Nemzetgyűlési napló, 1920. XV. kötet • 1922. január 13. - 1922. január 25.

Ülésnapok - 1920-287

évi január hó 13-án, pénteken. 38 A nemzetgyűlés 287. ülése 1922, Másrészt pedig, mivel a főkegyúri jog az alkot­mány sáncai közé van beillesztve és mivel a magyar kormánynak valamiképen gondoskodnia kellett arról, hogy ez a jog el ne sikkadjon teljesen, akár az uzus révén, akár az elgyakorlás, az el­használás révén, azért 1919 végén vagy 1920 elején — ebben a pillanatban nem tudom pon­tosan megmondani — a magyar kormány és a katholikus püspöki kar között a Szentszéknek is tudtával egy modus vivendi állapíttatott meg, illetőleg határoztatott meg, amely szerint, el­térőleg a régi gyakorlattól, valamely káptalan­ban megüresedett kanonoki széket vagy címet, vagy javadalmas prépöstságot, apátságot — ha ilyen megüresednék — az illető egyházmegye püspöke, megkérdezvén káptalanját, tölti be, illetőleg adományozza, azzal azonban, hogy az ado­mányozás megtörténte, illetőleg effektuálása előtt tartozik az illető egyházfő a magyar kultuszminis­terhez felterjesztéssel élni és a magyar kultusz­minister jóváhagyó tudomásulvételét előzőleg ki­eszközölni. Ez a mostani gyakorlat, igen t. Nemzetgyűlés. Már most az a kérdés, amelyet az igent, interpelláló képviselő ur felvetett és amely benne van az ő interpellációjában szószerint, hogy vájjon én összeegyeztethetőnek tartom-e az én állásommal és politikai erkölcseimmel azt, hogy nekem vala­mely egyházmegyében egy kanonoM stallumot adjanak: ez a kérdés tulaj donképen, németül mondva, nagyon verfänglich, nagyon fogós kérdés. Én nem felelhetek erre a kérdésre igennel, mert akkor keringőre való felhívást mondanék innen, (XJgy van! jóbhfelől.) felhívást az összes püspökökhöz, érsekekhez, hogy adjatok nekem valamelyik egyházmegyében egy stallumot, ha itt nyilvánosan vallomást tennék arról, hogy összeegyeztethetőnek tartom a kan on oki stallumot a magyar kultuszministeri székkel. (Egy hang jobbfdöl : De mi összeegyeztethetőnek tartjuk !) Erre a kérdésre tehát nekem nagyon nehéz addig vála­szolnom, am ig konkrét formában hozzám nem jön egy ilyen ajánlat. Engem nem kerülhet ki addig, amig kultuszminister vagyok, ha az illető egyházfő nekem egy stallumot akar adni, mert tőlem kell a jóváhagyást kérnie. Mivel pedig a veszprémi püspök ur őméltó­sága eleddig hozzám vagy ministeriumomhoz ilyenforma szándékkal nem fordult, ennek követ­keztében a kérdést ebben az alakjában is magamra nézve tárgytalannak kell tekintenem. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Rupert Rezső: Nem is fog fordulni, mert tisztességes püspök csak saját egyházmegyéjéből nevez ki. Vass József vallás- és közoktatásügyi minister : Ha majd ez a kérdés konkrét formában meg­történnék és elém terjesztetnék, akkor minden­esetre megadatnék nekem a mód arra, hogy ha konkrét lesz a kérdés, akkor konkrété meg is adjam a választ. A válasz különben nagyon könnyen meg­adható akkor, mert hiszen — és itt van a kérdés fogas része — az nem okvetlenül bizonyos, hogy ha a magyar kultuszminister egy ilyen javadal­mat elfogad, akkor utána kultuszminister is marad-e. (ügy van ! Derültség jóbbfelől.) Nagyon könnyen megtörténhetik, hogy nem marad. Rupert Rezső : De ez simonia ! Vass József vallás- és közoktatásügyi minis­ter : Bocsánatot kérek, az egyházjogban én vagyok szakember, majd felelek rá. Szóval nem okvetlenül bizonyos, hogy az illető kultuszminister is marad, hanem az elé állíttatik, hogy válasszon a kettő között : hogy egy üres tárcát vagy egy kissé teltebb tárcát választ-e? Mert a kultuszministeri tárca — nem panasz képen mondom •— munkával tele van, de pénzzel és javadalommal nincs tele. (ügy van ! ügy van ! a jobboldalon.) Ami azt a kérdést illeti, amelyet itt közbe­szólás alakjában méltóztatott felhozni, hogy más egyházmegye papját más egyházmegyei java­dalomra kinevezni nem lehet, ez nagy tévedés. Erre nagyon sok példa van. Épen a veszprémi káptalanban is van rá példa, amennyiben pl. Csiszárik János, aki a külügyministeriumban dol­gozik igen nagy eredménnyel és hozzáértéssel, veszprémi kanonok, holott tudomásom szerint valamely felvidéki, talán a kassai egyházmegye papja volt. Balla Aladár : Berend Imre Bácskából Zó­lyomba került ! Vass József vallás- és közoktatásügyi minis­ter : Csak egyetlenegy példát hoztam fel, amelyre a magyar katholikus egyház múltjából reámutat­hatok, azonban azt hiszem, több példát lehetne erre felhozni, mint ahány az ujjamra ráfér. Rupert Rezső : Abuzusok és protekciók mindig vannak ! Vass József vallás- és közoktatásügyi minis­ter : Ennek semmi néven nevezendő egyházjogi akadálya nincs és megengedi a képviselő ur, hogy én ezt csakugyan jobban tudjam, mint ő, mert ezt én tanulmányoztam és ebben én vagyok szak­ember. Ami a szimónia vádját illeti, amelyet egy közbeszólás alakjában méltóztatott hangoztatni, ebben én igazán teljesen ártatlan vagyok, mert ebben a tekintetben csak a vádat vágták a fejem­hez, de nem vágták a fejemhez .a kanonoki stallu­mot is, következőleg a szimónia vádjától teljesen mentes vagyok. Rupert Rezső ; Csak lenne ! Vass József vallás- és közoktatásügyi minis­ter : Hogy lennék-e ? Méltóztassék megnézni az egyházjogban a szimónia fogalmát. A szimónia Simon Mágus nevéről neveztetett el. Simon Mágus annak idején látta, hogy az apostolok csodákat tesznek és tanítványaik is feltűnő jelenségeket tudnak előidézni a rájuk ruházott hatalom erejé­vel. Elment tehát az apostolokhoz ez a Simon Mágus és pénzt ajánlott nekik azért, ha el tudnák

Next

/
Thumbnails
Contents