Nemzetgyűlési napló, 1920. XV. kötet • 1922. január 13. - 1922. január 25.

Ülésnapok - 1920-295

408 A nemzetgyűlés 295. ülése 192 zem, hogy általában mezőgazdasági államban sohasem lehet egy vasútnak a teljesítőképességét annyira fokozni, hogy az az őszi nagy igénybe­vételek idején is teljes mértékben megfelelhessen. (Ugy van! halj elöl.) De, mondom, ebben a tekin­tetben mindenesetre ja vit ható az állapot, és lát­tuk is, hogy javulás állt be annak nyomán, amint a termésértékesités lebonyolitása nagyjában be­fejeződött. A másik baj, amely orvoslásra szorulhat és amely a tőkék megfelelő helyre juttatásának útjá­ban állhat, a bizalom, a megnyugvás hiánya. En már parlamenti bemutatkozó-beszédemben kijelen­tettem, hogy semmiféle meglepetésszerű extrava­gáns intézkedésekkel jönni nem kívánok. Teljesen felesleges, hogy ezt a kijelentésemet ismételjem. Azt hiszem, hogy ha ebben a tekintetben még van valami tennivaló, az legfeljebb az, hogy azok, akik ma folyton a pénzügyi jogrend helyreállítását szeretik hangoztatni, e helyre­állítás szükségességének, hangoztatásától állja­nak el, mert hiszen most már meg van ez a jogrend, tehát csak nyugtalanságot kelthet a helyre­állításának szükségét folyton hangsúlyozni. Kétségtelen hogy hasonló jelenségek, mint amelyek a legutóbbi időben a tőkehiányból kifolyó­lag mutatkoztak, még a jövőben is fognak mutat­kozni, akkor, amikor valami nehezebb fázisához ér a gazdasági élet. Mert hiszen évek hosszú munkája kell ahhoz, mig végre újra visszajuthatunk a nor­mális állapotokhoz. Azt azonban, hogy e jelensé­gek mutatkoznak és hogy élénkebben és a béke­beli állapotoknál erősebben érezzük a tőke hiá­nyát, bizonyos tekintetben mindenesetre jó jelnek kell mondanom, mert hiszen ez azt jelenti, hogy a magyar gazdasági élet dermedtségéből már las­sankint kibontakozik és feléled ; hogy uj vállal­kozások támadnak vagy legalább akarnak létesülni. Nekünk tehát megvan minden okunk arra nézve, hogy igyekezzünk a tőkekeresőknek segítségükre sietni és ezt a magunk részéről meg is tesszük, ugy mint kormány, ugy mint jegyintézet, vala­mint a bankok is megteszik, és remélem, meg fogják tenni e tekintetben azt, ami rajtuk áll. Az államnak és a kormánynak mindenesetre elsősorban a rend és biztonság fentartása és bizto­sítása utján kell ebben a tekintetben előrehaladni. Gondoskodnia kell továbbá, hogy a lehetőséghez képest mihamarabb kiküszöböltessenek azok a nehézségek, amelyek a cirkuláció útjában állnak, ugy, amint azt előbb már "emiitettem, és azáltal is, hogy mindenféle tekintetben — és itt a cenzúrát is értem —lehetőleg szabaddá tétessék a forgalom. Ugrott Gábor: Külföldi viszonylatban. Kállay Tibor pénzügyminister : Ami pedig a jegybankot illeti, tisztelettel megjegyzem, ü °gy a j egj^bank előzékenységével szemben valóban nem ' lehet kifogás. Azonban hang­súlyoznom kell, hogy a jegybank elsősorban nem kölcsönzőintézet, hanem a pénzforgalom regulatora, és mint ilyennek fő feladata pénzzé változtatni át a pénzre szóló rövid lejáratú köve­2. évi január hó 23-án, hétfőn. teleseket,"— mert hiszen ezáltal élénldti a piacot és biztosítja a saját likviditását. Ezenkívül hosszú • lejáratú váltókra és értékpapírokra is ad kölcsönt, fő feladata azonban az emiitettem funkció marad. Es Wanderlip, aki az európai népek számára egy közös jegybankot akar f felállítani, programmjá­ban a felállítandó bank feladatául csupán ilyen, ahogy ő nevezi, self liquidating-paper-eknek a leszámítolását és az ezekre való kölcsönzést jelöli meg/ Ép ezért, mert a jegybankoknak századokon át kifejlett, ugy az elméletben, mint gyakorlat ban ki­próbált elj'r' sa és funkciója van, nem fogadhatom el Ereky Károly t. képviselő ur azon határozati ja­vaslatát, amelyben azt kívánja, hogy utasittassék a pénzügyminister, hogya pénzszűke megszüntetéséről gondoskodjék és az 1921. évi XIV. törvénycikket még ebben az esztendőben novellárís utón változ­tassa meg. Ez t. i. még decemberben adatott be. Incidentaliter a jegyintézet szabályait megváltoz­hatni nem lehet. Legalább is ezzel nem érnők el a kivánt eredményt, hanem ellenkezőleg, rontanék a helyzetet. Azt a célt, amelyet a tisztelt képviselő ur szem előtt tart, a jelzett utón bizonyára nem tud­juk biztosítani. Nem tudjuk a szabályoknak bármi­féle megváltoztatása utján elérni azt, hogy a jegy­intézet pénzt teremthessen, (Ugy van! jóbbfelől.) mert hiszen, hogy ezt nem tudja, az közös tulajdon­sága mindazokkal, akik nem istenek. Nem fogadhatom el továbbá Ereky tisztelt képviselő urnák azt a második határozati javas­latát sem, amelyben utasítani kívánja a pénzügy­ministert, hogy rendeletileg intézkedjék az iránt, hogy mint uzsorást büntessék azt a pénzintézetet, amely a betéti kamatlábat felülmulólag 2%-nál magasabb kamatot szed és évi 1%-nál több jutalé­kot vagy haszonrészesedést számit fel az adósainak. T. Nemzetgyűlés ! Láttuk a szomorú eredmé­nyeit annak, ha valamely árunak az árát maxi­máltuk. Olyankor az az áru eltűnt a forgalomból. Ha már most a pénznek árát vonnánk maximálás alá, igazán nem várhatnánk egyebet, mint hogy el­tűnjön, kimenjen a külföldre — a vámhatárokon bizonyára nem lehetne megfogni — oda, ahol na­gyobb jövedelmezőséget tud magának biztosítani. Ezzel a határozattal tehát épen ellenkező célt ér­nénk el, mint azt, amit az igen tisztelt képviselő ur óhajt, nevezetesen kiüznők és lehetetlenné tennők idebent azt a tőkét is, amely most még rendelke­zésünkre áll. Herrmann Miksa : De fékezni mégis kell ! Kállay Tibor pénzügyminister : Ami a bankok kérdését illeti, figyelembe kell venni ezeknek és az ő működésüknek elbírálásánál azt, hogy nem­csak mi, hanem ők is nagyon megszenvedték és érzik a trianoni békét. Figyelembe kell venni azt, hogy a rezsiköltségek igen nagyok, amit mindenütt tapasztalunk a burokban és ott, ahol emberekkel dolgoztatnak, akik egy hosszú háborúnak és az utána következő válságos idők szenvedéseinek voltak kitéve és akikbe csak lassan és fokozatosan tér vissza az a munkakedv és munkakészség, ame-

Next

/
Thumbnails
Contents