Nemzetgyűlési napló, 1920. XV. kötet • 1922. január 13. - 1922. január 25.
Ülésnapok - 1920-293
.316 A nemzetgyűlés 293. ülése 1922. óriási visszhangja volt s amelyről az ellentábor is több izben elismerte, hogy az objektivitásnak netovábbja volt. Ennek dacára másnap, a Szózat című napilapban, amely a kormány lapja . . . Huszár Elemér: Gömbös lapja, nem a kormány lapja ! Szilágyi Lajos : . . . Ugron Gáborról egy kritikán aluli megemlékezés van. Elnök (csenget) : Azt méltóztatott mondani, hogy a kormányzó lapja ? (Derültség és felkiáltások half elől : Dehogy mondta !) Szilágyi Lajos : Azt mondtam, hogy a kormány lapja ! Hornyánszky Zoltán : Rémeket látnak ! Barla-SzabÓ József: Eltanulta a rémlátást a túloldaltól. (Zaj.) Szilágyi LajOS : Ugron Gáborról azt mondja, hogy az ő beszédének egyik része nem szolgálhatott más célt, mint a kormányzó elkedvetlenitését és megingatását. Dínich Vidor : Hangulatkeltés ! Szilágyi LajOS : Később pedig azt mondja, hogy : »Ugron ma az 1920. évi I. te. revíziójáról és időnkénti kormányzóválasztásról beszélt.« Bocsánatot kérek, *ha már ez elég arra, hogy annak a képviselőnek, aki az 1920 ; I. tc-nek revíziójáról és időnkénti kormányzóválasztásról beszél, a kormányzósértés vádját vágják a szemébe .... Rakovszky István : Olyan érzékenyek ? Szilágyi Lajos: . . . akkor lassankint oda fejlődik a dolog, hogy ha valakinek azt mondják, hogy kormányzósértést követett el, azt nem fogják komolyan venni. Kérek öt perc szünetet ! Elnök : Az ülést öt percre felfüggesztem; (Éljenzés és taps a baloldalon.) (Szünet után.) Elnök : Az ülést újból megnyitom. A szó Szilágyi képviselő urat illeti. Szilágyi LajOS : T. Nemzetgyűlés ! Ahogy én a kormány működését figyelem, azt a benyomást kapom, hogy a helyzetet maga a kormány akarja felborítani. Minden jel erre matat. Ezt bizonyítja az alkotmány félretétele, ezt bizonyítja a nemzetgyűlés mellőzése, az a kerülése a nemzetgyűlésnek, aliog}^ a ministerelnök ur kerüli a nemzetgyűlést. Ezt bizonyítja a pártok kezelése, sértegetése, produkálása és hitegetése, úgyhogy igaza van Pallavicini György őrgróf t. képviselőtársamnak, amikor Az Újság hasábjain azt a nyilatkozatot teszi, hogy a válságról tulaj donképen azt kellett volna hinni, hogy az egész kormányválság csak azért volt inszcenálva, hogy egyrészt fontosabb kérdésekről eltereljék a figyelmet, hogy a közvélemény ne tudja meg egyes dolgok igazi okát és azok feledésbe menjenek, másrészt pedig, hogy az egységes párt megcsinálásának hangoztatásával mindkét kormányzó pártot széjjelrobbantsák és azután a divide et impera elvét alkalmazzák. Kekem is telévi január hó 20-án, pénteken* jesen ugyanez a meggyőződésem, mert minden jel arra mutat, hogy a kormánynak ez a szándéka. Áttérek ezek után a sokat emlegetett jogrend kérdésére, (Halljuk ! Halljuk ! a baloldalon.) amelynek alapján minket egyidőben — még nem is olyan régen — jogrendcsőszöknek neveztek, sőt azt az asztalt, ahol a legitimista képviselők étkeznek, jogrend-asztalnak keresztelték el tisztán csak azért, mert a jogrendet annyiszor emlegették és követelték. Most végre magától a kormánytól kaptunk tanúbizonyságot arra, hogy jogrend csakugyan nem volt. Bizonyítja ezt az a szövegezés, melyet valószínűleg az igen t. igazsá gügyminister ur készített, az amnesztia-rendelet szövegezése, melyben határozottan igazolva van mindaz, amit mi mondtunk, hogy itt igenis több izben bűncselekmények követtettek el. Csak az a különbség köztünk és közte, hogy mi erre elfogadható magyarázatot adni nem tudunk és nem találunk, mig az igen t. kormány a közelkeseredés és menthető felháborodás kifejezéseket találta ki ezen bűncselekmények magyarázatára. Ez azt mutatja, hogy Tomcsányi igen t. minister urnák nem volt igaza akkor, amikor 1921 májusában azt mondta, hogy : rémmesék azok, amiket a t. képviselő ur mond. Bebizonyult, hogy nemcsak hogy akkor nem voltak rémmesék, hanem most 1922-ben is lehet még beszélni jogrendsérelmekről és az amnesztiát is azért kellett kiadni, hogy a jogiendsérelmek sorozatának egyszersmindenkoira véget lehessen már vetni. Az uj belügyminister, gróf Klebelsberg Kunó, akit a kisgazdapárt ajándékba kapott gróf Ráday Gedeon helyett, szintén azzal kezdte bemutatkozását, hogy »polgári nyugalomról« beszélt. Persze, az ellenzék soraiban egy ilyen kifejezés, hogy »polgári nyugalom«, megint uj szó. Tehát polgári nyugalmat követel az uj belügyminister. Mi azt mondjuk, hogy beszéljünk határozottabban. Mit ért a belügyminister ur azalatt, hogy polgári nyugalom ? Talán a jelenlegi helyzetet ? Szijj Bálint : Téli időszakot ! Szilágyi Lajos : Mi a politikai üldöztetéseknek egész sorozatát tudjuk, s ha csak a rajtunk esett sérelmekkel jövünk is ide a nyilvánosság elé, már ezt az állapotot is abszolúte nem nevezhetjük polgári nyugalomnak. De különösen nem volna annak nevezhető ez a mai állapot más állampolgárokra vonatkoztatva, akiknek még az az előnyük sincs meg, hogy a mentelmi jog őket megvédelmezze. Lingauer Albin : Polgári nyugalom : Fő-utca 56! Szilágyi LajOS : Szerintem a jogrend biztosítása — hogy egészen nyersen és határozottan beszéljek — az volna, ha Magyarországon valakit megölni, valakit kivégezni csak Bali Mihálynak, az állami hóhérnak szabad s neki is csak az illetékes bíróság által hozott jogerős Ítélet alapján és nem másként. Mindenki más, aki valakinek az életét elveszi, szerintem statáriális eljárás utján kötél általi halállal volna büntetendő. Tudja-e ezt a
