Nemzetgyűlési napló, 1920. XV. kötet • 1922. január 13. - 1922. január 25.

Ülésnapok - 1920-296

"Â nemzetgyűlés 296. ülése 1922. évi január íió 24-én, kedden. 461 tézkedésre, cselekvésre vagy szerződésre ne vállalkozzunk, amely ezt a függetlenségünket érinteni alkalmas lenne, ebből az következik, hogy Magyarország uralkodója nem leket egyúttal más ország uralkodója s csak az gyakorolhat királyi jogokat, aki elismeri, hogy a pragmatica sanctiónak az együttes birtoklásra vonatkozó hagyományai, valamint az 1867 : III. te. érvénytelenekké váltak.« Mélyen t. Nemzetgyűlés ! A ministerelnök ur tegnapi beszédének tenorja egészen máskép hangzott. Sőt azóta a ministerelnök ur a nemzetnek ezt az itt hangsúlyozott függetlenségét már fel is adta azzal a nyilatkozattal, amelyben lekötötte az entente számára a királykérdés kezdeményezésének jogát, vagyis lekötötte az országot olyan irányban, hogy a lárálykérdést az entente beleegyezése nélkül megoldani nem fogja. Pécsett a ministerelnök ur kör vonal ózta azt is, hogy a királlyal szemben micsoda feltételeket óhajtott volna kikötni. De nem árulta el sem pécsi beszédében, sem pedig tegnap tartott itteni beszédében, — pedig az országnak j oga lett volna ezt megtudni — hogy őfelsége húsvéti itt tartózkodása alkalmával szombathelyi proklamációjában mindezeket a feltételeket már el is fogadta, (ügy van I halfelől.) Azután következőképen folytatta a ministerelnök ur pécsi beszédét (olvassa) : »De mi következik most már ebből a posztulátumból arra a kontroverziára vonatkozólag, mely a legitimisták és a szabad királyválasztók között fennáll ? Mindenekelőtt megállapitható, hogy ezen, a nemzet akaratából, az 1920 :

1. te.-bői, valamint a trianoni szerződésből leszűrt posztulátum nincs ellentétben sem a legitim, sem a szabad királyválasztás elvével. Legalább teoretice nincs. Csak arra kötelezi Magyarország uralkodóját;, hogy ezen posztulátum tekintetében nyilt garanciákat adjon. Azonban meg kell állapítani azt is, hogy a királyi hatalom gyakorlása nemcsak jog, hanem kötelesség is. A király az állam első funkcionáriusa és mint más választott vagy kinevezett funkcionárius, helyéről el nem távozhat, kivéve a vis major esetét. Addig, amig a vis major tart, legitim jogai meg nem szűnnek, el nem enyésznek, el nem évülnek, de ha megszűnt a forradalom vagy a vis major, abban az esetben uralkodói jogait gyakorolni újból köteles. Ha tehát ennek egyik akadálya — mint a jelen esetben is -— hogy a király uralkodói j ogainak gyakorol hatása bizonyos feltételek elfogadásától függ, akkor a királynak nyilatkoznia és döntenie kell afelett, hogy elfogadja-e azokat a feltételeket, amelyek felállíttatnak, mert a nemzet attól meg nem fosztható, hogy alkotmányos királya lehessen.« (Igaz ! ügy van ! Felkiáltások balfetöl : Na tessék !) T. Nemzetgyűlés ! A ministerelnök ur maga állitott fel olyan feltételeket, amelyeknek teljesítésére való készségét Őfelsége húsvéti ittlétekor a ministerelnök ur előtt személyesen kifejezte. Ha tehát a ministerelnök ur ezeket áprilistól egészen októberig állami okiratba foglalni, fodrozni nem kivánta vagy elmulasztotta, ezért semmi esetre sem tehető felelőssé sem a király őfelsége, sem a legitimisták, hanem a felelősséget egyedül a felelős kormánynak kell viselnie, amely ezt az általa is életbevágóan fontosnak jelzett lépést megtenni hat hónapon keresztül elmulasztotta. Rakovszky István : Annak ellenére, hogy folyton nógattuk és buzditottuk erre ! Lingauer Albin : Azt mondja továbbá a miministerelnök ur, hogy (olvassa) : »Ma két szélső álláspont áll egymással szemben : az ultralegitimistáknak és azoknak a szabad királyválasztóknak álláspontja, akik detronizálni akarnak azonnal. Az egyik párt azt mondja, hogy tekintet nélkül az uj helyzetre, a nemzet a király előtt deferálni köteles, a másik párt tekintet nélkül alkotmányunk rendelkezésére, azt mondja, hogy az adott helyzetben detronizáció iránt kell intézkedni.« Mélyen t. Nemzetgyűlés ! A ministerelnök ur ezen beállítása a legitimistákat illetőleg nem fedi a valóságot. Nem igaz, hogy a legitimisták — és még az általa úgynevezett ultralegitimisták is - — minden fentartás nélkül arcra akartak borulni a király előtt, hanem bejelentették neki nyiltan, hogy ők a királyi jogokat meg fogják szükiteni, egy demokratikus királyságot fognak létesíteni és a magyar alkotmány megfelelő revízióját a király visszatérése esetén keresztülviszik. (Ugy van ! halfelől.) Bodor György : Először ezt kellett volna megcsinálni, azután elmenni a királyért ! (Félkiáltások halfelől : Mi voltunk kormányon ?) B. Szterényi József : Mi vártuk a kezdeményezést ! Kezdettől fogva ez volt az álláspontunk ! (Igaz ! Ugy van ! halfelől. Felkiáltások : A kormány kötelessége lett volna !) Bárczy István : Mindent csináltak, csak azt nem, amit kellett volna. B. Szterényi József : Még az első pártközi konferencián is épen ezt fejtettem ki ! Bodor György : Mi mindig óhajtottuk, hogy törvényben fektessük le a királykérdést ! (Zaj halfelől.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Kérem Bodor képviselő urat, ne méltóztassék közbeszólni ! Lingauer Albin : Mi az az ultralegitimista % Hadházy Zsigmond : Equale : puccsista ! (Zaj halfelől.) Lingauer Albin : Equate : puccsista ? Jó kérem, én majd megpróbálom ezt a kérdést egy kissé megvilágítani. Valaki vagy legitimista, vagy nem az. De egy picit legitimista, félig legitimista, vagy ultralegitimista nem lehet valaki. (Igaz ! Ugy van ! Derültség halfelől.) Mert én hallottam, uraim, mesét a félszüzekről, de ultraszüzekről még nem hallottam. (Élénk derültség a Ház minden oldalán.) És ha a ministerelnök ur a maga legitimitását igy határozza meg, akkor az ő »félig-legitimitása« a politikai erkölcsök szempontjából körülbelül ugyanazon megitélés alá esik, mint a félszüzesség fogalma. (Egy hang a középen : Ez már nem Ízléses hasonlat !) És épen azért bátor vagyok óvást emelni az ultralegitimizmus kifejezés ellen, mert ilyen nincsen.