor sok és nagy küzdéseim után, melyeket az országos programm és a Idsgazdaprogramm érdekében fejtettem ki, végre kezdtem elvesziteni a türelmemet a kormány semmittevésével és tehetetlenségével szemben is, kijelentettem a következőket : »Nem vagyok abban a helyzetben, évi január hó 14-én, szombaton. hogy továbbra is fedjem a kormány ténykedését, ha őszre a birtokreform kapcsán igazán nem történik megoldás s a birtokreform végrehajtása nem kezdődik meg.« Továbbmenőleg azt mondottam : »Ismét kijelenthetem, inkább lemondok a mandátumomról is, de nem vagyok hajlandó az ilyen dolgokat tovább fedezni.« Azt mondottam továbbá : »Én, mint szakember, nem koncedálhatom olyan dolgok elhanyagolását, amelyekről tudom, hogy megoldhatók. Kijelentem, hogy amennyiben a kormány a legrövidebb idő alatt, szóval máról-holnapra is nem fogja ezeket a kérdéseket sürgősen elintézni, a szükséges intézkedéseket megtenni és sürgősen beterjeszteni az erre vonatkozó javaslatokat, nem leszek abban a helyzetben, — mint már az előbb kijelentettem — hogy a kormányt tovább is támogassam.« T. Nemzetgyűlés ! Én csak mint becsületesen következetes ember állok itt akkor, mikor az előbb elmondottak után a konzekvenciákat levontam. (Igaz ! ügy van ! a szélsőbaloldalon.) Rassay Károly : Ez a tisztesség ! Nem a folyosón ellenzékieskedni és itt bent szavazni. (Zaj.) Czeglédy Endre : Akkor, amikor azt is látom, hogy olyan dolgok történnek itt, amelyek még nagyobb pártbomlásokat fognak előidézni, . . . Rassay Károly : Nem a párt a fontos, hanem az ország ! Czeglédy Endre: . . . hogy t. i. a kormány a kisgazdapárttal szorosabb kapcsolatot akar létesíteni, de a programmját nem hajtja végre, akkor én, aki tizenöt éve vallom a régi elveimet, dacára a családi nexusaimnak is, tizenöt év alatt megmaradtam a kisgazda-elvek mellett, ezeket hirdettem és hirdetem ma is, ismételten kijelenthetem, hogy kötelességemnek tartottam a pártkeretből kilépni. Meg kell még emlitenem egy tényállást is, amely a legutóbbi napokban itt történt. En a legjobb indulattól vezéreltetve (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) két inditványt tettem itt a Házban. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Leszavazták !) Tettem ezeket az inditványokat mint szakember, aki nagyon jól tudom ennek a következményeit, jól tudom, hogyan és miként kell ezeket a dolgokat végrehajtani és ezekhez hozzákezdeni. Rassay Károly : Kíváncsiak vagyunk, hogyan fogják ezt megmagyarázni. Czeglédy Endre : Én a kormánytól is már régen igért házhelyek felépítésének lehetővé tételét kívántam és az 1000 holdon felüli ingatlanvagyonváltságnak természetben való leadására vonatkozólag tettem inditványt a kormánynak. Rassay Károly: Félórát sem akartak szentelni ennek a kérdésnek ! Czeglédy Endre U A legnagyobb sajnálattal kell megállapítanom, hogy épen a földmivelésügyi minister volt az, aki nem tartotta érdemesnek, hogy ennek a két, a kisgazdapárt sarkalatos programmpontját képező dolognak indokolása napirendre tűzessék és nem tartotta megengedhetőnek