Nemzetgyűlési napló, 1920. XV. kötet • 1922. január 13. - 1922. január 25.

Ülésnapok - 1920-295

A nemzetgyűlés 295. ülése 1922. évi január hó 23-án, hétfőn. Í27 listája azoknak a cikkeknek, amelyeket behozni nem szabad, és van egy listája azoknak a cik­keknek, amelyeket kivinni nem szabad. Nálunk a helyzet más ; nálunk fordítva van ! Nálunk tiltva van a behozatal és a kivitel ál­talában, azonban van egy bő listája azoknak a cikkeknek, amiket szabad behozni és szabad ki­vinni. És megnyugtathatom a t. Nemzetgyűlést, hogy Ausztriában korlátozottabb a behozatal és kivitel, mint nálunk. Ausztriában kiviteli tilalmi listán vannak az összes élelmiszerek, nyersanya­gok és félgyártmányok, azonkívül számos ipar­cikk, igy pl. papír, gyufa, lokomobilok, használt gépek, izzólámpák, villamos-berendezési dolgok, bőráruk stb. Szóval a rendszer ott más és mi liberálisabbak vagyunk, mint Auszriában. Tehát a képviselő ur az az állítása, hogy Ausztriában szabadabb a behozatal és szabadabb a kivitel, nem felel meg a valóságnak. Azután foglalkozott a képviselő ur a liba­máj és a libamájpástétom kiviteli illetékével. Azt hiszem azonban ez nem olyan fontos kérdés, hogy ezzel untatnom kellene a t. Nemzetgyűlést. Gyanúsnak találta a t. képviselő ur azt, hogy a libamájpástétom kiviteli illetéke lényegesen alacsonyabban van megállapítva, mint a liba­májé. Ennek oka az, hogy mi evvel libamájpás­tétom-iparunkat akartuk védeni, mert van öt telepünk, amelyek a libamáj feldolgozásával fog­lalkoznak, és a kormányprogrammhoz tartozik, hogy mi a mi termékeinket ne nyers állapotban, hanem lehetőleg feldolgozva vigyük ki. Ez is olyan cikk, amelynél ezt meg lehet tenni. Hogy pedig alacsonyabbra kellett megállapítani a kész pástétom kiviteli illetékét, mint a nyers liba­májét, annak oka az, hogy ahova mi ezt ki­visszük, azokban az államokban igen fejlett pás­tétomipar van, amely természetesen védekezik az ellen, hogy oda kész pástétomot vigyenek be, hanem azt óhajtaná, hogy a nyers libamájat kapja meg. Hogy tehát a mi pástétomunk ezek­ben az országokban — Franciaországban, Svájc­ban és Angliában — versenyképes legyen, nem szabhattunk a pástétomra olyan magas kiviteli illetéket, mint aminőt a nyers libamájra szab­tunk. A magasabb illetékkel, amelyet a liba­májra kivetünk, azt akarjuk elérni, hogy az lehetőleg itten dolgoztassák fel és mint kész áru vitessék ki. (Helyeslés.) Azt mondotta a képviselő ur, hogy a bor­kivitelt megtiltottuk és ennek következtében a bort nem vittük ki akkor, amikor azt 60 K-ért lehetett volna exportálni. A bortermelőknek és a borkereskedőknek nehéz helyzete ismeretes a kormány előtt, azonban az, hogy a borkivitel nem folyhatott le olyan dimenzióban, mint ahogy az ország érdekében kívánatos lett volna, az nem a kormány intézkedésén múlt. A kor­mány a borkivitelt szabaddá tette és pedig még akkor, amikor a borkivitel lehetséges volt. Hogy azután mégis megakadt a borkivitel, ez annak a következménye volt, hogy más ter­melő országok jelentek meg azokon a piacokon, amelyeken annakelőtte elhelyezést talált a mi borunk és sajnos, a mi borunk abban az idő­ben nem volt versenyképes az olasz még egyéb borokkal A kormány a borkivitelt az 1919/1920. évi szüreti évszakokban a borkivitel előmozdítása céljából szabaddá tette és 1920 márciusától kezdve teljesen szabad a borkivitel. Tehát a kormányt ebben a tekintetben semmiféle szemre­hányás nem illetheti. Itt bejelenthetem a t. Nemzetgyűlésnek azt is, hogy mihelyt a keres­kedelmi forgalom megindítása iránt Ausztriával megállapodásra jutunk, a kormány természetes kötelességének fogja tartani, hogy bort szállít­hassunk Ausztriába és egyéb országokba is, amelyekkel kereskedelmi megállapodásokat tu­dunk létesíteni, és igy a piacot boraink számára a lehetőséghez képest biztosítsuk. (Helyeslés.) T. Nemzetgyűlés ! Kifogás tárgyává tette a képviselő ur, hogy a kávé felpénzét felemeltük. Emiitettem már múltkor, hogy a kávé vámja egy pénzügyi vám, amelyet a pénzügyminister a pénzügyi effektus kedvéért felemelni szüksé­gesnek tartott. Azt mondotta ugyanakkor a képviselő ur, hogy micsoda dolog az, hogy a kávé vámját felemelik, a mazsola behozatalát pedig megengedik. Ebben is téved a képviselő ur, mert a mazsola behozatala, mint más hasonló cikkeké, tiltva van, csupán karácsony előtt a legitim kereskedelem kívánságára engedte meg a pénzügyminister ur, hogy négy és fél vagon mazsolát behozhassanak. Ezt a karácsonyra való tekintettel megengedte a kormány, de egyálta­lában nem áll az, amit a képviselő ur mond, hogy a mazsola behozatala szabad volna. (He­lyeslés.) Kifogás tárgyává tette a képviselő ur azt is, hogy a posta utján beérkezett csomagoknál a forgalmi adót a vám 20%-ában állapítják meg. T. Nemzetgyűlés! A postai csomagok el­vámolása vagy a fél jelenlétében, vagy távol­létében történik, mert a postai forgalomnál a forgalom számára megtették azt a könnyítést, hogy az elvámolást a vámhivatal elvégzi a cím­zettnek távollétében is. Ha a címzett távol van, a vám 20°/o-át vetik ki forgalmi adó fejében. Aki ezt sokalja, menjen el a postahivatalba, ott azután a forgalmi adót az áru tényleges értéke szerint fogják kivetni és akkor nem eshet rajta ez a sérelem, ha ugyan tényleg sérelem, hogy a vám 20°/o-a túlmagas forgalmi adó volna. Mikor a képviselő ur rátért a szénkérdésre, emiitette a jelenlegi szénelosztó kormánybiztos­nak a személyét is és egy oly megjegyzést tett, amely a legnagyobb mértékben gyanút kelthet arra nézve, hogy az, aki, a szénelosztási kor­mánybiztosság élén van, nem teljesen korrekt egyén, hogy annak a múltjában van valami, amit el kell takarni. Amikor itt a nemzetgyűlésen a képviselő 54*

Next

/
Thumbnails
Contents