Nemzetgyűlési napló, 1920. XV. kötet • 1922. január 13. - 1922. január 25.

Ülésnapok - 1920-295

A nemzetgyűlés 295. ülése 192. addig a napig, amig fegyveresen meg nem indultak Budapest felé, egy hirt sem adtak le a magyar kormánynak, sőt megtiltották, hogy h árki ilyent leadjon. (Ugy van! Ugy van! jobb felöl.) Es mikor mi odafordultunk önökhöz, hogy igenis engedjék a királyt Budapestre, de nem fegyveres kísérettel, (Nagy zaj balfelöl) hogy győződjék meg a szituációról, akkor ezt is lehetetlenné tették a t. képviselő urak. Én tehát nem mondhatom azt, hogy mentesitve vannak a t. képviselő urak azon vád alól, amelyet énnekem akarnak a szememre vetni. (Ugy van! Ugy van! jobb felöl.) Szilágyi Lajos : Valószínűleg mind a ketten hibásak. Mind a két részről hiba történt. Aki behívta és a kormány egyaránt bűnösek. (Nagy zaj.) Elnök: Csendet kérek! Gr. Bethlen István ministerelnök: Es ha gróf Andrássy Gyula azt mondja, hogy ha mi itt erőt mutatunk, akkor egy kiegyezést vagy nem tudom miféle megoldást lehetett volna találni, erre a feleletem csak az, hogyha mi elejétől fogva nem egyenesen, hanem kétszínűén járunk el, akkor elvesztettük volna a döntő pillanatban még a nagyhatalmak támaszát is a kis entente-tal szemben és ma Magyarországot még azok a költségek is terhelnék, amelyeket a mobilizációk okoztak. (Ugy van! Ugy van! jobbfelöl. Zaj és derültség balfelől.) Budayáry László: Ki fizetett volna? Kár ezen nevetni ! Gr. Bethlen István ministerelnök: Az bizonyos, hogy 24 óra alatt kellett nekünk határoznunk és 24 óra alatt minden intézkedést megtennünk. Én igenis érzem, hogy a kritikának minden körülmények között helye van. De mindenki hivatva van erre a- kritikára, csak épen önök nem, (Elénk helyeslés és taps jobbfelöl, nagy zaj balfelől.) mert önök azok, akik dilemma elé állították ennek az országnak kormányzatát, amikor csak két rossz között választhatott : hogy vagy csatlakozik az önök felfogása szerint önökhöz és ezt az országot elpusztíttatni hagyja, (Ugy van ! Ugy van ! Taps a jobboldalon. Nagy zaj, ellenmondások és mozgás balfelöl.) vagy pedig választja azt az utat, amelyet mi választottunk és amely szent meggyőződésem szerint egyedül felelt meg az ország érdekeinek. (Ugy van! Ugy van! jobbfelöl.) Rakovszky István: Az önök érdekének! (Nagy zaj és felkiáltások jobbfelöl : Az ország érdekének !) Budaváry László: Nemzeti érdek! Dinich Vidor: A bársonyszék érdeke! Friedrich István: Most készül a nemzeti egység ! Gr. Bethlen István ministerelnök: Az az egy bizonyos, hogy önök a nemzet sorsáért egy cseppet sem aggódtak. (Ugy van! Ugy van! NEMZETGYŰLÉSI NAPLÖ. 1920—1921. — XV. KÖTET. 2. évi január hő 23-án, hétfőn. 441 jobbfelöl. Hosszantartó zaj, mozgás és ellenmondások balfelől.) Szilágyi Lajos: Rendre! Dinich Vidor: Hogy lehet állandóan így személyeskedni ! (Nagy zaj.) Rakovszky István: Rágalom! Kikérjük magunknak ! Taszler Béla : Rágalmaz ! (Nagy zaj. Gróf Andrássy Gyida és Rakovszky István ismétélten közbeszólnak. Hosszantartó mozgás a Ház minden oldalán.) Elnök: Az ülést felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Kérem a képviselő urakat, szíveskedjenek helyeiket elfoglalni. Mielőtt a szót a ministerelnök urnák megadnám, egynéhány képviselő urat rendre kell utasítanom, (Derültség balfelöl.) és pedig azokat a képviselő urakat, akik elsősorban okai voltak annak a lármának, amely miatt az ülést kénytelen voltam felfüggeszteni. Nevezetesen Taszler Béla, Hornyánszky Zoltán ós Friedrich István képviselő urakat rendreutasítom. Friedrich képviselő urat már másodszor utasítom rendre, tehát a rendzavarás ismétlése esetén most már a mentelmi bizottsághoz volnék kénytelen őt utasítani. Rakovszky képviselő urat is kérem, tartózkodjék a közbeszólásoktól, hiszen módjában lesz a zárszó jogán a ministerelnök urnák felelni. Szilágyi Lajos: És Budaváry? Elnök : Budaváry képviselő urat már előzőleg figyelmeztettem. A ministerelnök urat illeti a szó. Gr. Bethlen István ministerelnök : T. Nemzetgyűlés ! Amikor az előbbi kifejezést használtam, nem a képviselő urak intencióit, hanem cselekvésüket bíráltam. Nem érthetek egyet a t. képviselő urakkal abban sem, hogy cselekvésüket mint a legitimizmus védelmét állítják be, sőt azt hiszem, hogy azok a legitimisták ebben az országban, akik a puccstól távol álltak, akik a maguk részéről a puccsot elitélték, elsősorban emelhetnek vádat a t. képviselő urak ellen, hogy egy pucscsal ezt a megoldást egyszersmindenkorra lehetetlenné tették. (Ugy van! a jobboldalon. Ellenmondások a baloldalon.) Mert a legitimizmus és az államcsíny nem egy és ugyanaz, sőt az egyik teljesen kizárja a másikat. A legitimizmus csak azt követelte volna ebben az országban, hogy annak hivei minden erőszaktól mentesen, minden külső nyomás és fegyveres beavatkozás nélkül, a törvény és az alkotmány értelmében, alkotmányos eszközökkel igyekezzenek meggyőződésüket megvalósítani. De a puccs, az államcsíny a törvények felrúgását jelenti. Az államcsíny és a legitimizmus két fogalom, amely teljesen kizárja egymást, (Ugy van ! Ugy 56