Nemzetgyűlési napló, 1920. XV. kötet • 1922. január 13. - 1922. január 25.
Ülésnapok - 1920-287
évi január hó 13-án, pénteken. 38 A nemzetgyűlés 287. ülése 1922, Másrészt pedig, mivel a főkegyúri jog az alkotmány sáncai közé van beillesztve és mivel a magyar kormánynak valamiképen gondoskodnia kellett arról, hogy ez a jog el ne sikkadjon teljesen, akár az uzus révén, akár az elgyakorlás, az elhasználás révén, azért 1919 végén vagy 1920 elején — ebben a pillanatban nem tudom pontosan megmondani — a magyar kormány és a katholikus püspöki kar között a Szentszéknek is tudtával egy modus vivendi állapíttatott meg, illetőleg határoztatott meg, amely szerint, eltérőleg a régi gyakorlattól, valamely káptalanban megüresedett kanonoki széket vagy címet, vagy javadalmas prépöstságot, apátságot — ha ilyen megüresednék — az illető egyházmegye püspöke, megkérdezvén káptalanját, tölti be, illetőleg adományozza, azzal azonban, hogy az adományozás megtörténte, illetőleg effektuálása előtt tartozik az illető egyházfő a magyar kultuszministerhez felterjesztéssel élni és a magyar kultuszminister jóváhagyó tudomásulvételét előzőleg kieszközölni. Ez a mostani gyakorlat, igen t. Nemzetgyűlés. Már most az a kérdés, amelyet az igent, interpelláló képviselő ur felvetett és amely benne van az ő interpellációjában szószerint, hogy vájjon én összeegyeztethetőnek tartom-e az én állásommal és politikai erkölcseimmel azt, hogy nekem valamely egyházmegyében egy kanonoM stallumot adjanak: ez a kérdés tulaj donképen, németül mondva, nagyon verfänglich, nagyon fogós kérdés. Én nem felelhetek erre a kérdésre igennel, mert akkor keringőre való felhívást mondanék innen, (XJgy van! jóbhfelől.) felhívást az összes püspökökhöz, érsekekhez, hogy adjatok nekem valamelyik egyházmegyében egy stallumot, ha itt nyilvánosan vallomást tennék arról, hogy összeegyeztethetőnek tartom a kan on oki stallumot a magyar kultuszministeri székkel. (Egy hang jobbfdöl : De mi összeegyeztethetőnek tartjuk !) Erre a kérdésre tehát nekem nagyon nehéz addig válaszolnom, am ig konkrét formában hozzám nem jön egy ilyen ajánlat. Engem nem kerülhet ki addig, amig kultuszminister vagyok, ha az illető egyházfő nekem egy stallumot akar adni, mert tőlem kell a jóváhagyást kérnie. Mivel pedig a veszprémi püspök ur őméltósága eleddig hozzám vagy ministeriumomhoz ilyenforma szándékkal nem fordult, ennek következtében a kérdést ebben az alakjában is magamra nézve tárgytalannak kell tekintenem. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Rupert Rezső: Nem is fog fordulni, mert tisztességes püspök csak saját egyházmegyéjéből nevez ki. Vass József vallás- és közoktatásügyi minister : Ha majd ez a kérdés konkrét formában megtörténnék és elém terjesztetnék, akkor mindenesetre megadatnék nekem a mód arra, hogy ha konkrét lesz a kérdés, akkor konkrété meg is adjam a választ. A válasz különben nagyon könnyen megadható akkor, mert hiszen — és itt van a kérdés fogas része — az nem okvetlenül bizonyos, hogy ha a magyar kultuszminister egy ilyen javadalmat elfogad, akkor utána kultuszminister is marad-e. (ügy van ! Derültség jóbbfelől.) Nagyon könnyen megtörténhetik, hogy nem marad. Rupert Rezső : De ez simonia ! Vass József vallás- és közoktatásügyi minister : Bocsánatot kérek, az egyházjogban én vagyok szakember, majd felelek rá. Szóval nem okvetlenül bizonyos, hogy az illető kultuszminister is marad, hanem az elé állíttatik, hogy válasszon a kettő között : hogy egy üres tárcát vagy egy kissé teltebb tárcát választ-e? Mert a kultuszministeri tárca — nem panasz képen mondom •— munkával tele van, de pénzzel és javadalommal nincs tele. (ügy van ! ügy van ! a jobboldalon.) Ami azt a kérdést illeti, amelyet itt közbeszólás alakjában méltóztatott felhozni, hogy más egyházmegye papját más egyházmegyei javadalomra kinevezni nem lehet, ez nagy tévedés. Erre nagyon sok példa van. Épen a veszprémi káptalanban is van rá példa, amennyiben pl. Csiszárik János, aki a külügyministeriumban dolgozik igen nagy eredménnyel és hozzáértéssel, veszprémi kanonok, holott tudomásom szerint valamely felvidéki, talán a kassai egyházmegye papja volt. Balla Aladár : Berend Imre Bácskából Zólyomba került ! Vass József vallás- és közoktatásügyi minister : Csak egyetlenegy példát hoztam fel, amelyre a magyar katholikus egyház múltjából reámutathatok, azonban azt hiszem, több példát lehetne erre felhozni, mint ahány az ujjamra ráfér. Rupert Rezső : Abuzusok és protekciók mindig vannak ! Vass József vallás- és közoktatásügyi minister : Ennek semmi néven nevezendő egyházjogi akadálya nincs és megengedi a képviselő ur, hogy én ezt csakugyan jobban tudjam, mint ő, mert ezt én tanulmányoztam és ebben én vagyok szakember. Ami a szimónia vádját illeti, amelyet egy közbeszólás alakjában méltóztatott hangoztatni, ebben én igazán teljesen ártatlan vagyok, mert ebben a tekintetben csak a vádat vágták a fejemhez, de nem vágták a fejemhez .a kanonoki stallumot is, következőleg a szimónia vádjától teljesen mentes vagyok. Rupert Rezső ; Csak lenne ! Vass József vallás- és közoktatásügyi minister : Hogy lennék-e ? Méltóztassék megnézni az egyházjogban a szimónia fogalmát. A szimónia Simon Mágus nevéről neveztetett el. Simon Mágus annak idején látta, hogy az apostolok csodákat tesznek és tanítványaik is feltűnő jelenségeket tudnak előidézni a rájuk ruházott hatalom erejével. Elment tehát az apostolokhoz ez a Simon Mágus és pénzt ajánlott nekik azért, ha el tudnák
