Nemzetgyűlési napló, 1920. XV. kötet • 1922. január 13. - 1922. január 25.

Ülésnapok - 1920-295

A nemzetgyűlés 295. ülése 1922. évi január lió 23-án, hétfőn. 413 Örbók t. képviselő ur emiitette a tiszántúliaknak és különösen a debreceni gazdasági egyesületnek a kérvényét, amelyben arról van szó, hogy igazságtalan az, hogy ők az 1920. évi alapon adóznak, tekintettel különösen az általuk szenveded román károkra. A gazdasági egyesület felterjesztését elolvasva, azt látom, hogy az egyesület bizonyos fokig tévedésben van, mert hiszen az 1919. évi adók, amelyekről említést tesz, már régen kivettettek. Most csak az 1920. és 1921. évre szóló adók kivetéséről van szó, ezeknél pedig az 1920. évnek alapulvétele épen nem lehet az általa kép. viselt érdekeltségekre hátrányos. Ami pedig a román károkat illeti, megjegyzem, hogy természetszerű dolog, hogy mindaz a vagyon, amely ilymlidon elpusztult, többé nem kerül adó alá és nem kerülhet adó alá a dolog természeténél fogva az a jövedelem sem, amely már nincs meg akár ebből, akár más okból, mert mindenki csak a tényleges, meglévő jövedelem után köteles adózni. (ügy van !) Felemlittetett továbbá és egy határozati javaslat is nyújtatott be arra nézve, hogy a pénz kicserélesekor visszatartott összegeket a kormány sürgősen utalványozza ki. Nekem ezzel a határozati javaslattal szemben, állást kell foglalnom. Állást kell foglalnom azért, mert hiszen az a kötelesség, hogy az ezer koronán aluli jegyek kicseréltessenek, törvényben van megmondva ; ez nem válik sem erősebbé, sem kevésbé erőssé azáltal, hogy még egy-két határozati javaslatot hozzunk ebben a tekintetben. De állást kell foglalnom evvel szemben azért is, mert hiszen a kormánynak és elsősorban a pénzügyi kormányzatnak kötelessége megitélni, vájjon megfelelő-e az időpont és a közgazdaságnak és a köznek kára nélkül teljesithető-e már a kifiezetés és eszközölhető-e a kicserélés. Én azt kérem tehát, méltóztassanak ennek az időpontnak megválasztását rám bizni. Én kilátásba helyezhetem, hogy mihelyt arra a megfelelő eszközeink meglesznek, —talán nem is olyan túlmesszi időben, mert hiszen csak arról van szó, hogy egy olyan terminust kell kiválasztanom, amikor más nagyobb fizetések nem terhelik a pénztárt — gondoskodni fogok ezeknek a jegyeknek beváltásáról. Azonban hozzá kivánom lehetőleg csatolni ehhez — és ez is bizonyos tekintetben halasztotta eddig a visszafizetést —• a többi, ilyen pénztárjegynek sorsjegyekre való kicserélését, mert különben ezekben a körökben támadna nyugtalanság, hogy már most az ő jegyeikkel mi fog történni. Mielőtt rátérnék mármost az egyes határozati javaslatokra, méltóztassék megengedni, hogy Szilágyi t. képviselő urnák csak azt a rövid felvilágosítást adjam, hogy őt valószinüleg — nem valószínűleg, de egészen bizonyosan — helytelenül informálták akkor, amikor azt mondották, hogy én azért nem lettem három hónappal előbb pénzügyminister, mint ahogy lettem, mert bizonyos kiadásokért nem kivántam a felelősséget vállalni. Rakovszky t. képviselő ur emütést tett és figyelmembe ajánlott egy bizonyos magyar Sztrogorï Mihályt, aki az állam pénzén ide-oda utazik. Őszintén szólva, nem tudom, kire célzott a t. képviselő ur. De megjegyzem, hogy már teljesített kiadásról, elmúlt intézkedésekről lévén szó, a dolog megvizsgálása és a dolog gazdaságosságának megítélése nem rám, hanem a legfőbb állami számvevőszékre tartozik, amely ebben a tekintetben mindenesetre teljesíteni fogja a maga funkcióját, elő fogja tárni a megfelelő számadatokat és a törvényhozásnak módjában lesz majd a zárszámadások tárgyalása során a kérdéshez hozzászólni. Énnekem a • magam részéről elsősorban nem a már elmúlt dolgokra, nekem a jövőre kell fordítanom a figyelmemet, s a jövőt illetőleg igyekeznem arra, hogy semmi nem gazdaságos, csak egyeseknek és nem a köznek érdekeit szolgáló és semmi olyan kiadás ne forduljon elő, amely adott viszonyainknak meg nem felel. Ehhez nagyon kérem a nemzetgyűlés minden egyes tagjának szives támogatását. (Helyeslés.) Áttérek az egyes határozati javaslatokra és nevezetesen azokra, amelyek tárcámnak ügykörét érintik. Tisztelettel megjegyzem, hogy egész sorozata adatott be a határozati javaslatoknak — valami harminc-negyven ilyen határozati javaslatról van szó, — amelyek nemcsak egy bizonyos konkrét ügynek a mostani nemzetgyűlés szempontjából is fontos elintézését kívánják biztosítani, hanem politikai programmot akarnak adni a jövőre. Ezeket az ilyen jövőre szóló programmot tartalmazó javaslatokat már ebből a tartalmukból folyólag sem fogadhatom el. Nem tartom ugyanis helyénvalónak, hogy ez a nemzetgyűlés, amelynek élete alig pár hétig tart még, egy programmot kíván adni, s ezzel megkötni kívánja a jövő törvényhozást. Én azt hiszem, hogy ez a törekvés különben is hiábavaló lenne. De nem fogadhatom el ezeket a határozati javaslatokat azért sem, mert hiszen mindannyiunknak, akik itt vagyunk, ugy a kormánynak, mint a pártoknak és az egyes ministereknek, megvan a magunk programmja ; nekünk nincs szükségünk arra, hogy másoktól programmokat recipiáljunk, mi ezekkel az általunk hangoztatott programmokkal akármik a választásba menni, s azt hiszem, hogy különösen az utóbbi napokbeli atmoszféra nem mutatja azt, mintha mi közös platformon küzdenénk majd ezeknél a választásoknál. (Igaz 1 Ugy van !) Igen éles ellentétek lesznek közöttünk és kár harminc-negyven határozati javaslattal közös platformot akarni teremteni. (Egy hang jobbfelől : Nem is lehet !) B^, hogy t. Ï. valamely határozati javaslattal szemben állást foglalok, — és ezt hangsúlyozni kivánom — még nem jelenti azt, mintha az ott kifejezésre jutott gondolatot, törekvést vagy eszmét magában véve, mint ilyet, elvetendőnek tartanám. Hiszen nagyon sok pontban egyetérthetünk s egy pontban bizonyára mindnyájan egyetértünk : a közjónak, a nemzet nagyságának és boldogulásának előmozdításában. (Helyeslés.) Ha tehát állást foglalok a politikai piogiammpontokat tartalmazó határozati javaslatokkal szemben, ez csak azt jelenti, hogy ha helyeslem is esetleg egy részéb