Nemzetgyűlési napló, 1920. XV. kötet • 1922. január 13. - 1922. január 25.
Ülésnapok - 1920-293
326 A nemzetgyűlés 293. ülése 1922. évi január hó 20-án. pénteken. forradalom foghagymaszagu volt, vagy igaz az, amit egy másik túloldali képviselőtársam mondott, hogy ami 1918-ban történt, lázadás volt, ha ez igaz, akkor ezt a végzést törvénybe iktatni nem lett volna szabad. Már pedig az 1921. évi XLVII-ik te. múlt időben beszél. Minden múlt időben van fogalmazva, következőkép nem a megszavazás napján történt eseményt, hanem múlt időt iktat utólag törvénybe. Ebből kifolyólag tehát mondom, Bethlen István gróf az én nézetem szerint forradalmi alapra helyezkedett és nincs többé erkölcsi jogosultsága ahhoz, hogy beszéljen a Károlyi-kormány felelősségrevonásáról, nincs joga ahhoz, hogy baloldali forradalomról beszéljen, nincs joga ahhoz, hogy személy és személy között különbséget tegyen, a szinaranyat a salaktól akként elválassza, hogy az 1918-as forradalmat ne tekintse színaranynak. Ha ő színaranyról beszél, akkor ugyanolyan joggal nevezhetik magukat színaranynak a 918-as forradalmárok, az 1921 : XLVII-ik te. meghozatala óta. (TJgy van! TJgy van! a baloldalon.) Nem tételezem fel egyik képviselőtársamról sem, hogy örülne az 1921 : XLVII. tcikknek. A detronizálás olyan formában, ahogy az történt, . . . Rassay Károly: Kossz! Szilágyi Lajos: . . . örömet és megnyugvást csak azoknak okozhat, akik felségsértő nyilatkozataik, vagy felségsértő cselekményeik folytán menekülésre készen állottak azokban a napokban, mikor Őfelsége ideérkezett. Ez a törvény kielégítheti és megnyugtathatja azokat, akik ma uralmon lévén és hatalmukkal visszaélvén, felelősségrevonatásuk bekövetkezését sejtették Őfelsége bejövetelekor. Megnyugodhatnak azok a hazafiatlan és szűk látókörű egyének is, akik tisztán a maguk önző érdekeit látták veszélyeztetve már az átmenettel járó zűrzavarban is. De mit módjának az elszakadt részek, amelyeknek egyik főreménye a koronás király, a nemzetet, a szent koronát és az ország területét egybefoglaló »varázserő« volt? Rassay Károly : Ezt Bethlen mondta ! Nem igy van? Szilágyi Lajos : Ezek azt mondják, hogy az 1921. évi XLVIL te. megölte az irredentát. (Felkiáltások a baloldalon : Fz igy van !) En, t. Nemzetgyűlés, ebben a törvényben egyelőre megnyugszom, mert nem látom lehetőségét annak, hogy egyelőre alkotmányos utón ezt megváltoztathassuk. A választásokra viszem ki magammal természetesen ezt az álláspontot, — hisz nyíltan hangoztatom, — de teljes szabadságot követelek a választásoknál. Nyéki József: Tessék nyíltan megmondani, hogy a Habsburgok mellett foglal állást ! (Zaj.) Rassay Károly: Ne a népgyűlésen, hanem idebenn tessék megszavazni a javaslatokat. (Zaj. Somogyi István közbeszól.) Elnök : Kérem Somogyi képviselő urat, szíveskedjék a házszabályokhoz alkalmazkodni ! Méltóztassék folytatni ! Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak csendben lenni! Szilágyi Lajos: Ha valaki a népet emliti, akkor mindig azokra is gondolok, akik a Dunántúl Őfelségét hódolatteljes tisztelettel vették körül. (Felkiáltások a baloldalon: Hol?) Beniczky Ödön: Tatán, Bicskén, ahol csak a király megfordult. Szilágyi Lajos : Nem lehet ilyen megkülönböztetéseket tenni. Amerre Őfelsége megfordult, mindenütt kitörő lelkesedés övezte körül, és szent meggyőződésem, hogy, ha Őfelsége egy másik országrészen jött volna be az országba, teszem fel a Tiszántúl, akkor Debrecen város lett volna ugyanazon ünneplésnek a szintere, amilyen ünneplésnek Sopron, G-yőr és Komárom szintere volt. Rakovszky István : Még akkor is ünnepelték a királyt, mikor az ügy veszve volt ! (Félkiáltások a baloldalon : Hivatalból !) B. Szterényi József: Hivatalból? A debreceni nagytemplomban tetszett volna ott lenni; ott a nép volt jelen ! A debreceni nép ! Szilágyi Lajos: Ne méltóztassanak következtetni a fővárosnak magatartásából semmit sem azon magatartásra vonatkozólag, amelyet Őfelsége közeledtére itt észleltünk, mert a főváros hamis hirek által félrevezettetve állt itt Őfelsége közeledtekor. Azonkívül ne méltóztassék elfelejteni, hogy Őfelsége közeledtekor itt statáriumot hirdettek,,, tehát minden olyan megnyilvánulást, amely Őfelsége mellett történt volna, a statárium erejével toroltak volna meg. Ebből kifolyólag senki nem állíthatja azt, hogy a főváros lakossága közömbös volt, mert szentül meg vagyok győződve, hogy a fővárosban még sokszorozottabb mértékben nyilvánult volna meg az a hódolat és tisztelet, amely megnyilvánult a dunántúli városokban, ahol megfordult. Nyéki József: A Lipótvárosban? Sándor Pál: Igen! B. Szterényi József : A város lakossága már nem nép? Rakovszky István: Akinek nincs kisüst a fején, az már nem nép? (Zaj.) Szilágyi Lajos : Mi törekszünk az 1921. évi XLVIL te. megváltoztatására, ezzel kapcsolatban azonban törekszünk olyan kül- és belpolitikai helyzet elérésére, amely lehetetlenné teszi egy ilyen törvény létrejöttét. De ha arra gondolunk, hogy ezt a törvényt megelőzőleg milyen volt a mi külpolitikai helyzetünk, lehet-e más törekvésünk, mint külpolitikai helyzetünk megjavítása? Mi tehát a függetlenség kivívását akarjuk, azt a függetlenséget, amely nincs meg, (TJgy van! TJgy van! a baloldalon.) mert aki azt mondja, hogy Magyarország jelenleg független, az tudatosan valótlant mond, (TJgy van! TJgy van! a baloldalon.) mert soha az ország ilyen függő helyzetben nem volt, és az 1921.
