Nemzetgyűlési napló, 1920. XV. kötet • 1922. január 13. - 1922. január 25.

Ülésnapok - 1920-294

370 A nemzetgyűlés 294. ülése 1922, teremteni. Mi igen könnyen tudjuk azt eltűnni, hogy üres pénztárcákat egy kis jóakarattal és igye­kezettel meg lehet tölteni és mi el tudjuk azt kép­zelni, hogy 30—40 esztendős mulasztásokat egy­két év alatt lehet helyrepótolni. Sajnos, ez nem lehetséges. Azért nagyon örü­lök, hogy a pénzügyminister ur nem igyekezett reményeket kelteni, hanem a maga pénzügyi programmját abban a szigorú elgondolásban mon­dotta el, amely csalódásokra a nemzetnek kevés alkalmat ad, mert hisz nagy és vérmes reménye­ket nem keltett bennünk. De nagyon szeretném, ha a pénzügyi kormányzat mégis mihamarább foglalkoznék azzal, hogy az az adórendszer, amely Magyarországon kifejlődött, nem tartható fenn. Magyarországon ma húsz és néhány fajta egyenes­adót fizetünk. Hogy hány közvetett fogyasztási és egyéb adót, annak se szeri, se száma. Olyan messze mentünk ezen a téren, hogy például, ha valakinek van havi 3000 K fizetése és ezenfelül 21.000 K tantiémje, akkor a következő adókat fizeti : Fizet először harmadosztályú kereseti adóban 3.600 K-t és 4.200 K-t, összesen 7.800 K-t. Ezen alapon fizet általános jövedelmi pótadót 2.700 K-t ; országos betegápolási adót 1.560 K-t ; fizet.jövedelemadót az 57.000 K után 10%-ot, 5.700 K-t, ha nőtlen, fizet hozzá még 15%-ot, 777 K-t ; köszégi adót circa 10%-ot, 7.800 K-t ; útadót 10%-ot, tehát ujabb 780 K-t; fizet egyéb törvényhatósági adót, circa 3%-ot, az 234 K; egyházi adóban 5%-ot, az 390 K; szóval fizet az 57.000 K jövedelem után 27.216 K-t. Fizeti ezen­felül, ha még marad valamije, a forgalmi adónak ráeső részét, a luxusadót, a különféle monopóliu­mok, pl. a szivar után az adót, fizeti tulejdon­képen saját egészsége fentartásának adóját, a paiikát, szóval, ha nem korrigálja jövedelem­eltitkolással az adóbevallást, akkor végeredmé­nyében tulejdonképen több adót fog fizetni, mint amennyi jövedelme egyáltalában van. Ezt a groteszk példát csak azért hoztam fel, mert azt gondolom, hogy ezt az adórendszert végeredményében nekünk mégis csak meg kell változtatnunk és főképen az adminisztráció meg­könnyítésére, azonfelül pedig az adófizető polgár­ság megnyugtatására a különféle adókat helyette­sítenünk kell két-háromféle főadóval, egy jöve­delmi és egy vagyonadóval, amelybe tulaj donképen minden belefoglalható, ami az adóbehajtást hihe­tetlenül megkönnyíti, egyszerűsíti, sőt költség­megtakarítással jár. De jár azzal a szociális előny­nyel is, hogy az az adófizető, aki ma abszolúte nem képes kiigazodni a maga adójában, alá, ha könnyenhivő ember, elhiszi, hogy adóját jól vetették M, de ha kissé gyanakodó ember, azt mondja, hogy őt az adóval agyonnyomják és vele szemben igazságtalanság történt, tisztában lesz a fizetendő adó összegével. Hogy az adófizetők ne állhassanak elő az emiitett panaszokkal, hogy mindenkinek az adója könnyen ldszánritható és ellenőrizhető legyen, a magyar adópolitikának oda kell irányulnia, hogy minél gyorsabban az évi január hó 21-én, szombaton. adók egyszerűsítésére, az egész adózási rendszer átépítésére törekedjünk. Ezt azért ajánlom most, a nemzetgyűlési idő­nek a végén, a pénzügyi kormányzat figyelmébe, hogy talán, — amit sokszor panaszoltak — ha majd a nemzetgyűlés a kormány munkaidejét nem fogja itt igénybevenni, a csendes büróban talán mód és alkalom lesz efelett a probléma felett gondolkozni. A szociális béke érdekében tett intézkedések között meg kell emlékeznem a Közélelmezési Ta­nácsról. A Közélelmezési Tanácsot a kormány akkor hivta életre, amikor az árak nálunk mint szökőárak emelkedtek. Akkor, mikor a közönség­ben a legnagyobb aggodalom kezdett lábrakapni, hogy hogyan lesz képes lépést tartani a maga keresete az árakkal, akkor a Közélelmezési Tanács működéshez látott, és kétségkívül sikerült az árak fejlődését igen nagy mértékben megállítani. Ne­künk a nemzetgyűlésen kötelességünk azt hangoz­tatni azok felé, akik elégületlenek, hogy igenis, a nemzetgyűlés és a kormány hatékony intézkedé­seket tett a drágaság emelkedése ellen. Én nem kívánok itt számokkal operálni, de egyre mégis rámutatok : akkor, mikor a korona kurzusa 2­80 volt, a zsir sokkal drágább volt, mint most, 0­60 és 0­70-es kurzus mellett. Ha itt nem történt volna valamely intézkedés, amely az árfejlődést meg­akadályozta, kétségtelen, hogy a fogyasztóknak többszáz koronás zsirárakkal kellene számolniok, és a húsárak is jelentékenyen nagyobbak volnának, mint amilyenek ma. A Közélelmezési Tanács működése ellen azon­ban termelői oldalról állandóan kifogások emeltet­nek épen azért, mert az árfejlődést megakadályozza. A Közélelmezési Tanács kétségtelenül a fogyasztó­kat képviseli, a fogyasztók érdekét tartja elsősor­ban szem előtt. En azonban elhibázott közélelmezési politiká­nak tartanám azt, mely a termelők érdekét nem veszi figyelembe. Hiszen a termelés megszűnésével közélelmezési politikát csinálni többé nem lehet, és se kormány, se Közélelmezési Tanács nem sza­bályozhat többé semmit, ha nincs produkció. En tehát a magam fészéről a Közélelmezési Tanácsban mindig azt az álláspontot foglaltam el és foglalom elitt is, hegy a fogyasztás érdekét okvetlenül össze kell egyeztetni a termelő érdekével. (Helyeslés.) Már most itt van egy kérdés, amely izgatja az egész termelő közönséget, t. i. az állatkivitel, speciálisan a sertéskivitel kérdése. Hangsúlyozni kívánom, hogy Magyarországon felesleges állat nincs, (Ellenmondások jobbfelől.) Magyarországon csak megcsökkent fogyasztási képesség van. Nagy tévedés volna, ha a külföld abból, hogy a magyar piac nem tudja felvenni például a magyar hizott sertést, azt következtetné, hogy nekünk feles­legünk van. Nekünk nincs feleslegünk, hanem a fogyasztóképességünk szállott le a minimumra. (Igaz ! Ugy van ! balfelol.) Az, hogy itt felesleg jelentkezik, bizonyítvány a mi nyomorúságunk-

Next

/
Thumbnails
Contents