Nemzetgyűlési napló, 1920. XV. kötet • 1922. január 13. - 1922. január 25.

Ülésnapok - 1920-295

A nemzetgyűlés 295. ülése 1922. évi január hó 23-án, hétfőn. Í27 listája azoknak a cikkeknek, amelyeket behozni nem szabad, és van egy listája azoknak a cikkeknek, amelyeket kivinni nem szabad. Nálunk a helyzet más ; nálunk fordítva van ! Nálunk tiltva van a behozatal és a kivitel általában, azonban van egy bő listája azoknak a cikkeknek, amiket szabad behozni és szabad kivinni. És megnyugtathatom a t. Nemzetgyűlést, hogy Ausztriában korlátozottabb a behozatal és kivitel, mint nálunk. Ausztriában kiviteli tilalmi listán vannak az összes élelmiszerek, nyersanyagok és félgyártmányok, azonkívül számos iparcikk, igy pl. papír, gyufa, lokomobilok, használt gépek, izzólámpák, villamos-berendezési dolgok, bőráruk stb. Szóval a rendszer ott más és mi liberálisabbak vagyunk, mint Auszriában. Tehát a képviselő ur az az állítása, hogy Ausztriában szabadabb a behozatal és szabadabb a kivitel, nem felel meg a valóságnak. Azután foglalkozott a képviselő ur a libamáj és a libamájpástétom kiviteli illetékével. Azt hiszem azonban ez nem olyan fontos kérdés, hogy ezzel untatnom kellene a t. Nemzetgyűlést. Gyanúsnak találta a t. képviselő ur azt, hogy a libamájpástétom kiviteli illetéke lényegesen alacsonyabban van megállapítva, mint a libamájé. Ennek oka az, hogy mi evvel libamájpástétom-iparunkat akartuk védeni, mert van öt telepünk, amelyek a libamáj feldolgozásával foglalkoznak, és a kormányprogrammhoz tartozik, hogy mi a mi termékeinket ne nyers állapotban, hanem lehetőleg feldolgozva vigyük ki. Ez is olyan cikk, amelynél ezt meg lehet tenni. Hogy pedig alacsonyabbra kellett megállapítani a kész pástétom kiviteli illetékét, mint a nyers libamájét, annak oka az, hogy ahova mi ezt kivisszük, azokban az államokban igen fejlett pástétomipar van, amely természetesen védekezik az ellen, hogy oda kész pástétomot vigyenek be, hanem azt óhajtaná, hogy a nyers libamájat kapja meg. Hogy tehát a mi pástétomunk ezekben az országokban — Franciaországban, Svájcban és Angliában — versenyképes legyen, nem szabhattunk a pástétomra olyan magas kiviteli illetéket, mint aminőt a nyers libamájra szabtunk. A magasabb illetékkel, amelyet a libamájra kivetünk, azt akarjuk elérni, hogy az lehetőleg itten dolgoztassák fel és mint kész áru vitessék ki. (Helyeslés.) Azt mondotta a képviselő ur, hogy a borkivitelt megtiltottuk és ennek következtében a bort nem vittük ki akkor, amikor azt 60 K-ért lehetett volna exportálni. A bortermelőknek és a borkereskedőknek nehéz helyzete ismeretes a kormány előtt, azonban az, hogy a borkivitel nem folyhatott le olyan dimenzióban, mint ahogy az ország érdekében kívánatos lett volna, az nem a kormány intézkedésén múlt. A kormány a borkivitelt szabaddá tette és pedig még akkor, amikor a borkivitel lehetséges volt. Hogy azután mégis megakadt a borkivitel, ez annak a következménye volt, hogy más termelő országok jelentek meg azokon a piacokon, amelyeken annakelőtte elhelyezést talált a mi borunk és sajnos, a mi borunk abban az időben nem volt versenyképes az olasz még egyéb borokkal A kormány a borkivitelt az 1919/1920. évi szüreti évszakokban a borkivitel előmozdítása céljából szabaddá tette és 1920 márciusától kezdve teljesen szabad a borkivitel. Tehát a kormányt ebben a tekintetben semmiféle szemrehányás nem illetheti. Itt bejelenthetem a t. Nemzetgyűlésnek azt is, hogy mihelyt a kereskedelmi forgalom megindítása iránt Ausztriával megállapodásra jutunk, a kormány természetes kötelességének fogja tartani, hogy bort szállíthassunk Ausztriába és egyéb országokba is, amelyekkel kereskedelmi megállapodásokat tudunk létesíteni, és igy a piacot boraink számára a lehetőséghez képest biztosítsuk. (Helyeslés.) T. Nemzetgyűlés ! Kifogás tárgyává tette a képviselő ur, hogy a kávé felpénzét felemeltük. Emiitettem már múltkor, hogy a kávé vámja egy pénzügyi vám, amelyet a pénzügyminister a pénzügyi effektus kedvéért felemelni szükségesnek tartott. Azt mondotta ugyanakkor a képviselő ur, hogy micsoda dolog az, hogy a kávé vámját felemelik, a mazsola behozatalát pedig megengedik. Ebben is téved a képviselő ur, mert a mazsola behozatala, mint más hasonló cikkeké, tiltva van, csupán karácsony előtt a legitim kereskedelem kívánságára engedte meg a pénzügyminister ur, hogy négy és fél vagon mazsolát behozhassanak. Ezt a karácsonyra való tekintettel megengedte a kormány, de egyáltalában nem áll az, amit a képviselő ur mond, hogy a mazsola behozatala szabad volna. (Helyeslés.) Kifogás tárgyává tette a képviselő ur azt is, hogy a posta utján beérkezett csomagoknál a forgalmi adót a vám 20%-ában állapítják meg. T. Nemzetgyűlés! A postai csomagok elvámolása vagy a fél jelenlétében, vagy távollétében történik, mert a postai forgalomnál a forgalom számára megtették azt a könnyítést, hogy az elvámolást a vámhivatal elvégzi a címzettnek távollétében is. Ha a címzett távol van, a vám 20°/o-át vetik ki forgalmi adó fejében. Aki ezt sokalja, menjen el a postahivatalba, ott azután a forgalmi adót az áru tényleges értéke szerint fogják kivetni és akkor nem eshet rajta ez a sérelem, ha ugyan tényleg sérelem, hogy a vám 20°/o-a túlmagas forgalmi adó volna. Mikor a képviselő ur rátért a szénkérdésre, emiitette a jelenlegi szénelosztó kormánybiztosnak a személyét is és egy oly megjegyzést tett, amely a legnagyobb mértékben gyanút kelthet arra nézve, hogy az, aki, a szénelosztási kormánybiztosság élén van, nem teljesen korrekt egyén, hogy annak a múltjában van valami, amit el kell takarni. Amikor itt a nemzetgyűlésen a képviselő 54*