Nemzetgyűlési napló, 1920. XV. kötet • 1922. január 13. - 1922. január 25.

Ülésnapok - 1920-288

46 À nemzetgyűlés 288. ülése 1922 Továbbá azt mondja a ministerelnök ur (olvassa) : »Ahhoz, hogy ez a középosztály, ezek a középrétegek a politikai hatalmat kezükben megtarthassák, hogy belőlük egy egészséges nemzeti demokrácia kifejlődhessék, három feltétel szükséges. Az egyik az, hogy olyan választói jog alkottassék, mely stabilizálja a politikai hatalomnak ezt a birtokát ; a másik feltétel az, hogy az a két párt, amely ezen nemzeti demokráciának itt a parlamentben kifejezője, t. i. a kisgazdapárt és a keresztény nemzeti egyesülés pártja, végre egymásra találjon.« T. Nemzetgyűlés ! Nagyon helyesen emiitette fel a ministerelnök ur az u. n. egészséges nemzeti demokráciát. De ahol ennek feltételeit fejtegeti, ott ellentétbe jön saját magával, ö t. i. azt mondja, hogy ennek az egészséges nemzeti demokráciának kifejezője a keresztény egyesülés pártja és a kisgazdapárt. Hiszen, t. Nemzetgyűlés, ennek az u. n. nemzeti demokráciának kifejezését a már meglévő általános, titkos választói jog hozta létre itt, ebben a Házban, s azt kell látnunk, hogy ugyanakkor, amikor ennek a demokráciának szükségességét hangoztatja a ministerelnök ur, erősen meg akarja szükiteni az ezt létrehozó általános választói jogot. (Igaz ! ügy van ! a szélsőbaloldalon.) Ami pedig azt illeti, hogy a nemzeti demokráciának ez a két láfejezője, a kisgazdapárt és a keresztény egyesülés pártja egymásra találjon, arra vonatkozólag elég, ha annyit kérdezek : miért nem talált egymásra ez a két párt ? Mert épen a kormány volt az, amely ezt a két pártot többször kijátszotta egymás ellen (Igaz ! TJgy van ! a szélsőbaloldalon.) és nagyon sokszor megtörtént hogy a kormány hol a keresztény pártra támaszkodott a kisgazdapárttal szemben, hol a kisgazdapártra a keresztény nemzeti egyesülés pártjával szemben. így csak nagyon természetes, hogy ez a két párt itt a nemzetgyűlésen nem találhatott egymásra olyan mértékben, mint az szükséges lett volna. T. Nemzetgyűlés ! En ezt a politikát már régen rossz szemmel nézem. Ki kell jelentenem, hogy én, aki itt a Házban és azon kivül is közgazdasági kérdésekkel és politikával foglalkozom, s az u. n. személyes napi politikától mindig tartózkodtam, nagy sajnálattal láttam azt a vandalizáló, kétfelé hajló kormánypolitikát, amely megteremtette azt a helyzetet, hogy a nemzetgyűlés végre is oda jutott, hogy ez a két párt, amelynek egymásra találásáról a ministerelnök ur beszél, ma már jóformán egyetlen egy kérdést sem tud tárgyilagosan letárgyalni egymás között, (ügy van! balfelôl.) Ennek elsősorban a kormány lehetetlen politikája volt az oka. Azt is mondják, t. Nemzetgyűlés, hogy minden bajnak ez a Ház az oka, hogy a nemzetgyűlés nem életképes, nem munkaképes, nem tud dolgozni. Hallottam ezeket a kijelentéseket felelős ministerektől is a bizottsági tárgyalásokon ép ugy, mint itt a Házban. Amikor kérdőre vonattak egyes minister urak, hogy bizonyos törvényjavaslatokat miért nem terjesztettek már előbb a Ház elé, azt felelték, hogy nem tehették ezt, mert a nemzet. évi január hó 14-én, szombaton. gyűlés nem volt olyan helyzetben, hogy az illető javaslatokat előterjeszthették volna. Méltóztassanak megengedni, hogy én, aki a tényeket meglehetősen figyelemmel kisértem, kijelentsem, hogy ez nem igy áll. Meg vagyok arról győződve, hogy ha a kormány bármikor, vagy akár ma is, aktuális közérdekű törvényjavaslatokkal lépett volna, vagy lépne a nemzetgyűlés elé, azokat ez a nemzetgyűlés azonnal és a legnagyobb odaadással letárgyalná. Kerekes Mihály : Soha gerinctelenebb többség nem állt a kormány mögött, mint most ! Hogyne szavaznák meg ! Czeglédy Endre : Nem lehet tehát a nemzetgyűlésre fogni ezt a hibát, nem lehet egyes minister uraknak, vagy a kormánynak tehetetlenségét a nemzetgyűlés tehetetlensége gyanánt feltüntetni. És itt csak egy tényre mutatok rá, Hegedűs Lóránt volt pénzügyminister ur tevékenységére. Méltóztatnak emlékezni, hogy Hegedűs volt pénzügyminister ur, akiben volt egy kis impulzus és egy kis iniciativa, milyen erős tempóban tudta végrehajtani a maga törvényjavaslatait, sőt szinte megengedhetetlenül gyors tempóban hozta különböző javaslatait a Ház elé. (TJgy van ! a szélsőbáloldalon.) Ha a kormány ezt a nemzetgyűlést kellőleg vezette és irányitotta volna, akkor mindezek a hibák nem történtek volna meg, s meg vagyok róla győződve, hogy akkor nem jutott volna a nemzetgyűlés abba a helyzetbe, amelyben ma van. De kellő irányitás és vezetés nélkül egyetlen egy parlament sem képes dolgozni. (Igaz! TJgy van! half elől.) T. Nemzetgyűlés ! Ezek után legyen szabad áttérnem a kormány gazdasági politikájának kritizálására. Dinich Vidor: Olyan is van ? Czeglédy Endre : A kormány keresztény, nemzeti, agrár politikát hirdetett, a középosztály, a kisgazdaosztály megerősitését, a munkáskérdés megoldását, a földreform gyorsabb végrehajtását, a házhelyek kiosztását, s azokon az épitkezés lehetővétételét igérte, amint igérte a rokkantak, hadiözvegyek és haidárvák helyzetének ja vitását, a tisztviselőkérdés megoldását, az uj iparpolitika bevezetését és még sok minden másnak megvalósitását is. Legnagyobb sajnálatomra azonban meg kell állapitanom, hogy mindezen Ígéreteiből úgyszólván semmit sem valósitott meg. Még csak komoly kísérletek sem történtek e feladatok megoldására, a munkanélküliség pedig napról-napra óriási méretekben növekszik. A kormány egyenesen anti-agrár és különösen kisgazdaellenes politikát folytat. Hozzá nem értő egyoldalú intézkedésekkel drágítja az általános termelést. Elég, ha rámutatok a műtrágya, a szén, az égőolaj ügyére, amelyek sokkal olcsóbban volnának beszerezhetők, de a kormány jóvoltából csak igen drágán szerezhetők be, szóval lehetetlen beszerzési módok elé kerültek, amelyek az általános drágulást előidézték és pedig ugy, hogy megdrágítva a termelést, természetes folyományként ennek kihatása a fogyasztó közönségre is hárult.