Nemzetgyűlési napló, 1920. XV. kötet • 1922. január 13. - 1922. január 25.
Ülésnapok - 1920-295
430 À nemz et g y ides 295. illése 1922. évi január hő 23-dn, hétfőn. a német vasutak természetesen magasabb összegeket követeltek márkában, mert hiszen a szokol ára felment. Ezzel akarta bizonyítani a képviselő ur, hogy én nem mondottam meg a valót, bogy én hamisan állítottam be a tényállást, mikor azt mondottam, hogy márkában kellett fizetni. Ezeket igenis márkában kellett fizetni itt is, mint mindenkor olyan esetben, mikor más országokban adnak fel árut direkt fuvarlevéllel. Az az 1650 márka tehát, amely abban a felállításban szerepel, a valóságnak megfelel, amit különben a nálam lévő okmányokkal is igazolni tudok. Azt mondja azután a képviselő ur, hogy valótlan a számításban szereplő 550 márka kiviteli illeték, mert reparációs szén után kiviteli illeték nem fizetendő. A megnevezésben van itt egy kis hiba, mert ez valójában nem kiviteli illeték. Azonban akkor, mikor nekünk az entente kiutalta azt a .felsősziléziai szenet, azonkívül, hogy nekünk kell a vasúti kocsikat is kiállítanunk a szén szállításához, kikötötte azt is, hogy nekünk bizonyos élelmiszereket kell részben ingyen, részben pedig mérsékelt áron a felsősziléziai bányamunkásoknak szállítani. Követeltek — gondolom — akkor 10 vagon ingyen lisztet, — talán a kultuszminister ur emlékezik, akkor ő közélelmezési minister volt és vele tárgyaltunk ebben az ügyben, követeltek további lisztet mérsékelt áron, valamint húsfélét, szalonnát és egyebet. Ezeknek az élelmiszereknek a kiszállítása igen körülményes volt. Később arra a megállapodásra jutottunk a felsősziléziai szenet kiutaló entente-bizottsággal, hogy mi ezeket az élelmiszereket nem természetben fogjuk adni, hanem meg fogjuk váltani, még pedig minden 3000 vagon után fizetünk 500 ezer márkát. Már most az emiitett élelmiszereknek az ára elosztva a tényleg leszállított vagonokra kiteszi azt az 550 márkát, ami kiviteli illetékképen szerepelt. Ez is teljesen legális költség, amelyet megkaptak a felsősziléziai bányamunkások, tehát az az 550 márka sem folyt illetéktelen zsebekbe. A februári szállításoknál szerepelt mitásban 300 márka bányaköltség, később az őszieknél már csak 100 márka. A t. képviselő ur azt mondja, hogy bányaköltség nem exisztál, ez is valami illegitim utón beszedett összeg, amely, nem tudom, kinek a zsebébe ment. Ennek a 300 márkának egy részét kapta az a bizonyos Diósy ur, akiről már az előbb említést tettem, aki nekünk Parisban is az entente, bizottságnál igen jó szolgálatokat tett, aki mindig nagy segítségére volt Rau G-ottlobnak és aki ezeket a felsősziléziai szénszállításokat ott Felső-Sziléziában lebonyolította. Ennek az urnák ott irodát, személyzetet kell tartania, neki tetemes adósai vannak, a saját költségén végezte ő az érdekünkben tett utazásokat Parisba, Berlinbe, meg mindenfelé, ahova el kellett mennie, hogy ezeket a szénszállításokat nekünk biztosítani segítsen és azoknak lebonyolítását előmozdítsa. Amikor én a kereskedelmi tárca vezetését átvettem, akkor a bányaköltség 300 márkában volt megállapítva minden vagon után. Ezt az összeget magasnak találtam s azért utasítottam a szénelosztási kormánybiztost, hogy ezt szállítsa le. Ez az összeg le is szállíttatott tényleg 100 márkára, ami kétségkívül nem aránytalan azokkal a szolgálatokkal szemben, amelyeket ő nekünk tett és azokkal a költségekkel szemben, amelyek Diósy urnák felmerülnek. Tehát ez a 300, később 100 márka szintén nem olyan költség, amely illetéktelen zsebekbe folyt volna. Azt hiszem, bebizonyítottam, hogy ami költség itt a szénszállítás körül felszámittatott, annak minden fillére legális, abból nem ment egy fillér sem illetéktelen zsebekbe, és amit a képviselő ur állit, hogy itt visszaélések történtek, az semmi alappal nem bir. Miután pedig, azt hiszem, sikerült meggyőznöm a t. Nemzetgyűlést arról, hogy itt visszaélés nem történt, nem tartom szükségesnek, hogy a nemzetgyűlés ezeknek a szénszállításoknak költségeire nézve bizottságot küldjön ki, ezért kérem a t. Nemzetgyűlést, méltóztassék Sándor Pál képviselő urnák erre vonatkozó határozati javaslatát elutasítani. (Helyeslés jobbfelöl.) Van a képviselő urnák egy másik határozati javaslata is, amelyben azt kívánja, hogy küldessék ki egy bizottság, hogy az vizsgálja meg a belföldi széntermelést, a bányáknak egész kezelését és az áraknak megállapítását, mert ő abban visszásságot talál, hogy itt a kötött forgalom mellett megtörténik az, hogy a jobbminőségü szenet olcsóbb áron hozzák forgalomba, mint a rosszabb minőségűt. Első tekintetre ez visszásságnak is látszik, ez azonban a kötött forgalom következménye. Mihelyt a kötött forgalom megszűnik, bizonyos, hogy az a szénbánya, amely ma jobb szenet kénytelen olcsóbb áron eladni, nemcsak hogy azon áron adná ei a szenet, amely árat ma az a bánya kap, amely rosszabb szenet termel, hanem a szabad verseny folytán az ő jobb szene valószínűleg annál is drágább lenne, akkor megszűnnék ugyanez a visszásság, ez azonban a fogyasztók rovására menne. A képviselő ur a belföldi szénárak dolgában azt is állította, hogy itt visszaélés történik, mert a bányák felszámítanak mindenfélét, és ami nem termelési költség, azt is ezekhez csapják. Azt mondta, hogyha például egymillió koronát ad egy bánya jótékonycélra, ezt is beszámítja a termelési költségekbe. Ez nem felel meg a valóságnak, mert a termelési költségeket a leglelkiismeretesebben állapítja meg az ár vizsgáló-bizottság. Ott egy fillért sem számítanak a termelési költségek közé olyant, ami nem termelési költség és megállapítják ezeket a termelési költségeket olyan
