Nemzetgyűlési napló, 1920. XV. kötet • 1922. január 13. - 1922. január 25.

Ülésnapok - 1920-296

A nemzetgyűlés 296. ülése 1922. évi január hó 24-én, kedden. 459 kötél húzta oda, hanem a mi előlegezett bizalmunk. Mi már rég várvavártunk egy határozott, egyenes, Ígéreteit betartani tudó és betartani akaró, keménykötésű politikust, mert a Teleki-kormány alatt az elkenések politikájával már torkig voltunk. Bethlen ministerelnök urat ebben a reményben fogadtuk tapsokkal. Azt hittük, hogy ő csakugyan meg tudja alkotni azt a közös platformot, amelyen a tisztelt túloldal velünk egyesülni tud egy egységes akaratú és irányú kormányzat megalapozására. Azóta bennünket a kiábrándulás minden fájdalma és keserűsége utóiért. Olyan csalódásokban volt részünk, hogy elszakadt a bizalom kötele, mellyel Bethlen grófot a ministerelnöki székbe húztuk. Azóta elvesztettük a ministerelnök ur politikájába vetett hitünket. Ma már kiábrándulva abban a felfogásban élünk, hogy addig ebben az országban békességes kormányzás nem lesz, amig Bethlen gróf az, aki elragadtatta magát, ( ügy van ! haljelöl.) aid a politikai szenvedélyek felkeltésére adta oda magát, a ministerelnöki széket el nem hagyja és nála több önuralommal dolgozó politikusnak át nem adja. (Helyeslés half elől és a szélsőbaloldalon. Egy hang jobhfelöl : Például Lingauernek !) Mikor a kisgazdapárt annak idején leszegezte magát a szabad királyválasztás eszméje mellett, azon a bizonyos pártértekezleten, ahol Teleki Pál grófot a kisgazdapártnak méltóztatott leszavazni, Bethlen István gróf ur felugrott és elhagyta az értekezlet termét és kivált a pártból, azt mondván, hogy egy pillanatig sem marad olyan társaság tagja, amely a detronizációt akarja törvénybe iktatni. Most pedig azokkal nem akar — ugyancsak egy percig sem — egy pártban maradni, akik tiltakoznak a detronizáció ellen. Komikus ez, — de igy van. Akkor Bethlen István gróf ur a tisztelt kisgazdapártról akként vélekedett, hogy az osztálypárt, azért nem óhajtott abba tényleg belelépni. (Derültség bal felöl.) Egyesülni azonban már kész volt vele. Az egyesülés szempontjából neki a kisgazdapárt, ugy látszik, nem osztálypárt, de a belépés szempontjából igen. Pécsett azonban a ministerelnök ur, amikor egységes pártot akart alakítani, már elfelejtette, hogy ő a kisgazdapártot korábban osztálypártnak mondotta. A pécsi beszédben ezt hallottuk (olvassa) : »Nem tekinthető tehát egyik párt sem kizárólag egy társadalmi osztály szószólójának, mert ámbár a kisgazdapárt különösen kisgazdaérdekeket visel szivén, de távol áll a párt vezetőségétől az, hogy kizárólag osztályérdekek szószólója legyen.« (Egy hang jobb felől : Tehát akkor nem hazudott l) Én azt látom a ministerelnök urnái, hogy ő máskép itéli meg a kisgazdapárt jellegét akkor, ha nincs rá szüksége, és máskép akkor, ha akar valamit tőle és a kisgazdákat a maga egységes utcájába akarja becsalogatni. Tisztelt Nemzetgyűlés ! Azt hallottam nemrég a ministerelnök ur egyik beszédében, hogy a veszedelem az, ha a kormányzást a kormány kezéből ki akarják csavarni. A ministerelnök urnák ezt a felfogását megerősíti pécsi beszédjének az a passzusa is, ahol azt mondotta, hogy (olvassa) : »A kormány a feladatát nem teljesítheti, ha a parlament többsége a vezetést nem magára a kormányra bizza.« (Zaj balfelől.) Tisztelt Nemzetgyűlés ! Mi, ellenzék épen azt kifogásoljuk, hogy a kormány nem a parlament és a többség kedve szerint kormányoz, hanem a mellékkormány intenciói szerint. A kormány maga nem képes meghatározni, hogy mit fog tulaj donképen cselekedni, hanem azt egy szép napon keresztül fogja húzni a Move vagy az Ébredő Magyarok, vagy a Gömbös-féle különböző titkos vagy nem titkos társaságok akarata. így azután a kormány játékszerré válik az önmaga által életre hivott sokféle társadalmi egyesülések mellékkormányának kezében. A minister elnök ur sohasem fogja velünk elhitetni azt, hogy ő mellékkormány létezéséről nem tud. Mi valamennyien szerencsések voltunk a ministerelnök ur saját szájából hallani áprilisban azt, hogy ő csak ugy vállal kormányzást, ha ezt a különböző egyesülések kebelében és az államfő kíséretének körében kialakult, úgynevezett mellékkormányt skartba tudja tenni és erre felülről szabad kezet kap. Ugyanez a ministerelnök ur ma előáll azzal, hogy ő mellékkormányt nem ismer, ő semmiféle illegitim beavatkozásokat a kormányzásba észre nem vesz. A ministerelnök ur, aki április elején még a mellékkormányok letörését jelölte meg kormány vállalásának conditio sine qua nonjaként, két hét múlva már olyan kabinetlistával lépett elénk, amelyen a halálra itélt mellékkormány közismert feje, Gömbös Gyula képviselő ur, mint belügyi államtitkár és leendő rendőrségszervező szerepelt. Rakovszky István : Mi hiúsítottuk meg ! Lingauer Albin : S mikor mi a kereszténypártban ez ellen tiltakoztunk, a ministerelnök ur szende mosolygással azt mondotta, hogy Gömbös Gyula csak rádiktált tehertétele az ő kormányának, amelyet azonban vállalnia kell azért, mert nagyatádi Szabó Istvánnak meg kellett Ígérnie, hogy Gömböst belügyi államtitkárrá fogja kinevezni. (Mozgás a baloldalon.) Rakovszky István : Csak ne játszaná mindig az egyiptomi sphinxet Nagyatádi ! Szabó István (nagyatádi) : Miért ? Én is beszéljek ? Ugy is eleget beszélnek ! Lingauer Albin : Méltóztatnak látni, hogy itt képviselőtársaim felszólalásából, aktáknak, táviratoknak felolvasásából, gróf Sigray Antal t. képviselőtársam által idehozott hivatalos táviratokból kiderült, hogy a ministerelnök ur pl. egy izben azt mondotta, hogy ő nem jogosította fel Gömbös Gyulát arra, hogy a kormány és NyugatMagyarország kényes dolgaiba belekontárkodjék, és hogy ő ilyesmit nem is fog tűrni. S mi történt azután ? Egy-két héttel később a királykérdés válságos napjaiban megjelenik Gömbös Gyula t. képviselő ur, a tehertétel és a belekontárkodó mint a ministerelnök urnák képviselője és teljhatalmú 58*