Nemzetgyűlési napló, 1920. XV. kötet • 1922. január 13. - 1922. január 25.

Ülésnapok - 1920-295

43â A nemzetgyűlés 295. ülése 1922. évi január hó 28-án

f hétfőn. Ezt mondtam akkor és ezt mondom ma is. Ez volt irányelvem egész működésem alatt, mint kereskedelemügyi ministernek. A képviselő ur azonban nem először mondta azt, hogy az én programmom abból áll, bogy nem vagyok ellensége a kereskedelemnek, hanem annyiszor hangoztatta, hogy az bizonyos körökben már a köztudatba ment át. A képviselő ur azt mondta, hogy ezt be fogja -bizonyítani, ámde nem bizonyitotta be. Hát én teszek a képviselő urnák egy ajánlatot. A képviselő ur lapjában megíratta már, hogy ő a Huszár Károly láthatatlan vendége számára 10.000 koronát adományozott. De van még egy másik akció is. En a magam részéről, bár szegény ember vagyok, 10.000 koronát fogok adni a Sipőczféle akció számára, ha a képviselő ur bebizonyítja, hogy én azt a kijelentést tettem, hogy nem vagyok ellensége a kereskedelemnek. (Helyeslés a jobboldalon.) Ha azonban ezt nem tudja bebizonyítani, akkor elvárom tőle, hogy ő fog a Sipőcz-féle akció számára 10.000 koronát adni. Most tessék előállani és bizonyítani. (Helyeslés jobbfelől.) A képviselő ur, amikor felszólalása végén kifogás tárgyává tette, hogy nézete szerint olyanoknak is utalnak ki szenet, akik nem hivatásszerű szénkereskedők, emlitette az Ecclesiát és más elnevezésű ilyen vállalatot, utoljára pedig rátért a Hadröára is és azt mondta, hogy egyrészt kineveztem a szenkormanybktos helyettesévé vömet, másrészt pedig a Hadröánál működik a fiam és a Hadröá e címen több szenet kap, mint bármely más szénkereskedő. Már akkor a képviselő ur beszéde után azonnal visszautasítottam ezt a gyanúsítást. Visszautasítom ezt most is, de most egy kissé bővebben akarok ezzel a kérdéssel foglalkozni. Először is a vőm dolgát akarom elmondani. Amikor a korábbi szénkormánybiztos helyettese megvált az állásától, akkor a szénkormánybiztos előterjesztést tett hozzám és kérte, hogy helyettessé vömet nevezzem ki. En akkor idegenkedtem ettől és megtagadtam a kérés teljesítését, mert tudtam, hogy Magyarországon az ilyent mindjárt félremagyarázzák és ebben valami nepotizmust látnak. A szénkormánybiztos azonban ragaszkodott a személyéhez. Ekkor ezt megtanácskoztam több úrral, akik azt mondták, nem tehetem meg, hogy ne nevezzem ki azt, akit a kormánybiztos kivan, és akit őis, mások is erre az állásra alkalmasnak találnak. Elvégre olyan embert kell odaállítani, aki érti a dolgát és akiben meg lehet bízni ; már pedig tudtam, hogy vőm ért azokhoz az ügyekhez, amiket ott el kell látni és tudtam róla, hogy becsületes ember. Elhatároztam tehát, hogy ki fogom nevezni. Ki is neveztem. Ami pedig a fiamat illeti, ő a Futura tisztviselője. A Hadirokkantak, hadiözvegyek és hadiárvák nemzeti szövetsége, hogy tagjainak nagyobb segélyt juttathasson, különböző üzleti vállalatokat létesített. Ezek a vállalatok nem alakultak meg a törvény formái szerint, ezt tehát meg kellett csinálni és ennek megvalósítására kérte fel a Hadröá a fiamat. Ö a Futurától szabadságot kapott és igy vállalkozott a Hadröá vállalatainak megszervezésére. Ez a vállalat, amelyet megalakitott, a Nemzeti Szövetséggel szerződést kötött, mely szerint a bruttó-forgalom 2%-át a Nemzeti Szövetség rendelkezésére bocsátja, hogy gyarapítsa a hadiözvegyek, hadiárvák és hadirokkantak járandóságát. Biztosíttatott a szerződésben fél százaléka a bruttóforgalomnak, hogy ezzel fedeztessék ,& Nemzeti Szövetség administrativ költsége, azokivül biztosíttatott a szerződésben önköltségen annak a szénnek harmadrésze is, amelyet a kormánybiztosság a részvénytársaság számára kiutal, a hadiözvegyek, hadiárvák és hadirokkantak részére. T. Nemzetgyűlés ! Azt hiszem, hogy ez a vállalat nagyrészben altruista vállalat, hiszen azért alakult, hogy megsegítse a hadiözvegyeket, hadiárvákat és hadirokkantakat. Ha pedig valaki arra vállalkozik, hogy segítségére legyen ennek a Nemzeti Szövetségnek, az csak tiszteletreméltó és ezért senkit sem lehet gáncsolni és gyanúsítani. Azonban az ilyen kutmérgezésnek vannak következményei is. Megtörtént, hogy azon a napon, amidőn Sándor Pál képviselő ur ezt a dolgot a nemzetgyűlésen szóba hozta, az egyik pártkörben az illető pártnak egy illusztris tagja beszélgetés közben szóvá tette ezt a dolgot — voltak ott ministerek, újságírók és nemzetgyűlési képviselők — és azt mondta, mégis csak furcsa, hogy benne van a szén-bizottságban Hegyeshalmy veje és fia is. Ebből látszik, hová vezetnek a gyanúsítások. Aki nem foglalkozik behatóbban a kérdéssel és csak felületesen hallja a dolgot, azt hiszi, hogy itt tényleg valami visszaélés történt. 60 éves vagyok, mindentisztességes, becsületes ember, aki ismer engem. tudja, hogy soha életemben személyemhez a gyanúnak még csak az árnyéka sem fűződött. (Igaz ! Ugy van I) Mindenki ilyennek ismer engem, és most meg kellett érnem azt, hogy Sándor Pál nemzetgyűlési képviselő engem egészen közönséges módon meggyanúsított azzal, hogy nem tudom miféle előnyökért neveztem ki a szén-bizottsághoz elnökhelyettesnek vömet és juttattam a Hadröá-hoz fiamat. Ezt a gyanúsítást, amire nem szolgáltam rá a legkevésbé sem, újból és a leghatározottabban visszautasítom. (Elénk éljenzés és taps a jobboldalon.) T. Nemzetgyűlés Î Elérkeztem felszólalásom végére, csak egész röviden akarok még foglalkozni Sándor Pál képviselő úrral, ő beszédének elején azt mondta, hogy (olvassa) ; »Nekem azt mondta valamikor egy szép asszony, amikor jeleztem, hogy az igazságot fogom megmondani, hogy az Istenért kérem, csak az igazságot ne mondja meg. Hazudjék, amikor csak lehet. Ezt mondom én a minister urnák.« A ministerelnök úrhoz volt ez címezve. Nem akarok a szép asszony mondásának végére kiterjeszkedni, mert akkor ellentétbe jönnék a parlamenttel szemben tartozó tisztelettel, hanem azt mégis megerősíthetem, hogy Sándor Pál képviselő ur nagyon is megfogadta annak a szép aszr